Puskás Attila

Puskás Attila

Puskás Attila 80 évesen (2011)
Életrajzi adatok
Született	1931. augusztus 9. (92 éves) Kolozsvár
Ismeretes mint	biológus entomológus
Szülei	Puskás Lajos
A Wikimédia Commons tartalmaz Puskás Attila témájú médiaállományokat.

Puskás Attila (Kolozsvár, 1931. augusztus 9. –) erdélyi magyar biológus, entomológus, politikus. Puskás Lajos pedagógus fia.

Életútja

Középiskolát szülővárosa Piarista Főgimnáziumában és az Ady-Șincai Fiúlíceumban végzett (1950); Veres József iró és geológus osztálytársa; egyetemi diplomát a Bolyai Tudományegyetem Természetrajzi Karán szerzett (1954). Tanári pályáját a csíkszépvízi általános iskolában kezdte (1954–55), majd tanított a csíkszeredai vegyes líceumban (1955–58), ahol kezdeményezésére komoly művelődési élet indult el. A diákok bevonásával színdarabokat, irodalmi eseteket, a helyi rádióban történelmi megemlékező műsorokat rendezett. Mivel ezt a tevékenységet a kommunista pártvezetés és a főtanfelügyelő politikai jellegük miatt elítélte, 1958 nyarán Csíkdánfalvára helyezték.

1959. máj. 12-én öt tanártársával és öt diákkal együtt letartóztatták, és őt magát „a társadalmi rend elleni felforgató tevékenység” valamint „tiltott írások terjesztése miatt” (ez utóbbi vád tulajdonképpen egy saját ’56-os versét jelentette) fővádlottként húsz év kényszermunkára ítélték. 1964. augusztus 3-án szabadult általános közkegyelem révén. Szabadulását követően sokáig csak kereskedelmi munkahelyeket tölthetett be, majd a Kovászna megyei mezőgazdasági igazgatósághoz tartozó növényvédelmi felügyelőség biológusa-, illetve főbiológusaként a növényvédelmi előrejelzést irányította, nyugalomba vonulásáig.

1990 után újra politikai tevékenységbe kezdett. Három éven át az RMDSZ Kovászna megyei szervezetének alelnöke, a 2000–2008 közti két törvényhozási ciklusban Sepsiszentgyörgy városi tanácsának képviselője volt. A Volt Politikai Foglyok Szövetsége Kovászna megyei szervezetének alelnöke.

Munkássága

1969-től közölt tudománynépszerűsítő írásokat. A Hét, Dolgozó Nő, TETT, Megyei Tükör munkatársa. 1972-ben Berde Áron-díjat nyert ökológiai jellegű, környezetvédelmi tanulmányaiért. Állandó előadója volt a Pro Natura táboroknak. A Kriterion Téka-sorozata számára szakértőként válogatást és fordítást készített a nagy francia rovartanos, Jean-Henri Fabre írásaiból, valamint Pasteur biokémiai, mikrobiológiai szakmunkáiból. Meghatározta a bukaresti Központi Előrejelzési Intézet és több megye lepkegyűjteményeit, és több száz fajjal rendelkező rovargyűjteményt állított össze a Kovászna megyei Növényvédelmi Felügyelőség számára. 2008-ban közreadta édesapja, Puskás Lajos börtönnaplóját, „Más jövőt álmodtam” címmel. A Háromszék napilap Nemere nevű mellékletének hasábjain sorozatokban foglalkozik a gombaismeret, gyógynövényismeret, valamint a gyomnövények és káros rovarok elleni védekezés kérdéseivel. A Pro natura gyűjteményben (1995) Kímélnünk kell a rovarokat is című tanulmányával szerepel.

Elismerései

1956-os helytállásáért a Magyar Köztársaság elnöke „A hazáért és a szabadságért” emlékéremmel tüntette ki (1991). Később (2004) megkapta a román államtól az „Antikommunista Ellenállásért” elismerő oklevelet, 2008-ban pedig a Sólyom László magyar köztársasági elnök által adományozott Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet. 2010-ben Sepsiszentgyörgy „Pro Urbe” díjjal ismerte el a városért végzett tevékenységét.

Önálló kötetei

Barátaink és ellenségeink, a rovarok (Bukarest: Tud. és Encikl. Kiadó, 1975)
Rovargyűjtők könyve (Kolozsvár-Napoca: Dacia, 1976)
A fenyők birodalmában (Kolozsvár: Tinivár, 1997)
Növényvédelmi ÁBC (Sepsiszentgyörgy, 2000)
Puskás Tivadar, a nagy magyar feltaláló (Sepsiszentgyörgy: T3, 2013)
Utak és ösvények. Erdélyi magyar sors (Kaláka Könyvek), Hármas Alapítvány kiadása, Sepsiszentgyörgy, 2017
Alkonykor (Sepsiszentgyörgy: T3, 2014)

Források és külső hivatkozások

Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3

A Wikimédia Commons tartalmaz Puskás Attila témájú médiaállományokat.

Puskás Attila 1956-ban írt verse. Dokumentum: Október 23. In: Háromszék, 2012. okt. 26.
Török József: Puskás Attila laudációja, in: Háromszék, 2010. ápr. 27.
Fülöp Lóránd: Az én 56-om, in: Honismeret, 2007/2, 58-60 oldal^{[halott link]}
1956-1965 Között romániai politikai perekben meghurcoltak és elítéltek
Átadták a Pro Urbe díjakat
Sylvester Lajos: Üdvözlet néktek, bátor magyarok^{[halott link]}
Körbe vagyok fülekkel véve. Dokumentumfilm Puskás Attiláról és Zsók Lászlóról.
Nehéz elmagyarázni a szabadság hiányát. Beszélgetés Puskás Attila sepsiszentgyörgyi volt politikai elítélttel. In: Korunk, XII. évf. 45. szám, 2013. november 9-12., pp. 14.
Példaértékű emberi sors: Puskás Attila útjai és ösvényei. In: Szabadság, 2017. okt. 12. Archiválva 2021. október 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
Újvári Dorottya: Kolozsvári emléktöredékek – egy megfigyelt család. In: Korunk, 2018/10. p. 118-120
20 év kényszermunka egy versért. Beszélgetés Puskás Attilával. Video. Székelyhon tv. 2021. okt. 29.
Tófalvi Zoltán: Puskás Attila börtönévei. In: Erdélyi Örmény Gyökerek, 2017. 229. sz. 53-54. old.
Puskás Lajos–Puskás Attila: A kolozsvári Egyetemi Diákasztal, a Mensa Academica alapításának története. In: Erdélyi Múzeum - 2005. 67. kötet, 1-2. füzet