Mili nyelv

Mili nyelv
Lük "B"
TerületAnatólia délnyugati része (Miliász)
Beszélők száma0 (anyanyelvi) fő
Nyelvcsaládindoeurópai nyelvcsalád
   anatóliai nyelvek
    luvi nyelv
     mili nyelv (lük B)
Írásrendszerlük ábécé
Nyelvkódok
ISO 639-3imy

A (lük "B" nyelvjárásként is ismert) mili egy ma már kihalt, ókori anatóliai nyelv. A mili nyelv létezését három korabeli felirat bizonyítja: a Xanthosz (lük nyelven Arñna) városában található, ún. xanthoszi sírkő (más néven Xanthoszi obeliszk) törzsére vésett két vers (az egyik 34, a másik 71 sorból áll), illetve egy szarkofág rövidebb (9 soros) felirata, amelyet Antiphellosz városában találtak meg. Mindhárom költeményt különálló versszakokra osztották.

Az elnevezés eredete

A nyelv korabeli elnevezése ismeretlen. A mili nevet a modern kutatók választották, mivel úgy vélték, hogy a – Sólymoi (Σόλυμοι), vagyis szolümoszok (szolimok, szolimaiak) néven is ismert – miliaiak, azaz miliásziak (miliek, milüák, görög nyelven Μιλύαι)[1][2] által beszélt nyelv volt, akik feltehetően már a lükök, a pizídiaiak és a phrügök előtt Miliász tartomány[3] lakói voltak.

A "mili" elnevezés eleve tévesnek tekinthető, hiszen Miliász tulajdonképpen Lükia elszigetelt, szárazföldi része volt, viszont az összes ismert "mili" nyelven íródott felirat Xanthosz és Antiphellosz partmenti városaiból került elő. A "lük B" elnevezés a mili és a lük nyelv "A" nyelvjárása közötti hasonlóságot hangsúlyozza.

A használt elnevezéstől függetlenül az a közmegegyezés született, hogy mili/lük "B" nyelv nem a "lük A" egyik változata, hanem egy teljesen különálló nyelvvel állunk szemben.

A fennmaradt mili nyelvű feliratok

A xanthoszi sírkövön két szöveg található:

  • A sírkő északi oldalának alsó felére egy 34 sorból (14 strófából) álló verset véstek. A költemény leírja, miként kapott parancsot a lük király, Kheriga a katonai tevékenységeinek végrehajtására, az istenektől pedig segítséget (különösen – az Apollónnal azonosítható – Natritól és Trqqiz-től (Tarhuntasztól), az időjárásistentől). A kutatók korábban úgy vélték, hogy a sírkő nyugati oldalán található felirat ennek a költeménynek a folytatása, az utolsó strófa alatti üresen maradt rész viszont arra enged következtetni, hogy a vers a végéhez ért, így két különálló szerzeménnyel van dolgunk.
  • A nyugati oldalon 71 vésett sor található. A szöveg befejezetlenül maradt, ugyanis a 23. strófa közepén félbehagyták. Az írnok láthatóan elszámolta magát az írásra alkalmas rész méretét illetően, ráadásul az egyik strófát – tévedésből – kétszer véste bele a kőbe egymás után. Ez az írás is Kheriga és Trqqiz kapcsolatát taglalja, Natri azonban ezúttal nem szerepel benne, helyette viszont "Phellosz nimfái" kerülnek említésre. A szövegben felbukkan egy bizonyos Muni neve is (vélhetően Kheriga özvegye), aki elrendelte a vers feljegyzését az emlékmű nyugati oldalára. Dieter Schürr úgy véli, a költemény központi témája Muni – feltehetően egy gyilkossági eset utáni – helytartóságának törvénybe iktatása volt.

A harmadik szöveg, az ún. "Pixre-vers" egy síremléken szerepelt Antiphelloszban (egy kikötővárosban Xanthosztól 30 kilométerre). A költemény 9 sora összesen 13 strófát tesz ki. Pixre minden bizonnyal az a lük költő volt, akit itt helyeztek végső nyugalomra, illetve ő lehetett annak feliratnak a szerzője is, amelyben – Pixre múzsáiként – "Phellosz nimfái" is szerepeltek.

