Neutronsugárzás

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Úgy tűnik, hogy ez a szócikk vagy szakasz külső forrás szó szerinti másolata, és ez a szerzői jog megsértését jelentheti. | Győződj meg róla, hogy az azonos szövegek közül melyik keletkezett előbb! Ha tudsz, kérj engedélyt a korábbi külső szöveg felhasználására a Wikipédia:Engedélykérés lapon leírtak szerint, vagy szerkeszd bátran a lapot, és távolíts el minden jogvédett részt belőle! Kövesd a formai és a stilisztikai útmutatóban leírtakat! Ha sikerült eltávolítani a másolt szöveget, vedd le ezt a sablont!

Ennek a szócikknek hiányzik vagy nagyon rövid, illetve nem elég érthető a bevezetője. Kérjük, segíts olyan bevezetőt írni, ami jól összefoglalja a cikk tartalmát, vagy jelezd észrevételeidet a cikk vitalapján.

A neutronok előállítása

Mivel a hidrogén kivételével minden atommag tartalmaz neutront, illetve neutronokat , elvben bármelyik atommag alkalmas neutronok előállítására. Ehhez akkora energiát kell közölni az atommaggal, mint amekkora a neutron kötési energiája. Az energiaközlés sokféleképpen történhet: alfa-részecskékkel, protonokkal, gamma-sugárzással való bombázással, vagy hasadási folyamat révén. Neutronforrásként olyan anyagot célszerű választani, amelyben a neutronok kötési energiája alacsony. Ilyen lehet a deutérium (D) és a berillium. Három típusú neutronforrást különböztethetünk meg:

Radioaktív neutronforrások

A bombázó részecskéket radioaktív izotópok szolgáltatják, rádium vagy polónium. A bombázó részecske vagy α-részecske vagy γ-foton. A céltárgy vagy D₂O vagy Be. A neutron felfedezésekor Chadwick polónium forrást alkalmazott, és a céltárgy berillium volt. A valóságban olyan forrásokat alkalmaznak, melyekben a neutron- és alfa-forrás helyileg nincsen szétválasztva. Ilyen forrás a Po-Be keverék vagy a Pu-Be ötvözet. Gyorsítós neutronforrás (neutrongenerátor): A két leggyakrabban alkalmazott magreakció:

2H + 3H → 4He + n + 3,2 MeV
2H + 2H → 3He + n + 17,6 MeV 

Ha a nagyfeszültséggel felgyorsított deuteron deutériummal ütközik, az ütközés során ³He és neutron, ha tríciummal ütközik, az ütközés során 3,6 MeV energiájú ⁴He és 14 MeV energiájú neutron keletkezik. Előnye, hogy a deuteron-nyalábot csak annyira kell felgyorsítani, hogy a Coulomb-taszítást leküzdje. A gyorsításhoz szükséges feszültség mindössze 0,1 MeV.

A neutronok kölcsönhatása az anyaggal

A gyors neutronok kölcsönhatása az anyaggal háromféle lehet: rugalmasan szóródnak az atommagokon, rugalmatlanul szóródnak az atommagokon, vagy magreakciókat idéznek elő, a lassú neutronok magreakciókat idéznek elő.

A neutronok detektálása

Gyors neutron-detektorok: leginkább alkalmasabb eszközök a szerves kristály-, plasztik-, folyadékszcintillátorok.Ezekben a szcintillátorokban sok hidrogén (proton) található. A gyorsneutronok a protonokkal való rugalmas ütközés során a protonoknak energiát adnak át. Ezek a meglökött protonok a szcintillátorban fényvillanásokat idéznek elő.

Lassú neutron-detektorok: A lassú neutronok detektálása magreakciók segítségével történik, melyek során nagy energiájú töltött részecske keletkezik. Detektorként bór-, lítium tartalmú szcintillátorokat, BF₃ gáztöltésű számlálókat alkalmaznak.