Liese-Lotte Eichler

Liese-Lotte Eichler (Lieselotte alakban is; Kiel, 1907. július 21. — Brandenburg an der Havel, 1985.) német neurológiai szakorvos, orvosi főtanácsos, gyógypedagógus.

Életpályája

Orvosi tanulmányainak befejezése után Hamburgban dolgozott asszisztensként (mai szóhasználattal tanársegédként) az egyetem kórtani klinikáján. Idegszakorvosi végzettséget Düsseldorfban szerzett. 1943-tól praktizáló orvos Hildburghausenben, majd rövid ideig az idegklinika orvosigazgatója. 1954-től a Brandenburg an der Havelben működő idegklinika igazgatója.

Fő munkaterülete a pszichikailag beteg felnőttek terápiája és rehabilitációja. Jelentős szerepe volt a modern pszichiátriai rehabilitáció (az ún. Rodewischer Thesen, 1963) kidolgozásában. 1960-ban a budapesti Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola közreműködésével kialakított Brandenburg an der Havelben egy gyógypedagógiai klinikai részleget súlyosan sérült értelmi fogyatékos gyermekek számára. Interdiszciplináris munkamódszert alkalmazott, az orvosi diagnosztikát összekapcsolta a gyógypedagógiai nevelési gyakorlattal. Eredményeiről tudományos oktatófilmeket készített és számos, gyakorlatban hasznosítható kiadványt jelentetett meg.

Szerkesztése

• Einführung in die heilpädagogische Arbeit mit geistig schwer und schwerst behinderten Kindern / ... nach Gustav Bárczi ; hrsg. Liese-Lotte Eichler ; Mitarb. Anna Aczél [et al.] Berlin : Volk u. Gesundheit, 1967. XI, 199 p. ill. (MOKKA katalógus nyomán).

Források

• Mesterházi Zsuzsa: Liese-Lotte Eichler. In: Pedagógiai Lexikon. 1. köt. Főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván. Budapest, Keraban Könyvkiadó. 1997. 334-335. p.
• Liese-Lotte Eichler^{[halott link]}

További információk

• Becker, K.-P. és Theiner, Ch. adatgyűjtése (kézirat).