Növényföldrajz

A növényföldrajz (geobotanika, fitogeográfia) a növényfajok és növényzeti típusok földrajzi elterjedésével foglalkozó tudományág, a botanika és a természeti földrajz határterülete és egyúttal az életföldrajz (biogeográfia) résztudománya, illetve az ökológia társtudománya. A földrajz mellett kapcsolatban áll például a geológia, az éghajlattan és a matematikai statisztika tudományával is.

Megkísérli feltárni és értelmezni a biológiai diverzitás mintázatait.
Vizsgálja az egyes növények (és rendszertani egységeik) egykori és mostani megoszlását a Földön.
Meghatározza azt, hogy az egyes növénytípusok (taxonok, élet- vagy növekedési formák) milyen gyakran és hol fordultak, fordulnak elő.

Ennek megfelelően három alapvető folyamata:

az evolúció,
a kihalás és
a szétterjedés.

A tudományos növényföldrajz megteremtője Alexander von Humboldt, aki leírta és összehasonlította a Föld növénytakarójának alaptípusait (formációit).^[1]

Fontosabb részterületei

I. Florisztika:

felsorolja az egyes fajok lelőhelyeit,
elemzi az egyes területek flórájának összetételét

II. Fiziognómiai növényföldrajz:

leírja a Föld egyes területeinek vegetációját (növénytakaróját),
kis léptékben (a növényformációk és -formációcsoportok szintjéig) jellemzi a vegetációt.

Egy meglehetősen általánosan elfogadott felosztás szerint a Földön az alábbi növényzeti öveket és formációcsoportokat különböztetjük meg:

Biomok
Szárazföldi biomok
Tundra Tajga Mérsékelt övi lombhullató erdő Mérsékelt övi tűlevelű erdő Trópusi és szubtrópusi esőerdő Trópusi és szubtrópusi lombhullató erdő Trópusi és szubtrópusi tűlevelű erdő Trópusi és szubtrópusi füves puszta Mérsékelt övi füves puszta Alpesi bioformáció Sivatagi bioformáció Mediterrán bioformáció Mangroveerdő
Egyéb biomok
Endolitikus bioformáció
Sablon:Biomok m v sz

Bővebben: Flórabirodalom és Éghajlati övezetek

A WWF az ezredfordulón kidolgozott rendszere, amelyet alapvetően a hagyományos növény- és állatföldrajzi beosztás egyesítésének tekinthetünk, a Föld szárazföldeit hét nagy nagy birodalomra osztja (zárójelben a hagyományos növényföldrajzi beosztás flórabirodalmaival, illetve flóraterületeivel):

Nearktisz (nearktikus flóraterület),
Palearktisz (palearktikus flóraterület),
Neotropisz (újvilági trópusok flórabirodalma,
Afrotropisz (óvilági trópusok flórabirodalma a hagyományosan ide sorolt keleti flóraterület nélkül),
Indo-Maláj birodalom (indo-maláj flórabirodalom, amelyet korábban az Afrotropisz keleti flóraterületének tekintettek)
Óceánia (ausztrál flórabirodalom) és
Antarktika (antarktikus flórabirodalom).^[2]

Ebben a rendszerben tehát nem önálló egység a hagyományos felosztás szerinti fokföldi flórabirodalom (Capensis), viszont az északi flórabirodalmat (Holarktisz) és az óvilági trópusok flórabirodalmát (Afrotropisz) két-két önálló birodalomra választották szét (utóbbi tagolás a hagyományos növényföldrajzban is mind általánosabb).

Éghajlati övek növényzete

Sarkvidék növényzete
- erdős tundra növényzete
- tundra növényzete

Mérsékelt öv növényzete
- Mérsékelt övi füves puszták növényzete
- Mérsékelt övi lombos erdők növényzete
- Mérsékelt övi tűlevelű erdők növényzete

Szubtrópusi öv növényzete
- Esős nyarú szubtrópusok növényzete
- Esős telű szubtrópusok növényzete
- Állandóan száraz szubtrópusok növényzete

Időszakos trópusi esők zónájának növényzete
- Zárt lombhullató trópusi erdők növényzete
- Szavannák növényzete
- Időszakos trópusi esők növényzete

Trópusi esőerdő növényzete
- Trópusi síkvidéki esőerdők növényzete
- Trópusi hegységek növényzete
- Trópusi tengerpartok növényzete

III. Areálgeográfia (chorológia):

ábrázolja az egyes fajok és növénytársulások elterjedési területeit,
vizsgálja a fajok elterjedésének törvényszerűségeit.

IV. A fejlődéstörténeti vagy genetikai növényföldrajz azt vizsgálja, milyen volt, hogyan változott a növényzet a földtörténet különböző korszakaiban.

V. A vegetációt részletesen, az asszociációk, szubasszociációk szintjéig a növénytársulástan (fitocönológia) írja le.

VI. A populációdinamika a populációk viselkedésének törvényszerűségeit vizsgálja (részben statisztikai módszerekkel). Oknyomozó jellege miatt az ökológiához közelít.

Jegyzetek

↑ MNL
↑ WWF Magyarország: A világ erdőtípusai. [2022. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. augusztus 15.)

Források

Kevey Balázs: Növényföldrajz és társulástan
Kempelen Farkas digitális tankönyvtár Erdőtársulások cönológiai rendszerezése Archiválva 2008. április 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
A növényföldrajz alapjai^{[halott link]}
MNL: Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 861. o. ISBN 963-9257-09-5