Marx György

Marx György
1981-ben
Született	1927. május 25.[1] Budapest[2]
Elhunyt	2002. december 2. (75 évesen) Budapest[2]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	fizikus asztrofizikus tudománytörténész magfizikus
Iskolái	Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium (1940–1945) Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1945–1950)
Kitüntetései	Kossuth-díj (1955) Akadémiai Díj (1963) SZOT-díj (1970) Apáczai Csere János-díj (1979) Szent-Györgyi Albert-díj (1993) a Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje (1997) Lawrence Bragg Medal and Prize (2001) Pro Urbe Budapest díj (2001)
Sírhelye	Farkasréti temető
Tudományos pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szakterület	magfizika
Kutatási terület	részecskefizika
Tudományos fokozat	doktorátus (Nemstatikus gravitációs terek, 1950)[3] a tudományok kandidátusa (Relativisztikusdinamika, 1956) a fizikai és matematikai tudományok doktora (1961)
Munkahelyek
Eötvös Loránd Tudományegyetem	egyetemi tanár (1961-1997)
Tudományos publikációk száma	1 192 (2024. február 08.)[4]
Akadémiai tagság	Magyar Tudományos Akadémia (levelező tag, 1970) Magyar Tudományos Akadémia (rendes tag, 1982)
MTMT MTA
A Wikimédia Commons tartalmaz Marx György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Marx György (Budapest, 1927. május 25. – Budapest, 2002. december 2.) Kossuth-díjas magyar fizikus, asztrofizikus, tudománytörténész, egyetemi tanár, tanszékvezető; a leptontöltés felfedezője, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Elismert ismeretterjesztő művek írója.

Életpályája

Pedagóguscsaládban született, Marx István földrajz–történelem és László Julianna (1897–1956) biológia szakos tanárok gyermekeként.^[5][6] 1945-ben érettségizett a Lónyay utcai Református Gimnáziumban. 1948–1970 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem elméleti fizika (1956-ban megalakítja a kari Munkástanácsot),^[7] majd 1970–1998 között az Atomfizikai Tanszék oktatója volt. Tudományos munkájáért a Kossuth-díjat 1955-ben kapta meg. 1971-ben megválasztották az MTA levelező tagjának, székfoglaló előadásának címe: "A leptontöltés megmaradása". 1972-ben indította útjára az balatoni Neutrinó-konferencia sorozatot, amelyen részt vett többek között: Richard Feynman, Bruno Pontecorvo, Frederick Reines és Victor Frederick Weisskopf.

1999-ben az amerikai Union College of Dudley tiszteletbeli professzora lett. 1970-től 1992-ig az Atomfizikai Tanszék vezetője. Az MTA rendes tagjává választása után, székfoglaló előadását „Az Univerzum termodinamikája” címmel tartotta meg 1983. május 27-én.

1952-ben fogalmazta meg a leptontöltés megmaradásának törvényét,^[8] a nukleáris fizika egyik legfontosabb alapelvét. Kutatási területe a részecskefizika és az asztrofizika határterülete. Tevékenysége kiterjedt a SETI kutatásokra is, a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) bioasztronómiai bizottságának elnöke is volt. Élete során betöltötte az Európai Fizikai Társaság Részecskefizikai Divíziója elnöki tisztét is.

Az utolsó pillanatig keményen dolgozott, mindvégig megtartotta egyetemi előadásait és élete utolsó két hónapjában ülve, köhögve, még három hosszú előadásra is vállalkozott a Magyar Tudományos Akadémián és a Paksi atomerőműben.^[9] 2002. december 2-án hunyt el Budapesten.

Tudományos eredményei

Alapvetően részecskefizikai és asztrofizikai kutatásokkal foglalkozott. Kezdetben klasszikus térelméleti kérdésekkel foglakozott, Györgyi Gézával közösen dolgozták ki a mozgó dielektrikumok energia-impulzus tenzorának származtatását. Legnagyobb, nemzetközi hírű felfedezése 1951-re datálható, ő mondta ki a leptontöltés megmaradását. Ennek lényege, hogy minden atomfizikai folyamatban a lepton nevű elemi részecskék három nagy családjára külön-külön fennáll az a megmaradási törvény, hogy számuk állandó marad, ha az antirészecskék számát negatívan számoljuk. 1956–1988 között a neutrínó-asztrofizikai kutatások terén ért el jelentős eredményeket. Szalay A. Sándorral közösen adott a neutrínók nyugalmi tömegére egy felsőkorlátot^[10]. 1967-ben megjelent a Nature-ben egy cikke, amely olyan javaslatokat tartalmaz az űrhajók lézerfényes távmeghajtására, amelyet napjaink űrhajózási konferenciáin is komolyan idéznek^[11].

Főbb művei

• Kvantummechanika; Műszaki, Bp., 1957
• Kvantumelektrodinamika; ELTE, Bp., 1958
• Marx György–Nagy Károly–Szabó János: Statisztikus mechanika; ELTE, Bp., 1958
• Elemi részek kölcsönhatásainak kvantumelmélete; ELTE, Bp., 1959
• Bevezetés az elméleti fizikába. Elektrodinamika; ELTE, Bp., 1960
• Túl az atomfizikán; Gondolat, Bp., 1961 (Studium könyvek)
• Elemi részek kölcsönhatásainak kvantumelmélete 2.; ELTE, Bp., 1962
• Jövőnk az universum; Magvető, Bp., 1969 (Elvek és utak)
• Kvantummechanika; 3. átdolg., bőv. kiad.; Műszaki, Bp., 1971
• Gyorsuló idő; Kriterion, Bukarest 1972 (Korunk könyvek)
• Sugárzáselmélet, 1-3.; Nehézipari Műszaki Egyetem, Miskolc, 1973
• Kvantumelektrodinamika; Tankönyvkiadó, Bp.,1973
• Kimeríthetetlen anyag; Magvető, Bp., 1975 (Gyorsuló idő)
• Életrevaló atomok. Atomfizika biológusoknak; Akadémiai, Bp.,1978
• Jövőidőben. Egy fizikus írásai az iskoláról; Magvető, Bp., 1979 (Gyorsuló idő)
• A természet játékai. 30 játék és modell a természettudományok tanításához; ATOM, Bp., 1981
• Beszélgetés marslakókkal. Elsőkézből az atomenergia magyar úttörőiről az első atomreaktor indulásának 50. évfordulóján; OOK-Press, Veszprém, 1992
• Atommagközelben; Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged, 1996
• Szilárd Leó; Akadémiai, Bp., 1997 (A múlt magyar tudósai)
• A marslakók érkezése. Magyar tudósok, akik Nyugaton alakították a 20. század történelmét; Akadémiai, Bp., 2000
• Wigner Jenő; Akadémiai, Bp., 2002 (A múlt magyar tudósai)
• Gyorsuló idő. Marx György válogatott írásai; szerk. Juhász Ferenc, Patkós András, Sükösd Csaba; Typotex, Bp., 2005 (Magyar tudósok)

Díjak, kitüntetések

Munkásságát 1955-ben Kossuth-díjjal, 1963-ban Akadémiai Díjjal, 1993-ban pedig Szent-Györgyi Albert-díjjal ismerték el. Személyében először nyerte el 2001-ben külföldi tudós a Brit Fizikai Intézet (Institute of Physics) által adott Bragg-érmét és díjat.^[12] Nemzetközi Csillag Katalógus róla nevezte el a Virgo RA 12h 57m 43.76 s D 4o csillagot.

További elismerések

• SZOT-díj (1970)
• Eötvös Loránd Fizikai Társulat Érme (1971)
• Apáczai Csere János-díj (1979)
• Magyar Nukleáris Társaság Szilárd Leó érme (1994)
• IUPAP Fizikatanítási Érme (1994)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1997)
• MTA Arany János Közalapítvány nagydíja (1998)
• Szilárd Leó professzori ösztöndíj (1999)
• Budapest Pro Urbe Díja (2001)
• Az Év Ismeretterjesztő Tudósa díj (2002)
• Pro Renovanda Cultura Hungariae Nemes Nagy Ágnes Díja (2002)
• Hazám-díj (2002)

Oktatási és ismeretterjesztő tevékenysége

1957-ben adták ki Kvantummechanika című egyetemi tankönyvét, amit azóta is a valaha írt egyik legjobbnak tartanak. 1972–1982 között nagy szerepe volt a természettudománnyal foglalkozó iskolai tantárgyak modernizálásában, segített meghonosítani a modern nyugati módszereket a magyar közoktatásban. 1978-ban megjelent Életrevaló atomok című könyve. 1994-ben angol nyelven jelent meg A marslakók érkezése (The Voice of the Martians) című műve, amelyben a Magyarországról származó, később az USA-ban nagy eredményeket elért tudósok életét mutatta be. 1996-ban jelent meg Atommag-közelben^[13] című kötete, melyben a kíváncsi gimnazistákhoz és tájékozódó tanárokhoz szól, a téma megértését kínálja a tájékoztatni kívánó újságíróknak, nukleáris technikát alkalmazó mérnököknek, orvosoknak, biológusnak, de nem érdektelen a 21. századba átlépő polgárok számára sem. Nem tételez föl több tudást, mint ami az érettségi fizika és matematika tananyaga.

Marx György indította útjára 1990-ben Egerben, a 33. Országos Középiskolai Fizikatanári Ankéton a Vándorplakettet. Ez a magyar fizikatanárok számára adományozható bronzplakett, amelyet 1989-ben kapott egy konferencián a michigani C. M. Clark professzortól^[14] a magyarországi fizikatanítás megújítása érdekében végzett tevékenységéért. Marx György azt mondta, hogy szerinte ez az elismerés a magyar fizikatanárokat illeti, ezért a plakettet továbbadta Boros Dezsőnek, a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium tanárának. Így alakult ki az a hagyomány, hogy mindig az előző évi díjazott egymaga dönt a következő kitüntetett személyéről, és a díjat mindig a fizikatanári ankét nyitóünnepségén adja át a következő díjazottnak. A díjat átadó ismerteti a díj történetét, és felsorolja minden addigi díjazott nevét is.

Közéleti tevékenysége

Rendszeresen megjelent a Paksi atomerőmű rendezvényein, előadásokat is tartott ott, az atomenergia szószólója volt és nemzetközileg elismert szakemberként is rendszeresen állást foglalt annak tiszta és biztonságos volta mellett.

Jegyzetek

Források

• ↑ Patkós Megemlékezés: 'Megemlékezés - MARX GYÖRGY (1927-2002)' (magyar nyelven). Magyar Tudomány 2003/4. (Hozzáférés: 2010. január 15.)
• ↑ Németh Világpolgár: 'Marx György, a tudomány világpolgára' (magyar nyelven). termeszetvilaga.hu. (Hozzáférés: 2010. január 15.)
• ↑ Marx György és 1956: Marx György és 1956. (Hozzáférés: 2011. szeptember 16.)^{[halott link]}

További információk

• Fizikai Szemle, 2003. január, a Fizikai Szemle Marx Györgynek szentelt száma
• Szalay A. Sándor, Patkós András: Marx György (1927-2002). Magyar Tudomány, 2003/4
• Németh Judit: Marx György, a tudomány világpolgára, Természet Világa, 134. évfolyam (2003) 2. szám
• Marx György, Magyar Rádió, egy vele készített beszélgetés felvételével (RealAudio)