Réseau Express Régional

Réseau Express Régional
Adatok
Ország	Franciaország
Helyszín	Île-de-France
Típus	elővárosi vasúti hálózat réseau express régional
Átadás	1960
Hálózat hossza	587 km
Vonalak száma	5
Állomások/megállók száma	257
Nyomtávolság	1435 mm
Áramellátás	felsővezeték
Napi forgalom	2 700 000 (körülbelül)
Üzemeltető
Üzemeltető	RATP SNCF
Megrendelő	Syndicat des transports d'Île-de-France
Tulajdonos	RATP SNCF Réseau Ferré de France Syndicat des transports d'Île-de-France
A Réseau Express Régional weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Réseau Express Régional témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az RER (IPA: ɛʀøɛʀ, a francia Réseau Express Régional rövidítése, magyarul am. „regionális gyorsvasúthálózat”) az Île-de-France régióban, főként Párizsban és az agglomerációban működő gyorsvasút.

Átmenetet képez vagy inkább magába foglalja a modern városközponti földalattit és a regionális vasúti rendszert. Ennek megfelelően a francia fővároson belül számos ponton kapcsolódik a metróhálózathoz. Az eredeti belső részt 1962 és 1977 között építették ki, és számos szokatlanul mély állomást is magában foglal. Jelenleg is bővítik, az E vonal például 1999-ben nyílt meg. Öt vonala van: A, B, C, D, E.

257 állomása van 587 kilométernyi pályaszakaszon, ebből 33 alkalommal magán Párizson belül áll meg. A hibrid jelleg miatt kezelése és fenntartása megoszlik a városi közlekedési társaság (RATP) és a nemzeti vasúttársaság (SNCF) között.

2004-ben vonalain 782,9 millió utazást bonyolítottak le.

Története

Az RER eredetét 1936-ra lehet visszavezetni, amikor a Compagnie du Chemin de Fer Métropolitain de Paris (CMP) vállalat számára Henri Ruhlmann és Marc Langewin tervet készített egy földalatti gyorsvasútról, egy expressz metróról. A második világháborút követően a CMP utódszervezete, a mai napig is aktív párizsi közlekedési vállalat, az RATP az 1950-es években újraélesztette ezt a tervezetet. 1960-ban egy minisztériumközi bizottság eldöntötte, hogy megkezdődhet az első, kelet–nyugati irányú vonal építése. Az új vonal üzemeltetését az RATP kapta meg, és az SNCF átadta a nyugat-párizsi Saint-Germain-en-Laye-vonal illetve a kelet-párizsi Vincennes-vonal üzemeltetési jogát.

Az igen gyerekcipőben járó, és akkor még névtelen RER-t az 1965-ös városi területrendezési tervben egy H alakú hálózatként képzelték el, két észak–dél irányú vonallal és egy kelet–nyugati vonallal. Napjainkig csupán egyetlenegy olyan észak–déli vonal készült el, amely áthalad a Szajna bal partján, bár a párizsi metró legújabb, 13-as vonala egy bizonyos szempontból beleillik ebbe a tervbe.

Vonalak

Állomások

Bővebben: A párizsi RER állomásainak listája

Járművek

Sorozat	Fotó	Járat
Z 20900		C
Z 5300		D
Z 5600		C, D
Z 8800		C
Z 20500		C, D
Z 22500		E
MI 2N Altéo		A
MI 09		A
Z 8100/Z 8400		A, B
MS 61		A

Irodalom

• Gaillard, M.: Du Madeleine-Bastille à Météor: Histoire des transports Parisiens (Martelle, Amiens, 1991) ISBN 2-87890-013-8. (franciául)
• Gerondeau, C.: La Saga du RER et le maillon manquant (Presse de l'École nationale des ponts et chaussées, Paris, 2003) ISBN 2-85978-368-7. (franciául)

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Réseau Express Régional témájú médiaállományokat.

• RATP – Hivatalos oldal (franciául)
• RATP – Hivatalos oldal (angolul)
• RATP – Hivatalos oldal (németül)
• Interaktív RER-térkép
• Interaktív metrótérkép
• MobIDF^{[halott link]} – Nem hivatalos oldal az RER-ről (franciául)
• Metro-Pole – Nem hivatalos oldal a párizsi tömegközlekedésről (franciául)
• Navily – Nem hivatalos oldal a párizsi vonatközlekedésről (franciául)
• France's answer to Crossrail – BBC News Online (angolul)