Luzitánok

Az ibér eredetű luzitánok valószínűleg (eredetük bizonytalan) az Alpokból érkeztek az i. e. 6. században a Pireneusi-félszigetre, és annak nyugati részén telepedtek le, ahol erősen keveredtek a keltákkal. Nem álltak össze egységes nemzetté: 30–50 kisebb-nagyobb törzsük lazán fogta össze a nemzetségeket.

Történetük

Eredeti szálláshelyük a Duero (latin nevén: Durius) és a Tajo (latin nevén: Tajus) folyók közötti területen volt. Innen dél felé terjeszkedtek, és a Guadiana (latin nevén: Anas) folyót i. e. 153-ban érték el.

Először Livius említi i. e. 218-ban, hogy a második pun háborúban Karthágó zsoldosai voltak. I. e. 194-ben Róma ellen harcoltak a keltibérek szövetségeseiként. I. e. 179-ben Lucius Postumius Albinus praetor legyőzte őket, de i. e. 155-ben Punicus (aki talán egy karthágói hadvezér lehetett), majd később Cesarus vezérletével a Gibraltárig hatoltak, ahol aztán Lucius Mummius praetor győzte le őket. I. e. 151-ben Servius Sulpicius Galba praetor cselből fegyverszünetet kötött velük, de amíg a luzitánok ezt ünnepelték, rajtuk ütött. Egy részüket lemészároltatta, másokat rabszolgának adott el.

A maradék luzitánok i. e. 147-ben Viriathus vezetésével felkeltek a római uralom ellen, és komoly gondokat okoztak birodalomnak, amíg lázadó vezért a rómaiak meg nem ölették. A felkelést i. e. 139-ben Decimus Junius Brutus Callaicus proconsul verte le.

I. e. 113-ban Marius újabb győzelmet aratott felettük. Ezután a luzitánok gerillaháborút indítottak, és Sulla diktatúrája idején csatlakoztak a menekült néppárti Quintus Sertoriushoz. Ezt a felkelésüket Pompeius verte le i. e. 7271 között.

Végül Augustus győzte le őket; a Római Birodalom Lusitania provinciáját i. e. 27-ben a luzitánok szállásterületén szervezte meg és róluk nevezte el.

A kultúrában

A Lusitania, luzitán szavakat máig gyakran használják Portugália, illetve a portugálok megjelölésére – mint például Peter Weiss: A luzitán szörny (más fordításban: A luzitán madárijesztő) című színdarabjában is.

Források

  • Bánosi György – Veresegyházi Béla: Eltűnt népek, eltűnt birodalmak kislexikona. Budapest: Anno. 1999. ISBN 963-9199-29-X  x Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 313–314. o. ISBN 963-9257-07-9  
  • Mary Vincent - R. A. Stradling: A spanyol és portugál világ atlasza - Heéikon K. Bp. ISBN 9789 632 08464 0

Lásd még

  • Servius Sulpicius Galba (Kr. e. 144)

További irodalom

  • Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.  

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap