Pireneusi pézsmacickány

Pireneusi pézsmacickány
A természetes élőhelyén
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Rend: Eulipotyphla Család: Vakondfélék (Talpidae) Alcsalád: Vakondformák (Talpinae) Nemzetség: Pézsmacickányok (Desmanini) Nem: Galemys Kaup, 1829 Faj: G. pyrenaicus
Tudományos név
Galemys pyrenaicus (É. Geoffroy, 1811)
Szinonimák
nemének a szinonimái: Galomys Agassiz, 1846 Mygalina I. Geoffroy in Gervais, 1835
Elterjedés
Alfajainak az elterjedési területe
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Pireneusi pézsmacickány témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Pireneusi pézsmacickány témájú médiaállományokat és Pireneusi pézsmacickány témájú kategóriát.

A pireneusi pézsmacickány (Galemys pyrenaicus) az emlősök (Mammalia) osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a vakondfélék (Talpidae) családjába tartozó faj.

Nemének egyetlen faja.

A régebbi rendszertani besorolások szerint a rovarevők (Insectivora) rendjébe, aztán pedig a saját pézsmacickányformák (Desmaninae) alcsaládjába tartozott; azonban manapság újból vakondformának számít.

Előfordulása

A Pireneusok vidékén él. Hegyi patakok és állóvizek környékén, 300 és 1200 méter között.

Alfajai

• Galemys pyrenaicus pyrenaicus E. Geoffroy St. Hilaire, 1811 - szinonimája: Galemys pyrenaica pyrenaica (Geoffroy, 1811)
• Galemys pyrenaicus rufulus Graells, 1897

Megjelenése

Testhossza 11-13,5 centiméter, farokhossza 13-15,5 centiméter, magassága 3,1-3,8 centiméter és testtömege 50-80 gramm. Teste patkányszerű. Ormánya rendkívül mozgékony, szeme nagyon kicsi, farka testénél hosszabb, lapos, pikkelyes lábfején úszóhártyák és sörteszegélyek vannak. Hátoldala sötétbarna fényű, hasa ezüstfehér. Faroktöve alatt mósuszmirigy található.

Életmódja

Főként éjszaka tevékeny. A vízben vadászik, a szárazon csak ritkán. Hátsó lábaival evezve és mellső lábait hátracsapva remekül úszik. A parton lakóüregeket ás. Hangja sajátos, éles ciripelés. Tápláléka rovarok és egyéb gerinctelenek, de néha kisebb gerincesek is.

Szaporodása

A nőstény 4 utódot hoz a világra, áprilisban.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 28.)
• Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178  
• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)