Pusztamaróti harcok
| Pusztamaróti harcok | |||
 | |||
| Székely Bertalan: Dobozi Mihály és felesége | |||
| Konfliktus | Magyar–török háború (1521–26) | ||
| Időpont | 1526. szeptember 13–15. | ||
| Helyszín | Esztergom vármegye, az egykori Pusztamarót és Herégy településeknél | ||
| Eredmény | Török győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Magyar–török háború (1521–26) |
|---|
| Szabács ostroma · Nándorfehérvár elfoglalása · Zimony ostroma · Szörény ostroma (1) · Jajca ostroma (1) · Knin bevétele · Klissza ostroma (1) · Osztrovica ostroma · Rednek ostroma · Szávaszentdemeteri csata · Szörény ostroma (2) · Klissza ostroma (2) · Jajca ostroma (2) · Pétervárad elfoglalása · Újlak elfoglalása · Eszék ostroma · Krassói csata · Mohácsi vész · Pusztamaróti harcok · Mátrai harcok · Bácsi harcok · Péterváradi harcok |
Sablon:Magyar–török háború (1521–26)
|
A pusztamaróti harcok 1526. szeptember 13. és szeptember 15. között zajlottak a mai Pusztamarót mellett, ahol a Vértes-környéki magyar parasztság egy megerősített táborba zárkózott a portyázó törökök ellen.
A török szultán, miután a mohácsi síkon legyőzte II. Lajost, a Dunán felfelé bevonult a fővárosba. Innen a sereg rettegett elővédjeit, az akindzsiket keleti és nyugati irányba indította, hogy prédálják fel Buda környékét és a magyar vidékeket.
Az Esztergom vármegye területére behatoló törökök elől a lakosság tömegesen menekült Herégy és Pusztamarót felé, ahol tábort ütöttek, de azt az akindzsik elfoglalták és a védőit lemészárolták.
A parasztság másik tömege (kb. 25 ezer fő) szekereit kör alakba rendezve hevenyészett erősséget alkotott Marótnál, amit árkokkal vett körül és a közeli tóból vízzel töltötte fel. Az akindzsik ezt az erősséget már hiába ostromolták, a védők eltökélték, hogy megvédik családjaikat és vagyonukat. Közben több ízben kitörtek és sok törököt terítettek le. De nem sokáig tarthattak ki, mert a fősereg táborából reguláris erősítések érkeztek, vagy hatezer janicsár, tízezer lovas és tábori, ún. skorpió ágyúk sorakoztak fel a maróti erősség ellen. A szekérvárat a parasztok hősiesen védték, de végül győzött a túlerő. Ekkor történt, hogy egy bizonyos Dobozi Mihály megpróbálta kimenteni feleségét a vérontásból. Mivel a törökök szaporábbak voltak, ezért a legenda szerint az asszonyt megölte, nehogy az ellenség kezére jusson, míg ő maga a török közé vágtatott, ahol életét vesztette.
Marót eleste után hasonló sorsra jutottak a mátrai és bácsi paraszttáborok, míg a péterváradi sikeresen visszaverte a törököket. Ezeken és Visegrádon, valamint Esztergomon kívül a török komolyabb ellenállásra nem talált az országban.
Gyakori tévhit, hogy a maróti harcok helyszíne Pilismarótnál volt, ezt azonban a két település teljesen eltérő földrajzi adottságai is kizárják.
Források
- Magyarország hadtörténete, Zrínyi katonai kiadó, Budapest 1985. szerk.: Liptai Ervin ISBN 9633263379
- Istvánffy Miklós: Magyarok dolgairól írt históriája Tállyai Pál XVII. századi fordításában. Balassi Kiadó, 2009. Budapest. ISBN 9789635067909
- Brodarics István: De conflictu hungarorum cum Solymano turcarum imperatore ad Mohach historia verissima – Kulcsár Péter fordítása (részlet)
Törökország-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
 | Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
 | Ez a Magyarországról szóló vagy Magyarországgal kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
