Pozsonyi Királyi Jogakadémia

Pozsonyi Királyi Jogakadémia
Alapítva
  • 1784
  • 1776
Bezárva1922
HelyMagyar Királyság, Pozsony
Típus
  • felsőoktatási intézmény
  • akadémia

A Pozsonyi Királyi Jogakadémia felsőfokú oktatási intézmény volt Magyarországon 1783–1922 között.

Története

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A Ratio Educationis a jogakadémiákat két fő céllal alapította: egyrészt azoknak a hallgatóknak, akik később valamely egyetemen kívántak továbbtanulni, megfelelő alapképzést kívánt biztosítani, másrészt azoknak a diákoknak, akik nem kívántak továbbtanulni, olyan bizonyítványt adni, amellyel később el tudtak helyezkedni, elsősorban igazgatási állásokban. A királyi jogakadémiák a 19. század közepéig megtartották katolikus jellegüket: a katolikus pénzalapból finanszírozták őket, és uralkodói alapításúak voltak, s így állami felügyelet alatt maradtak.[1]

Mária Terézia reformjainak egyik meghatározó eleme a jezsuita rend feloszlatása után a Nagyszombati Egyetem Budára költöztetése volt. Mintegy kárpótlásként a Ratio Educationisszal királyi jogakadémiát alapított Nagyszombatban, amely első tanévét már 1777-ben megkezdte, jogi és bölcsészeti tanfolyammal. II. József rendeletének megfelelően azonban 1784-ben Nagyszombatból Pozsonyba költözött az akadémia. 1783-ban már kijelölték a helyiségeit is, a klarisszáknak az országház mögött fekvő monostorát és egyházát, vagyis azt az épületet, ahol később a királyi főgimnázium volt. A pozsonyi akadémiát 1784. május 15-én kellett volna ünnepélyesen megnyitni, de mivel erre az időre az átköltözködés csak részben történt meg, az ünnepélyes megnyitás elmaradt. Mindazonáltal az akadémiát átadták. Csupán 1803-ban fenyegette a feloszlatás veszélye, amikor a tanulmányi alap kimerült, és a készülőben levő új Ratio Educationis alapján szervezett rendezés folyamatban volt. Ezt a veszélyt azonban József nádor közbelépése elhárította.

Első tervezete az 1777-ben közhírré tett és az 1780. évi 67-ik törvénycikkel kirendelt országos bizottsági munkálaton, másodjára az 1806-ben kibocsátott Ratio Educationis tanrendszerén alapult. Az akadémia és a gimnázium két külön intézet lett. Az akadémia az egyetemre készített elő, de önállóan is képesített. Egy jogi és egy bölcseleti két-két éves tanfolyamra oszló felsőbb tanintézet volt.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt az intézményben nem folyt oktatás, és csak az 1849/50-es tanévben kezdődött meg ismét, immár a Császári Királyi Jogakadémia keretében.

1874-ben a jogakadémiákat újjászervezték.

A Pozsonyi Jogakadémia hallgatósága 1777–1850 között, talán a Győri Jogakadémia mellett a legteljesebben rekonstruálható.[2]

Az 1850–1851. tanévben a bölcseleti két osztályt mint 7. és 8. gimnáziumi osztályokat, a gimnázium kiegészítő részéül rendelték. Az akadémián csak a jogi kar maradt, melyet 1859-ben Bad Ischlben kelt szervezési nyílt parancs alapján három tanfolyamra osztott jogi tanintézetté bővítettek ki. Az 1860. évi októberi diploma ismét szabályozott az oktatásügy szervezeten, amelyet a helyreállított magyar királyi helytartótanács 1861. október 23-án tartott tanácsülésének rendelete változtatott meg. 1874. május 19-én a vallás és közoktatásügyi magyar királyi minisztérium újabb változtatást eszközölt a következő tanévtől. Ezen utóbbi átszervezéstől kezdve megindult az akadémia lassú leépülése.

Az intézeti könyvtár az 1859. év végén a 20 000 kötetet is meghaladta.

A joghallgatók száma az 1893/1894. tanévben 75 volt. Az intézmény az 1893/1894-es tanév végéig a jezsuiták épületének déli részében volt.

1921. augusztus 20-án megjelent 276/1921. számú csehszlovák kormányrendelet a Pozsonyi Királyi Jogakadémia bezáratása mellett elrendelte a kassai jogakadémia bezárását, 1922. július 31-ével.

Neves személyek

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Főigazgatók

  • 1775–1785 gróf Balassa Ferenc
  • 1785–1792 báró Prónay Gábor
  • 1793–1822 gróf Szapáry József
  • 1824–1829 Orgler József
  • 1831–1845 Adamkovics Mihály
  • 1846–1848 Cherier Miklós
  • 1849-től rövid ideig Heller Károly

Intézetigazgatók

Oktatók

Diákok

  • Apor Károly (1835–1836) jogász, amatőr fotográfus
  • Baditz Ottó festőművész
  • Bartal György jogtörténész, MTA tagja
  • Bernáth Gusztáv költő
  • Chernel Kálmán földbirtokos, ügyvéd, megyei aljegyző, helytörténész, természetbúvár
  • Csathó Ferenc (1845-1928) magyar jogász, bíró, valóságos belső titkos tanácsos, a budapesti királyi ítélőtábla elnöke, a Főrendiház tagja
  • Ejury Károly ügyvéd, országgyűlési követ
  • Ejury Károly (1857-ben) uradalmi főügyész
  • Eöttevényi Olivér (1871-1945) ügyvéd, jogi és politikai író
  • Esterházy László (1891-1966) nagybirtokos, jogász, politikus, 1918-ban rövid ideig főrendiházi tag, 1939-1944 között a Felsőház tagja
  • Festetics Vilmos főnemes, földbirtokos
  • Fiáth Pál kormánybiztos, főispán, tanácsos
  • Gergelyi Tivadar országgyűlési képviselő
  • Gozsdu Manó magyarországi román jogász, politikus, mecénás
  • Gyurmán Adolf újságíró, jogász, miniszteri tanácsos
  • Hajdu Sándor (1848-1894) alispán
  • Horinka Imre
  • Horváth József
  • Jankovich Miklós (1791-ig) könyv-, régiség- és műgyűjtő, történész
  • Jerney János (1818–1819-ben) őstörténész, nyelvtörténész, utazó, jogász
  • Joannovics György politikus, nyelvész, újságíró, a MTA levelező (1867), majd tiszteleti (1881) tagja
  • Kada Elek magyar ügyvéd, Kecskemét város polgármestere 1897 és 1913 között
  • Keglevich Béla főispán, országgyűlési képviselő, huszárkapitány
  • Kováts Ferenc gazdaságtörténész, közgazdász, a MTA levelező tagja
  • Kubicza Pál (1816-1893) Trencsén vármegye főispánja
  • Kumlik Emil (1887–1891) könyvtáros, újságíró, író
  • Lacsny Miklós jószágkormányzó, táblabíró
  • Lombardini Sándor ügyvéd, levéltáros, történész
  • Lonovics József földbirtokos, jogász, Csanád vármegye főispánja
  • Mednyánszky Alajos (1801–1804) magyar királyi belső titkos tanácsos, Nyitra vármegye főispánja, író, történész
  • Nagy István országgyűlési képviselő, a főrendiházi hivatal titkára
  • Pázmándy Dénes földbirtokos, politikus, 1848-1849-ben a képviselőház elnöke
  • Prileszky Tádé országgyűlési képviselő
  • Radvánszky Antal nagybirtokos, politikus, országgyűlési követ, Turóc, illetve Zólyom vármegye főispánja, szlovák költő
  • Rovács Albin (1843–1918 után) ügyvéd, városi levéltárnok.
  • Schiller Bódog (1877–1914) jogtörténész, egyetemi tanár, törvényszéki jegyző, bíró
  • Somssich László mezőgazdász
  • Sporzon Pál gazdasági akadémiai tanár
  • Turchányi Imre (1889–1955) ügyvéd, országgyűlési képviselő
  • Zelliger Ernő (1892–?) somorjai ügyvéd, közjegyző, polgármester.

Jegyzetek

  1. ↑ Juhász Réka Ibolya: Nem katolikus diákok a királyi jogakadémiákon 1777 és 1850 között.[halott link]
  2. ↑ [1][halott link]
  3. ↑ knihydominikani.sk

Források

  • Keresztes Veronika 2022: A Pozsonyi Jogakadémia története (1777–1914). Somorja
  • M. Novák Veronika 2007: A Pozsonyi Jogakadémia hallgatósága 1777–1849
  • Lukinich Imre 1933: Az egyetem alapításának története
  • Ortvay Tivadar 1884: Száz év egy hazai főiskola életéből: A pozsonyi kir. akadémiának 1784-től 1884-ig való fennállása alkalmából. Budapest
  • Ferenczy Jakab Zsigmond 1847: A pozsonyi akadémia története. Pest
  • Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai – Pozsony vármegye

További információk

  • A jezsuita kollégium