PPD–40

PPD–40
Típus	Géppisztoly
Ország	Szovjetunió
Tervező	Vaszilij Alekszejevics Gyegtyarjov
Alkalmazás
Alkalmazás ideje	1935–1945
Használó ország	Szovjetunió  Albánia  Finnország  Észak-Korea  Fülöp-szigetek  Spanyolország
Műszaki adatok
Űrméret	7,62 mm
Lőszer	7,62×25 mm Tokarev
Tárkapacitás	25 darab (szekrénytár) 71 darab (csigatár)
Működési elv	Szabad tömegzáras
Tömeg	3,2 kg
Fegyver hossza	788 mm
Csőhossz	273 mm
Elméleti tűzgyorsaság	800–100 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség	490 m/s
A Wikimédia Commons tartalmaz PPD–40 témájú médiaállományokat.

A PPD–40 ( oroszul: Пистолет-пулемёт Дегтярёва, magyar átírásban: Pisztolet-pulemjot Gyegtyarjova, jelentése: Gyegtyarjov-géppisztoly) géppisztolyt 1934-ben, Vaszilij Gyegtyarjov tervezte. A fegyver hagyományos fatussal rendelkezik.

Története

A PPD–40-et Vaszilij Gyegtyarjov tervezte a Szovjetunióban, és a német Bergmann MP28-ra hasonlít, belsőleg azonban az MP18-hoz áll közelebb.^[1] A PPD-t a 7,62×25 mm Tokarev lőszer tüzelésére tervezték, ami a 7,63×25 mm Mauserhez hasonló, amit a Mauser C96 pisztoly tüzel. A PPD egy nagy tárkapacitású csigatárat^[2][3][4] (71 darab lőszer) használ.

Jegyzetek

Külső hivatkozások