A mili és a lük nyelv összehasonlítása

A mili és a lük nyelv számos közös szóval büszkélkedhet, mindazonáltal nyilvánvaló különbségek is akadnak közöttük.[4] A kettő közül láthatóan a mili nyelv az archaikusabb, ugyanis több olyan kora-anatóliai jellegzetességgel is rendelkezik, amelyek a lük nyelvben már nincsenek jelen. Ez a mili nyelven fennmaradt szövegek által érintett tematikából is észlelhető: míg a lük nyelvű szövegek hétköznapi témákat (katonai hőstetteket, sírépítési tevékenységeket) érintenek, a mili nyelven íródott feliratok liturgikus hangvételűek és leginkább vallási szertartásokat taglalnak.

Íme néhány példa a mili és a lük nyelv közötti különbségekre:

Leírás Mili (Lük "B") Lük (A)
magánhangzóközi *-/s/-
a lük nyelvben a -h- hangzó váltotta fel
masa, 'isten(ség)' maha, 'isten(ség)'
enese/i-, 'anyai, anya-' enehe/i-, 'anyai, anya-'
esete, 'béke' ahata, 'béke'
tbisu, 'kétszer' kbihu, 'kétszer'
az anatóliai alapnyelv */kw/ hangzója
a mili nyelvben /k/, a lük nyelvben /t/
ki, 'ki(csoda), mi(csoda)' ti, 'ki(csoda), mi(csoda)'
kibe, 'vagy' tibe, 'vagy'
kere, 'terület' (vagy '(had)sereg') tere, τere, 'terület' (vagy '(had)sereg')
az anatóliai alapnyelv */du/ hangzói
a mili nyelvben */tb/, a lük nyelvben /kb/
tbisu, 'kétszer' kbihu, 'kétszer'
a többes szám alany- és tárgyesetének ragja
a mili nyelvben -(i)z
masaiz (többes szám, alanyeset), masãz (?) (többes szám, tárgyeset), 'isten(ség)ek(et)' mãhãi (többes szám, alanyeset), mãhas (tárgyeset.), 'isten(ség)ek(et)'
tuweiz (többes szám, alanyeset), tuwiz (tárgyeset),
'fogadalmi áldozatok(at)'
tideimi (többes szám, alanyeset), tideimis (tárgyeset),
'(fiú)gyermekek(et)'
népnevek esetén
mili -ewñn-, lük -eñn-
Xbidewñn(i)-, 'kaunoszi, Kaunoszból származó' Xbideñn(i)-, 'kaunoszi, Kaunoszból származó'
(esetenként:) magánhangzóközi */u/
a mili nyelvben -b-,
a lük nyelvben -w-
xñtaba-, 'királyság' xñtawa-, 'királyság'
(esetenként:) a/e hangmásulás:
a lük nyelvben /a/, a mili nyelvben /e/
mere, 'törvény' mara , 'törvény'
esete, 'béke' ahata, 'béke'
(esetenként:) az */s/- kezdőbetű
a lük nyelvben h-,
a mili nyelvben elveszik
uwedr(i)-, 'mind(en)' huwedr(i)-, 'mind(en)'
a se/sebe ('és') kötőszó sebe, 'és' se, 'és'
a lük nyelvvel ellentétben,
a mili nyelvben u-tövű szavak is szerepeltek
urtu (egyes szám, tárgyeset),
urtuz/urtuwãz (többes szám, tárgyeset), 'nagyo(ka)t (?)'

Nyelvtana

Főnévragozás

A főnevek és melléknevek egyes és többes számú alakjai megkülönböztethetők egymástól. Az ókori egyiptomi nyelvben és az archaikus latinban előforduló kettős szám (duális) a mili nyelvre nem jellemző. Két nyelvtani nem különböztethető meg: élő (vagy "közös" nem) és élettelen (vagy "semleges" nem). A birtokos, latin szóval genitivus eset helyett a possessivus esetet (vagy "birtokos melléknév") használták, ami jellemző a luvi nyelvek körében: a szubsztantív tárgyhoz egy -si- szuffixum kapcsolódik, így egy melléknév jön létre.

