Naulochusi csata

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Naulochusi csata
A Római Köztársaság polgárháborúi
Dátum	i. e. 36. szeptember 3.
Helyszín	A szicíliai Naulochus fok közelében
Casus belli	polgárháború
Eredmény	Octavianus győzelme
Harcoló felek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Octavianus pártja (Agrippa) Pompeius pártja (Sextus Pompeius)
Parancsnokok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Marcus Vipsanius Agrippa Sextus Pompeius
Haderők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
300 hajó 300 hajó
Veszteségek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
3 hajó 28 hajó elsüllyedt, 17 elmenekült, a többit elfogták

A naulochusi csata tengeri ütközet volt Octavianus híve, Marcus Vipsanius Agrippa és Sextus Pompeius között a szicíliai Naulochus fok közelében i. e. 36. szeptember 3-án. Agrippa győzelmével megtört a Pompeius család ellenállása a második triumvirátussal szemben.

Előzmények

Miután Octavianus és Marcus Antonius Brundisiumban (a mai Brindisi) szorosabbra vonta kötelékét, a triumvireknek a Pompeius fia, Sextus Pompeius állította kihívással kellett szembenézniük. Sextus elfoglalta Szicíliát, amely akkor Róma gabonaellátója volt. i. e. 39-ben Rómában a gabonaszállítások elmaradása miatt éhínség tört ki és ekkor Octavianus és Marcus Antonuis szövetségre lépett Sextusszal. A misenumi egyezményben öt évre Szicília, Szardinia és a Peloponnészosz kormányzójává nevezték ki. Sextus azonban újra elvágta a gabonaszállításokat. Octavianus i. e. 38-ban hiába próbálta megtámadni Szicíliát, hajóinak a rossz időjárás miatt vissza kellett fordulniuk.

Ekkor Agrippa átvágatta a Via Ercolanát, csatornával kötötte össze a Lucrinus tavat a tengerrel és kikötőt alakított ki Iulia néven. Flottát építettek az eddiginél nagyobb hajókkal, hogy több katonát hordozhassanak, húszezer rabszolgát felszabadítottak evezősnek, és a flottát az új kikötőben képezték ki tengeri csatákra. Antonius húszezer gyalogosért cserébe a pártus hadjáratához 120 hajót adott Tutus Statilus Taurus vezetése alatt. i. e. 36-ban a két flotta kifutott Itáliából egy harmadik flotta pedig a harmadik triumvir, Marcus Aemilius Lepidus vezényletével Afrikából futott ki, hogy megtámadják Szicíliát.

Augusztusban először sikerült legyőzni Sextust tengeri ütközetben: Lepidus diadalmaskodott Mile (a mai Milazzo) közelében. Taorminánál azonban Octavianus szenvedett vereséget, sőt súlyosan meg is sebesült.

A csata

A fővezér Agrippa a Naulochus foknál találkozott Sextus hajóhadával. Mindkét flotta 300 hajóból állt és mindkettő hadigépekkel volt felszerelve, de Agrippának nagyobb hajói voltak, amelyeket felszereltek az arpax nevű eszközzel, a korábban használt corvus csatahidak egy továbbfejlesztett változatával. Ezt a fegyvert Agrippa jól használta, lekötve Sextus mozgékonyabb hajóit, így hosszú és véres csata után győzedelmeskedett.

Agrippa csak három hajót vesztett, miközben Sextus 28 hajója elsüllyedt, a többi pedig vagy kiégett, vagy elfogták.

A következmények

Ezzel sikerült elűzni Sextust Szicíliából, aki hét év alatt 350 hajós flottájával sok fejtörést okozott a Római Köztársaságnak.

Sextus elérte Messanát (a mai Messina), ahonnan hét hajóval Mütilénére, majd a Keletre hajózott, ahol azonban Antonius újra legyőzte.

Octavianus és Lepidus felszámolták az utolsó szicíliai ellenállást, majd Octavianus megfosztotta Lepidust csapataitól, és ezzel a Római Birodalom nyugati részének egyedüli urává vált.

Kapcsolódó szócikk

• A Római Köztársaság csatáinak listája