Nazális hang

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

A nazális hang (esetleg „orrhang”) a fonetikában olyan beszédhang, melynek képzése során a levegő részben vagy teljes egészében az orron át áramlik ki.

Mássalhangzók

A nazális mássalhangzók a zárhangok speciális csoportja, melynek képzésekor a levegő az orron át áramlik ki. Míg az orális hangoknál az ínyvitorla (velum) a torok hátsó falához támaszkodva elzárja az orrüreget, addig a nazálisoknál egy orális zár keletkezik, és az ínyvitorla lesüllyed, ezáltal a levegő nagyobbrészt az orron keresztül távozik. Eközben az orrüreg és a szájüregnek azon része, mely hátulról a zárás helyéig terjed, rezonanciaüregként szolgál.

Az orrhangok többsége zöngés hang. Az izlandi nyelvben viszont például zöngétlen orrhang is van.

Nazális mássalhangzók a magyarban

A nazális hangok a magyar nyelvben a képzés helye szerint (előbb az IPA-jelet, majd a megfelelő betűt megadva):

• labiális: /m/ (m)
• alveoláris: /n/ (n)
• palatális: /ɲ/ (ny)

Nazális mássalhangzók IPA-jelei

A nazális hangok jelölése a Nemzetközi fonetikai ábécében az alábbiak:

• Zöngés bilabiális orrhang [m]
• Zöngés labiodentális orrhang [ɱ]
• Zöngés alveoláris orrhang [n]
• Zöngétlen alveoláris orrhang [n̥]
• Zöngés retroflex orrhang [ɳ]
• Zöngés palatális orrhang [ɲ]
• Zöngés veláris orrhang [ŋ]
• Zöngés uvuláris orrhang [ɴ]

Magánhangzók

A nazális magánhangzók képzésénél a levegő részben az orron keresztül áramlik ki. Az ilyen magánhangzókat a fonetikai átírásokban a betűjel feletti hullámvonallal jelölik: [ã], [ẽ], [õ] stb. Gyakoriak a franciában, a portugálban, a lengyelben illetve az ind nyelvekben is.