Mogyorós Sándor

Mogyorós Sándor
Született1911. október 23.
Nagyszalonta
Elhunyt1969. október 1. (57 évesen)
Bukarest
Állampolgárságaromán
Foglalkozásapolitikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Mogyorós Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Mogyorós Sándor, Alexandru Moghioroș (Nagyszalonta, 1911. október 23. – Bukarest, 1969. október 1.) magyar származású romániai munkásmozgalmi aktivista, kommunista politikus. Fontos szerepet töltött be a romániai mezőgazdaság szövetkezetesítésében, a „kulákság” felszámolásában. Az 1950-es évek végén a minisztertanács elnökhelyettese volt, azonban Nicolae Ceaușescu hatalomra kerülése után kiszorult a párt élvonalából és nem sokkal később meghalt. A kommunizmus alatt Romániában több szobra állt, iskolák és utcák viselték nevét.

Életútja, munkássága

Öt elemi osztály és három évnyi inasképzés elvégzése után szülővárosában géplakatosként állt munkába. Már 18 éves korában, 1929-ben bekapcsolódott a munkásmozgalomba; 1932–1935 között az illegális Kommunista Ifjúmunkás Szövetség központi bizottságának tagja volt, álnevei Tell és Balogh József.[1][2] A zsil-völgyi bányászok között és a resicai üzemekben kifejtett tevékenységéért több más kommunista agitátorral – közöttük Ana Paukerrel és Alexandru Drăghicicsel együtt – 1935 júliusában letartóztatták és bebörtönözték.[3]

Az 1944-es román átállás után kiszabadult és a Román Kommunista Párt vezetésében viselt tisztségeket, felügyelve a párt Maros és Hunyad megyei tevékenységét. 1957 és 1961 között Chivu Stoica kormányában a minisztertanács elnökhelyettese volt.[2] 1957-ben elrendelte, hogy a Romániában található összes lovat mészárolják le, mert azok „eleszik a takarmányt a szarvasmarhák elől”, és etessék meg őket a disznókkal. A rendeletnek körülbelül 800 000 ló esett áldozatul, ez pedig visszavetette a gazdaságot, mivel akkoriban a mezőgazdasági munkák és a szállítás java részét lovakkal végezték.[4]

1957 októberében Moszkvába utazott az októberi forradalom 40. évfordulójának megünneplésére. A küldöttséget szállító Il–14 lezuhant a vnukovói leszállás közben, de Mogyorós, Chivu Stoica és Nicolae Ceaușescu túlélték a balesetet.[2]

1967-ben a hatalmat megragadó Ceaușescu eltisztította a pozícióját veszélyeztető, egykoron Gheorghe Gheorghiu-Dejt támogató „régi” kommunistákat, így Mogyoróst is. Rákban hunyt el 1969-ben.[5] Koporsóját a bukaresti Kommunista Hősök Mauzóleumában helyezték el, 1991-ben azonban elszállították onnan.[6]

Kapcsolata a magyarokkal

Mint a párt küldötte, 1946-ban az MNSZ székelyudvarhelyi kongresszusán még a nemzetiségi jogegyenlőségről beszélt, de ezt meghazudtolva 1959-ben már azt állította egy marosvásárhelyi aktívaülésen, hogy „...az önálló magyar tannyelvű egyetem alapítása politikai hiba, a magyar reakciónak tett engedmény volt”. Egy idő után nevét is románosította (Alexandru Moghioroș), tévedéseit csak halálos ágyán vonta vissza.[1]

Emlékezete

Bukarest 6. kerületében, a Drumul Taberei városnegyedben szobra állt, és egy sugárút és park is viselte nevét. Az 1989-es rendszerváltás után a szobrot eltávolították (talapzata még ma is áll), a közterületeket átnevezték (Strada Brașov illetve Parcul Drumul Taberei, bár a parkot a köznyelv még a 21. század elején is Parcul Moghioroșként ismeri).[7]

Szobra állt Nagyváradon is (a Barátok temploma előtt),[8] több erdélyi városban iskolák[9][10] és utcák[11] viselték nevét.

Munkái

  • Epizódok a Kommunista Ifjúmunkás Szövetség hős illegális harcának éveiből (románul és magyarul, 1949)
  • A dolgozó ifjúság egységes szervezetének feladatai (románul Bukarest, magyarul Brassó 1949)
  • Despre luptele din februarie 1933 și tineretul muncitor (1949)
  • A munkásosztály pártjának erősítése biztosítja a szocializmus győzelmét Romániában (románul, németül és magyarul, 1952).[1]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0  
  2. ↑ a b c Zuzeac, Dănuț: Comunistul care a dat ordin să fie omorâți toți caii din România. Adevărul, 2017. július 12. (Hozzáférés: 2020. március 11.)
  3. ↑ Eremia, Radu: Apostolii lui Stalin: Alexandru Moghioroș. Historia, 2014. december 19. (Hozzáférés: 2020. március 11.)
  4. ↑ Lazăr, Virgil: Lupta comunismului cu caii. România Liberă, 2012. június 21. (Hozzáférés: 2020. március 11.)
  5. ↑ Betea, Lavinia: Cinci dintr-o lovitură. Adevărul, 2012. december 11. (Hozzáférés: 2020. március 11.)
  6. ↑ Memorialul Eroilor Neamului. Muzeul Național Tehnic. [2020. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 11.)
  7. ↑ Docea, Anda: Tîrgul meșteșugurilor uitate. Dilema Veche, 823. sz. (2019. november 28.) ISSN 1841-3587
  8. ↑ Szilágyi Aladár. „Megáldották a Patróna szobrát”, Bihari Napló, 1999. szeptember 9. 
  9. ↑ Ady Endre Elméleti Líceum, Nagyvárad. Magyar Nemzet, 2018. március 2. [2020. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 11.)
  10. ↑ Dánielisz Endre. Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége. [2020. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 11.)
  11. ↑ Decretul nr. 216/1970, art. 2.

További információk

  • Dánielisz Endre: Séta Nagyszalontán. Kézirat. 1988.
  • Csőgör Lajos: Lapok a Bolyai Egyetem történetéből (I). Erdélyi Figyelő, 1990/11.
  • Erdély Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap