Latin Unió

Latin Unió
A Latin Unió tagországai
Alapítva	1954. május 15.
Megszűnt	2012. július 31.
Székhely	Párizs ( é. sz. 48° 46′, k. h. 2° 11′48.76666667, 2.1833333348.766667°N 2.183333°E)
Latin Unió Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 48° 46′, k. h. 2° 11′48.76666667, 2.1833333348.766667°N 2.183333°EKoordináták: é. sz. 48° 46′, k. h. 2° 11′48.76666667, 2.1833333348.766667°N 2.183333°E
A Latin Unió weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Latin Unió témájú médiaállományokat.

A Latin Unió (spanyolul Unión Latina, portugálul União Latina, franciául Union Latine, olaszul Unione latina, románul Uniunea Latină, katalánul Unió Llatina) az 1954-es Madridi Megegyezés^[1] nyomán létrehozott kormányközi szervezet volt, melynek célja az újlatin nyelvű népek identitásának ápolása és kulturális örökségük értékesítése és terjesztése volt.

2012-ben pénzügyi válság sújtotta a szervezetet, ezért minden funkcióját leállították, elbocsátották a személyzetet, és a titkárság átszervezését szorgalmazták.^[2]

A szervezet jellege

A Latin Uniót 1954-ben alapították, de csak 1983 óta működött ténylegesen. Tagjainak száma, a Madridi Megegyezés ratifikálása útján vagy utólagos csatlakozás révén – megszűnéséig –, 12-ről 38-ra nőtt. Megszűnésekor csaknem az összes olyan országot csoportosította, amelyek a tagjai lehetnek. Ezek a következő, 1992-ben leszögezett követelményeknek legalább egyikét teljesítették:

• nyelvi követelmények:
  • újlatin hivatalos nyelv;
  • újlatin oktatási nyelv;
  • újlatin nyelv a mindennapi kommunikáció eszközeként és a tömegkommunikációban;
• nyelvi és kulturális követelmények:
  • számottevő újlatin nyelvű irodalom;
  • többségében újlatin nyelvű írott sajtó, úgy a példányszámot, mint a kiadványok számát illetően;
  • nagyarányú újlatin nyelvű televíziós adások;
  • nagyarányú újlatin nyelvű rádióadások;
• kulturális követelmények:
  • közvetlen vagy közvetett ókori római kulturális hagyaték, amelyhez a tagállamok hűségesek, és amelyet gyarapítanak, főleg a latin nyelv és az idegen újlatin nyelvek tanítása útján;
  • a társadalom szervezettsége, főleg a jogrendszer terén;
  • az alapvető szabadságjogok, az emberi jogok, a demokrácia, a tolerancia és a vallásszabadság általános elveinek tiszteletben tartása;

A Latin Unió eleinte Spanyolországra, Portugáliára, Latin-Amerikára és más volt spanyol és portugál gyarmatokra korlátozódott, de megszűnésekor a világ minden részén jelen volt. 36 állam volt a tagja és négy kormánynak (Argentínának, Mexikónak, a Szuverén Máltai Lovagrendnek és a Vatikánnak) volt megfigyelői státusza. Székhelye Párizsban volt. A Latin Unió költségvetését a tagországokra kirótt kötelező hozzájárulások táplálták.

A szervezet sokoldalú, minden tagállamot érintő projekteket fejlesztett ki, és képviseleti hálózattal rendelkezett húsz országban.

Az alábbi területeken tevékenykedett:

• a közös hagyaték értékállandóságának biztosítása, terjesztése és védelme, az alkotás és a kulturális cserék támogatása, a latinitás eszméjének fejlesztése és elmélyítése;
• az újlatin nyelvek (spanyol, portugál, francia, olasz, román és katalán) tanításának és tanulásának fellendítése jelenlétük biztosításával a oktatási rendszerek kínálatában és újító tananyagok kifejlesztésével;
• az újlatin nyelvek tudományos és technikai terminológiáinak gazdagítása, a tagországok közötti közreműködés fejlesztése a nyelvekkel kapcsolatos iparágak terén, az internetes hálózatok fejlődésének és használatának az elősegítése a latinitás keretén belül.

Hivatalos nyelvek

A Latin Unió hivatalos nyelvei a spanyol, a francia, az olasz, a portugál, a román és a katalán voltak. Az első négyet használták munkanyelvként. Minden általános elterjedésű szöveget lefordíttottak erre a négy nyelvre, egyeseket románra is.

Tagállamok

A Latin Unió négy földrészen volt jelen. Tagállamai a következők voltak:

Az Unió négy, megfigyelő státusú országgal is rendelkezett:

•  Argentína
•  Máltai lovagrend
•  Mexikó
•  Vatikán

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Union latine című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• A Latin Unió honlapja. Hozzáférés: 2017. március 15.