Muflon

Muflon
Kifejlett kos
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Csoport: Scrotifera Csoport: Ferungulata Csoport: Patások (Ungulata) Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla) Csoport: Ruminantiamorpha Alrend: Kérődzők (Ruminantia) Alrendág: Pecora Öregcsalád: Bovoidea Család: Tülkösszarvúak (Bovidae) Alcsalád: Kecskeformák (Caprinae) Nemzetség: Caprini Nem: Vadjuhok (Ovis) Linnaeus, 1758 Faj: O. gmelini
Tudományos név
Ovis gmelini Blyth, 1841
Szinonimák
Ovis orientalis Gmelin, 1774 Ovis musimon Ovis orientalis orientalis
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Muflon témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Muflon témájú kategóriát.

A muflon (Ovis gmelini) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó faj. Ezt az állatot tartják a házijuh ősének.

A hímet kosnak, a nőstényt az első ellésig jerkének, utána anyajuhnak, szaporulatát báránynak nevezik.

Előfordulása

A muflon eredetileg Törökország délkeleti részén, Dél-Örményországban és Dél-Azerbajdzsánban, valamint Észak-Irakban és Iránban fordult elő. Az újkőkorszak idején betelepítették Ciprus szigetre, ahonnan tovább vitték Európa más területeire.^[1][2]

Európában az eredeti vagy legalább túlnyomórészt tiszta vérű, vad európai muflonállomány csak Szardínián és Korzikán él. Ez a faj a gyakran csak szórványos növényzettel borított földközi-tengermelléki hegyekhez alkalmazkodott, ahol a köves altalajokon patáit is eléggé gyorsan lekoptatja.

A muflont Európa sok részére vadászati célokból telepítették be. Hazánkba Forgách Károly gróf hozta be, aki az 1868–69-es években 10 muflont hozatott a gimesi (Nyitra megye, lásd: Gímes) vár melletti vadaskertjébe a brüsszeli és a frankfurti állatkertből. Később Magyarország több vadaskertjébe és erdőterületére betelepítették. Ma szigetszerűen megtalálható hazánk valamennyi középhegységi részén (Mátra, Bükk, Zempléni-hg, Börzsöny, Dunántúli-khg.). Helyenként – például az erdei talajokon – problémát jelent, hogy a hosszú paták akadályozzák a járásban. A faj nagy alkalmazkodóképességét bizonyítja a rengeteg házijuhfajta, amelyeket igénytelenségük folytán az összes földrészen, a legkülönbözőbb élőhelyeken hasznosítanak gyapjú-, hús- és tejtermelésre.

Állatkertekben gyakran tartanak muflont.

Alfajai

• juh (Ovis gmelini aries) Linnaeus, 1758 - egyes rendszerezők önálló fajnak tartják, Ovis aries név alatt; azonban ez még nincs általánosan elfogadva
• ázsiai muflon (Ovis gmelini gmelini) Blyth, 1841
• ciprusi vadjuh (Ovis gmelini ophion) (Blyth, 1841)
• európai muflon (Ovis gmelini orientalis) Pallas, 1811

Megjelenése

A muflon testhossza 120 centimétertől (nőstények) 135 centiméterig (kosok), marmagassága 70 centimétertől (nőstények) 88 centiméterig (kosok), testtömege 25–40 kilogrammtól (nőstények) 35–55 kilogrammig (kosok) terjedhet, farokhossza 3–6 centiméter. E juhfélére jellemző az erősen ívelt szarv (csiga). A vadjuhok közül a legkisebb termetű, a házijuh őse. A nőstényeknek csak kicsi, enyhén hátrahajló szarvuk van, vagy akár nincs is. A kosok csigája pontosan meghatározott ütemben fejlődik. A kosbárány csontcsapjai már rögtön születése után kifejlődnek, és mire egyhónapos lesz, megkezdődik a szaru kiválasztása is. A tél kezdetére a tülök már 15–20 centiméteresre nő. Ekkor szünet áll be a fejlődésben, amitől egy jól kivehető évgyűrű keletkezik rajta. A következő évben 11–13 keresztirányú dudort képez, amelyek összesen 20 centiméterrel is növelhetik hosszát, majd az év vége felé ismét megszakad a növekedés. A szarv fejlődése hasonlóan folyik tovább, mígnem 4-5 évesen a csiga bezárul. A növekedés ekkor alábbhagy, és a szarvhegyek, amelyek ekkorra már a koponya arcvonalába értek, lassan felfelé fordulnak. Haladhatnak a fejjel párhuzamosan a nyak felé vagy attól távolodva, így az állatok jellegzetes fejformát nyernek. A kosok fehér „nyerget” viselnek barna téli bundájukon, ettől élesen elválik fehér hasuk és tükrük. A láb alsó része fehér, a felső feketés. A nyak alsó élétől eltekintve szőrük rövid. Szőre durva tapintású, télen megvastagodik.

Életmódja

A muflonok főként szürkületkor járnak táplálék után. Ahol nem zavarják őket, nappal is megfigyelhetők. Jól látnak és futnak, ügyesen ugranak. A nőstények úgy bégetnek, mint a házijuh, míg a kosok ritkán adnak ki hangot. Az üzekedési időben viszont kilométerekre elhallatszik, amint szarvaikkal összecsapnak. A muflonok területüket az ujjaik közötti mirigyek váladékával jelölik meg. Mint a többi vadjuh, ők is szívesen tömörülnek nyájba, amelyet egy idősebb nőstény vezet. Egy nyájban 50-100 állat is lehet. Tápláléka lágyszárúak, füvek.

Szaporodása

Az üzekedés október-novemberre esik. Az 5 hónapos vemhesség után többnyire egy bárány születik, az ikerellés ritka. A születéskor körülbelül 2 kilogrammos bárány néhány óra múlva már követi anyját.

Jegyzetek

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. április 9.)
• ICZN 2003. OPINION 2027 (Case 3010). Usage of 17 specific names based on wild species which are pre-dated by or contemporary with those based on domestic animals (Lepidoptera, Osteichthyes, Mammalia): conserved. Bulletin of Zoological Nomenclature 60(1): 81–85. BHL Reference page.
• Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178  
• ITIS szerinti rendszerbesorolása

További információk