A főnevek ugyanazokra a ragozási csoportokra oszthatók fel, mint a lük A nyelv esetében: a-tövű, e-tövű, i-tövű, mássalhangzóra végződő és vegyes, illetve a mili nyelvben előforsuló u-tövű főnevekre. A főnevek ragozása a következők szerint történik (a barna színnel jelölt ragok eltérnek a lük "A" nyelvben használtaktól; a zárójelek analóg alakokat jelölnek (maga a szóban forgó alak nem hitelesített, ugyanabba a szócsoportba tartozó szavak, illetve azok ragjai viszont igen)):

nyelvtani eset rag masa
'isten(ség)'
kere
'terület' vagy '(had)sereg'
zrẽtẽni
'védelmező'
klleime-
'tisztelet'
uwedr(i)-
'mind(en)' (melléknév)
élő élettelen (a-tövű) (e-tövű) (e/i-tövű) (élettelen) élő élettelen
Egyes szám Alanyeset (nominativus) -Ø -~ masa kere zrẽtẽni (klleim) uwedri
Tárgyeset (accusativus) -~, -u (masã, masu) (zrẽtẽni)
Részes- / helyhatározói eset (dativus-locativus) -i (masi) keri (zrẽtẽni) (klleimi) uwedri
Possessivus
(birtokos melléknév):
-si- (lük "A": -hi-) masasi- (keresi-) (zrẽtẽnesi-)
Egyes és többes szám Határozói / eszközhatározó eset (ablativus/instrumentalis) -di (keredi) klleimedi
Többes szám Alanyeset (nominativus) -iz
(lük "A": -i)
-a masaiz (zrẽtẽneiz) klleima uwedriz uwadra
Tárgyeset (accusativus) -z
(lük "A": -s)
(masãz) (kerez) zrẽtẽniz uwedris
Ergativus eset -ẽti (uwedrẽti)
Részes- / helyhatározói eset (dativus-locativus) -e, -a kere (zrẽtẽne, zrẽtẽna) klleime
Birtokos eset (genitivus) ?

Igeragozás

A mili és a lük "A" igék ragozása megegyezik, sőt a ragjaik is ugyanazok. A mili nyelvben két igeidő létezik, a jelen és a múlt idő (ez igen hasonló a magyar nyelvhez, ahol a jövőidejűséget is jelen idővel fejezzük ki (vagy segédigével): a "megyek" szó egyszerre jelent jelen- és jövőidejűséget, amelyet esetleg egyértelműsítő időhatározókkal lehet pontosítani ("majd megyek", "holnap megyek", segédigével pedig – ami a magyar nyelv szempontjából kevésbé szerencsés – "menni fogok"), illetve három-három egyes- és többes számú személy tartozik hozzá:

rag sla-
'hozni, ajándékozni'
xra-
'(fel)ajánlani'
egyéb igék
Jelen (és jövő-) idejű
kijelentő mód
Egyes szám 1 -u xrau, '(én) felajánlok'
3 -ti, -di, -ni slati, sladi, '(ő) hoz' xradi, '(ő) felajánl' sttã-, 'dühössé válni, bedühödni, haragra gerjedni': sttãni, '(ő) dühössé válik, bedühödik, haragra gerjed'
Többes szám 3 ~-ti xrãti, '(ők) felajánlják'
Múlt idejű kijelentő mód Egyes szám 1 -, -(x)xa, -x muwa-, 'legyőzni': muwa, muwaxa, '(én) legyőztem'
3 -te, -de erme-, 'kihirdetni': ermede, '(ő) kihirdette'
Többes szám 3 ~-te la-, 'engedélyezni': lãte, '(ők) engedélyezték'
Felszólító mód (parancsoló és óhajtó) Egyes szám 1 -lu pije-, 'adni': pijelu, '(én) adjak'
2 -Ø pibi(je)-, 'adni': pibi, '(te) adj'
3 -tu slatu, '(ő) hozzon'
Többes szám 3 ~-tu slãtu, '(ők) hozzanak'
Passzív (szenvedő) melléknévi igenév (participium) -mi/e/a- slama (többes szám), 'ajándékozó(k)' xñtaba-, 'irányítani': xñtabaime/i-, ('az, ami irányít' >) 'uralkodó'

Az -s- szuffixum (amely a görög és latin nyelvű -/sk/-nak felel meg) a szótőhöz csatolva ismétlődő igét képez:

A lük "A" nyelvben előforduló as- szótő (a 'csinálni, (meg)tenni, elvégezni' jelentésű a(i)- ismétlődő igealakjának) egyes szám 1. személyű alakja asxxa, aminek a jelentése: 'mindig is (így) csináltam (vmit)' vagy 'többször is (meg)tettem (vmit)'.

Mili költészet

Minden ismert mili nyelvű szöveg – a Xanthoszi obeliszk északi és nyugati oldalán található két vers, illetve az antiphelloszi Pixre-vers – verses formában íródott. A költemények strófáit mondatvégi írásjelek választják el egymástól. A holland tudós, Alric van den Broek és a német nyelvész, Diether Schürr más költészeti sajátosságokat is azonosított a szövegekben, köztük a kiazmus és a belső rím jelenlétét, illetve a strófákban használt kulcsszavak ismétlődését.

Minden strófa 45 szótagból áll, van den Broek szerint pedig még a költemény metruma (versmértéke) is egyértelmű: a holland tudós – Ivo Hajnal lük "B" szótagokról alkotott meghatározásait felhasználva – arra a következtetésre jutott, hogy a 11., 22. és 33. szótagoknál (a mondatvégi írásjelek előtt) meglehetősen magas a szóhatárok száma. Van den Broek meglátása szerint olyan (versszakonként négy soros) költeményekkel van dolgunk, amelyeknek az első sora megközelítőleg hét (6-8), esetleg tizenegy (10-12) szótagból áll. A versszakok utolsó három sora is megközelítőleg tizenegy (10-12) szótagos. Mi több, a metrum egy négy szótagból álló mintát is követhet, ugyanis minden versszak első, ötödik és kilencedik szótagja hangsúlyozott.

A van den Broek által használt fonológiai vonatkozások a lük, az anatóliai és az indoeurópai alapnyelvi kiejtésmódok már ismert sajátosságaival is párhuzamba hozhatóak.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Milyan language című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

  1. Hérodotosz. Herodotos történeti könyvei, 1-3 Herodotos történeti könyvei 1-3/I-IX., ford., bev., jegyz. Geréb József, Görög és latin remekírók, Budapest: Magyar Tudományos Akadémia (1893) „Mert az a föld, a melyen most a lykiaiak laknak, régente Mylias vala, a myliaiakat pedig akkor solymusoknak nevezték.” 
  2. Likia. www.arcanum.com „Likia (...) Legrégibb lakói a miliek (ugylátszik hegyekbe szorult őslakók) és a feniciai eredetü szolimok (...)”
  3. Kreschka, Károly. „Makkabeusok I. könyvének kommentárjai”, biblia-tarsulat.hu, 2010. augusztus 31. (Hozzáférés: 2023. február 21.) „Pizídia és Miliász Kisázsia egy-egy tartománya volt. – A lidiaiak országa is Kisázsia egyik tartománya volt. – (...)” 
  4. Kloekhorst, Alwin.szerk.: Thomas Olander: The Indo-European Language Family: A Phylogenetic Perspective. Cambridge: Cambridge University Press, 69. o.. DOI: 10.1017/9781108758666 (2022). ISBN 978-1-108-49979-8 „Although our knowledge of Milyan is limited, it is usually seen as being closely related to Lycian. This is based on the fact that these two languages have several linguistic features in common (...)”