Albrecht Dürer: Paraszt és a felesége, 1512Ökrökkel vontatott ekén ülő paraszt, 1625Bikkessy Heinbucher JózsefKunsági paraszt, színezett rézmetszet, 1816Parasztasszonyok munka közben az első világháború idején
A paraszt szónak két jelentése van, egy főnévi és egy melléknévi. A szláv eredetű szó kezdetben melléknévként jelent meg a magyar nyelvben, de később jelentéstapadással alakult ki a főnévi alakja. Nyelvjárásokban előfordul még a „paroszt”, „pariszt” és a „prosztó” változat is. Pejoratív mellékzöngéje az évszázadok során alakult ki.[1]
A szó eredete
A magyar nyelvbe a „paraszt” szó a szerb, horvát, illetve szlovénprost szóból kerülhetett, amelynek jelentése „egyszerű, közönséges, nyers, durva”. Eredetileg a magyarban is csak melléknévként volt használatos az eredetinek megfelelő pejoratív kifejezésként. Mai főnévi, mezőgazdaságban dolgozó fizikai munkást (agrárproletárt) megnevező jelentése csak később alakult ki.[2]
Szinonim melléknévi jelentései
közönséges, mindennapi
világi (nem egyházi)
egyszerű művű, dísztelen (ruha, bútor, fegyver stb.)
köznépi, nem nemes
nyers, durva
tudatlan, tanulatlan
szimpla, nem teljes (virág)
szelíd
sovány (hús)
esztelen, féleszű
Szinonim főnévi jelentései
világi személy
megműveletlenül hagyott föld
gyalog (mint sakkfigura) köznapi elnevezése
köznépi, nem nemes személy
üresen, megműveletlenül hagyott része valaminek
A parasztság története
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Szántás lovakkalAratás. A gépesítés és nagyüzemi gazdálkodás nagymértékben csökkentette a parasztság lélekszámát
Feudális társadalmi intézmény, a mezőgazdasági munkát végző jobbágyok személyi függése a nemesi rangú földesúrtól, aki közigazgatási és bírói jogosítványokkal rendelkezett a fölöttük, munkakényszert írt elő számukra saját földjén, korlátozta költözésüket. Másrészt felügyelte a rendet és katonai védelmet jelentett számukra.
