Maoizmus

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Kommunizmus

Alapfogalmak Kommunizmus Társadalmi osztály Osztályharc Proletárdiktatúra Lumpenproletariátus Proletár internacionalizmus
Irányzatok Anarchokommunizmus Anarchoszindikalizmus Dzsucse Eurokommunizmus Hoxhaizmus Keresztény kommunizmus Leninizmus Luxemburgizmus Maoizmus Marxizmus Marxizmus–leninizmus Reformkommunizmus Sztálinizmus Tanácskommunizmus Trockizmus
Internacionálék Kommunisták Szövetsége Első Internacionálé Második Internacionálé Kommunista Internacionálé Kommunista Ifjúsági Internacionálé Negyedik Internacionálé
Nevezetes kommunisták Gracchus Babeuf (1760–1797) Louis Auguste Blanqui (1805–1881) Wilhelm Weitling (1808–1871) Moses Hess (1812–1875) Karl Marx (1818–1883) Friedrich Engels (1820–1895) Franz Mehring (1846–1919) Clara Zetkin (1857–1933) Vlagyimir Lenin (1870–1924) Rosa Luxemburg (1870/1871–1919) Joszif Sztálin (1878–1953) Lev Trockij (1879–1940) Karl Korsch (1886–1961) Ho Si Minh (1890–1969) Rákosi Mátyás (1892–1971) Vlagyimir Majakovszkij (1893–1930) Mao Ce-tung (1893–1976) Dolores Ibárruri (1895–1989) Louis Aragon (1897–1982) Nâzım Hikmet (1901–1963) Pablo Neruda (1904–1973) Oscar Niemeyer (1907–2012) Enver Hoxha (1908–1985) Kim Ir Szen (1912–1994) Kádár János (1912–1989) Nicolae Ceaușescu (1918–1989) Pol Pot (1925–1998) Fidel Castro (1926–2016) Che Guevara (1928–1967) Raúl Castro (1931–) Gian Maria Volonté (1933–1994) Kim Dzsongil (1942–2011) Angela Davis (1944–) Kim Dzsongun (1984–)
Kapcsolódó témák 1917-es októberi orosz forradalom A tőke Anarchizmus Internacionálé Kapitalizmus Kommunista kiáltvány Kulturális forradalom Liberalizmus Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt Szovjetunió Utópia Vörös csillag Sarló és kalapács Szocialista heraldika
Mai szocialista államok Észak-Korea Kína Laosz Vietnám Kuba
Sablon:Kommunizmus m v sz

A maoizmus (kínai nyelven: 毛泽东思想, kiejtés: „mao-cetung-szisiang”, lit. "Mao Ce-tungi eszme"), a marxista–leninista eszmeáramlatok egyike.

A maoizmus elmélete, a megalkotója Mao Ce-tung szerint, alá van vetve a gyakorlatnak, hiszen egy elmélet gyakorlati megvalósítás nélkül szerinte "exkrementum". Minden elméletet meg kell vizsgálni a gyakorlatban is, hiszen ha az alul marad a politikai küzdelemben, akkor vagy meg kell változtatni, vagy el kell vetni. Ez a gyakorlat orientáltság a kialakulásának történetével magyarázható: Mao végső győzelme előtt ádáz gerillaharcot vívott a polgári kuomintang és a megszálló japán császári hadsereg erői ellen. Mao sokkal inkább volt katona mint filozófus, ez abból is látszik, hogy elméleti munkásságának nagy része katonai stratégiákról szól. Mao szerint a háborúban csak a győzelem számít, és ugyanúgy az elméleteknél is csak az az elmélet bizonyul végül életszerűnek, ami a gyakorlatban is beválik. Ez által, hogy ennyire erősen a gyakorlatot helyezi előtérbe, az elmélet lesüllyed egy "próba-szerencse" játék szintjére. Ennek a talán legtragikusabb igazolása a "nagy ugrás" volt, ennek során az ország nehéziparát akarták felfejleszteni világszínvonalra, szinte teljes mértékben az erre a célra alkalmatlan személyzet és nyersanyagok nélkül. A mezőgazdasági termelés nagy részének külföldre szállítása, annak érdekében, hogy az ország devizatartalékokhoz jusson, hatalmas éhínséget okozott Kínában, több millió halottal.

Története

Sztálin halála után a kommunista rendszer enyhült a Szovjetunióban és a szovjet érdekövezet államaiban. Mao Ce-tung elítélte ezt az enyhülési folyamot, s azt revizionizmusnak nevezte. Mao egyetértett Sztálinnal az osztályharc folytatódásának kérdésében a kommunista hatalomátvétel után, sőt egyenesen a kommunista párt funkcionáriusait, a nomenklatúrát tartotta burzsoáziának, amelynek érdekében áll a kapitalizmus visszaállítása. A kínai kulturális forradalom meghirdetett célja éppen ennek meggátlása volt. Emellett azonban a maoizmus kifejlesztett bizonyos saját elképzeléseket, melyek különböznek a többi kommunista irányzathoz képest, a legfontosabb, hogy a munkásság helyett a fő hangsúlyt a parasztságra helyezi, a kapitalizmus elleni harc legfontosabb módszere nem a munkások és a szakszervezetek harca, hanem a parasztfelkelés.

Mao halálát követően Kínában a reformista irányzatok kerekedtek felül, bár hivatalosan mind a mai napig Maót tekintik alapnak.

A hagyományos maoizmus Albániában még pár évig vezető politikai eszme maradt, egészen a két ország 1978-as szakításáig, amelyet követően Albánia az izolacionizmus politikáját képviselte.

Több kommunista országban is léteztek az 1960-as és 1970-es években úgynevezett baloldali ellenzéki csoportok, melyek a maoizmus talaján állva kritizálták a fennálló rendszert. Legmesszebb Bulgáriában mentek ezek a csoportok: 1965-ben Bulgáriában egy maoista ellenzéki csoport puccsot kísérelt meg Todor Zsivkov ellen.

Források

Jegyzetek

További információk

Guiding thought of revolution: the heart of Maoism international project
Marx2Mao.org Mao Internet Library
The Encyclopedia of Marxism Mao Zedong Thought.
The Encyclopedia of Marxism Mao's life.
Monthly Review January 2005 Archiválva 2011. március 17-i dátummal a Wayback Machine-ben Text of the leaflets distributed by the Zhengzhou Four.
World Revolution Media Maoist revolutionary film, music, and art archive
Batchelor, J. Maoism and Classical Marxism Archiválva 2018. szeptember 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, Clio History Journal, 2009.