Orr

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Nem tévesztendő össze a következővel: Az orr.

Az orr a gerincesek fején található testrész, amely a felső légutak első szakaszát alkotja. Az orr teszi lehetővé a légzést. Az emlősöknél egyúttal a szaglásra szolgáló érzékszervet, a szaglószervet is tartalmazza.

Az emlősök orra

Az emlősök orra két részből áll: a külső és belső orrból. A szaglószerv az orrüreg felső részének nyálkahártyájában elhelyezkedő szaglómező. A szaglósejtek speciális neuronok, amelyek dendritjei a szaglóhám felé néznek, axonjaik pedig a szaglóidegnek átadva ingerületeiket, az agy szaglóközpontja felé viszik őket. A receptorok csak azokra az anyagokra reagálnak, amelyek a szaglóhámra kerülnek és oldódnak a nyálkarétegben. A folyamatosan ható, még a nagyon kellemetlen szaginger által keltett szagérzet is hamarosan csökken, sőt meg is szűnik. Ennek magyarázata a szaglósejtek rendkívül gyors adaptációja. Az adaptáció mindig az éppen ható szagingerre vonatkozik csak, más szagok ingerküszöbe nem változik.

Az emberi orr

Az emberi orr (latinul nasus) az arc közepén helyezkedik el. Felépítése megegyezik az emlősökével: külső és belső orrból áll. Az orrüreg felső részének nyálkahártyájában elhelyezkedő szaglómező kb. 2 cm² nagyságú terület. Színe sárga, jól elkülönül a rózsaszínű nyálkahártyától. Az ember közel 10000 szag megkülönböztetésére képes.

Az orrhoz kötődő eszmék (Pallas)

A nagy orrot már a rómaiak nagyra becsülték: azt hitték, hogy csak okos embereknek lehet nagy orruk, és akkor, ha valakinek kis orra volt, annak az észbeli tehetségére nem sokat adtak, és azt mondták: nincs is orra, vagyis azt, hogy ostoba (nullum nasum habere). Mások az orralakulásból a jellemre következtettek. Így a hegyes orrot pikáns, csipkedő jelleműnek szokták tartani. A tompa orrot a durvaság, a fitos orrot, különösen vastag ajkakkal, az érzékiség jelképének, a vékony orrot a könnyelműség, a hajlott orrot a szellemesség jelképének mondják. A görög orr alatt azt értjük, amelynél az egyenes homlok az orrgyöknél megtöretlenül megy át az orr hátába. Ilyen orrok a görög antik szobrokon láthatók.

Egyéb értelmezés

Az „orr” kifejezés a testrész mellett gyakran tárgyak, főleg járművek (autók, repülők, hajók stb.) legelső, rendszerint alaki részének megnevezésére is szolgál.

Kapcsolódó szócikkek

• Organoleptikus vizsgálatok
• Orrcsepp

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Orr témájú médiaállományokat.

Nézd meg az orr címszót a Wikiszótárban!