Réthi Aurél

Réthi Aurél

Született	1884. augusztus 7.^[1] Kaposvár^[1]
Elhunyt	1976. május 21. (91 évesen)^[2] Budapest^[2]
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Fleissig Ella (h. 1924–1978)
Foglalkozása	orvos fül-orr-gégész egyetemi oktató
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem (–1907, orvostudomány)
Sírhelye	Új köztemető (15598. fülke)
A Wikimédia Commons tartalmaz Réthi Aurél témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Réthi Aurél (Kaposvár, 1884. augusztus 7.^[3] – Budapest, 1976. május 21.) orvos, fül-orr-gégész, az orvostudományok doktora (1952).

Életpályája

Réthi (Löwenfeld) Ignác (1848–1923)^[4] kaposvári orvos és Hahn Sarolta (1858–1921) fiaként született zsidó családban. 1896 és 1902 között a Kaposvári Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban tanult, s 1902 végén érettségi vizsgát tett.^[5] Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán folytatta, ahol 1907 októberében kitüntetéssel avatták orvosdoktorrá.^[6] Ezután a Szemészeti Klinikán gyakornokoskodott, majd a Budapesti (Zita királyné) Honvéd Helyőrségi Kórházban teljesítette egyévi önkéntes katonai szolgálatát.^[7] 1909–1911-ben a budapesti Sebészeti Klinika műtőnövendéke volt. 1912-től a Gerber professzor által igazgatott Königsbergi Egyetem Orr- és Gégepoliklinikáján működött tanársegédként és műtőorvosként. Hazatérése után a Budapesti Tudományegyetem Orr- és Gégegyógyászati Klinikáján dolgozott Ónodi Adolf mellett. 1913 márciusában megkezdte magánrendelését a József körút 63. alatt. Az első világháború kitörésekor mint a 19-es honvéd gyalogezred segédorvosa vonult hadba. Hamarosan a szerb harctérre került, ahol főorvossá lépett elő. A háború alatt a Zsófia Hadikórház orvosaként nemcsak sebészeti, hanem gégészeti és plasztikai működést is kifejtett. 1919 áprilisában kinevezték a budapesti Zita (Balassa) Közkórház gégész főorvosává.^[8] Az 1920-as évektől az Újságírók Szanatórium Egyesületének orr-gégeorvosa, illetve a Szent Margit Kórház rendelő főorvosa volt. 1930 márciusában a közegészségügyi szolgálat terén kifejtett munkássága elismeréséül megkapta a magyar királyi egészségügyi főtanácsosi címet.^[9] 1937 májusában a Szent István Kórház Orr- és Gégeosztályára helyezték át, 1941-től a Maglódi úti Horthy Miklós Kórház rendelőorvosa lett. A második világháború után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen a Felső légutak sebészete című tárgykörből magántanári képesítést szerzett. 1946 és 1949 között a Magyar Fül-orr-gégeorvosok Egyesületének elnöke volt. 1947-ben a tudományos irodalom művelése és az egyetemi oktatás terén kifejtett működése elismeréséül megkapta az egyetemi rendkívüli tanári címet.^[10] A Szent Rókus Kórház Orr-Gégegyógyászati Osztályának főorvosaként, majd a Pest Megyei Tanács (Semmelweis) Kórházának Orr-gége Osztályán működött nyugdíjba vonulásáig.

Jelentősek anatómiai, szövettani, beidegzés-élettani kutatásai, valamint a gégefunkciók vizsgálatai. Mintegy 200 közleménye jelent meg.

Felesége Fleissig Ella (1898–1978) volt, Fleissig Sándor bankigazgató, országgyűlési képviselő és Drucker Malvin lánya, akivel 1924. február 20-án Budapesten, a Terézvárosban kötött házasságot.^[11]

Az Új köztemetőben nyugszik.

Főbb művei

A tonsillektomiáról. (Orvosi Hetilap, 1912, 45. szám)
A gégepolypusok eltávolításának technikájához. (Orvosi Hetilap, 1912, 47. szám)
Az oesophagusstenosisról. (Orvosi Hetilap, 1912, 49. szám)
Az arczideg neuralgiájának új kezelésmódjáról. (Orvosi Hetilap, 1912, 52. szám)
A gyökeres füloperatio plastikájának technikájához. (Orvosi Hetilap, 1913, 12. szám)
A nyálkövek pathologiája és diagnosisa. (Orvosi Hetilap, 1913, 27. szám)
A gége és légcső Röntgen-fényképezésének újabb módjáról. (Orvosi Hetilap, 1913, 47. szám)
A bronchialis idegen testekről. (Orvosi Hetilap, 1914, 14. szám)
A mélyben történő varratok technikájához. (Orvosi Hetilap, 1914, 21. szám)
A hypopharynx vizsgálatáról. (Hypopharyn-goskopia). (Orvosi Hetilap, 1916, 45. szám)
A szőrtelenítés egyszerű módja a homloklebenyes orrplastikánál. (Orvosi Hetilap, 1916, 49. szám)
A sagittalis Röntgen-gégefelvétel technikájához. (Orvosi Hetilap, 1916, 51. szám)
A gége egy indirect vizsgáló módszere. (Distractio laryngis). (Orvosi Hetilap, 1917, 1. szám)
Nagy retropharyngealis lipoma műtéttel gyógyított esete. (Orvosi Hetilap, 1917, 7. szám)
A lágyszájpad és a hátulsó garatfal összenövéseinek oldása. (Orvosi Hetilap, 1917, 19. szám)
A nyelési fájdalom kezelése gégetuberculosisban. (Orvosi Hetilap, 1917, 27. szám)
Az ozaena műtéti kezelése (Orvosi Hetilap, 1947, 20. szám)
A rhinogen eredetű trigeminus-neuritis és kezelése. (Orvosi Hetilap, 1947, 46. szám)
A nyelés. (Orvosi Hetilap, 1948, 38. szám)
A garat harántmegnyitásának új módja. (Orvosi Hetilap, 1949, 1. szám)
A nyúlajk-profil műtéte. (Orvosi Hetilap, 1950, 11. szám)
A kétoldali paramedián hangszalagfixatioúj műtéti megoldása. (Fül- orr- gégegyógyászat, 1955, 1. szám)
Az aspirációs pneumonia megelőzése bulbaris paralysisnél. (Orvosi Hetilap, 1955, 30. szám)
Sürgős beavatkozások laryngotrachealis dyspnoeknál. (Orvosi Hetilap, 1951, 11. szám)
Pharyngocervicalis angiomatosis. (Orvosi Hetilap, 1955, 52. szám)
Gyors műtéti mód a fulladás veszélyének elhárítására. (Orvosi Hetilap, 1957, 10–11. szám)
A nyaki sympathicus határköteg blokádja. (Orvosi Hetilap, 1958, 19. szám)
Chirurgie der Verengerungen der oberen Luftwege (Stuttgart, 1959)
A gyermekkori gégestoma aspiratio (Fül- orr- gégegyógyászat, 1962, 1. szám)
Az álhangszalaghang, a dysphonia spastica és a dadogás gyógyítása inspiro-exspiratorikus hangadással. (Orvosi Hetilap, 1966, 23. szám)
Öregkor és a súlyos septum deviatio. (Orvosi Hetilap, 1968, 31. szám)

Tagságai

Società Italiana di Otorinolaringologia
Société Française de Phoniatrie et de Laryngologie
American Society of Plastic Surgeons
Oto-Rhino-Laryngologische Gesellschaft
görög Oto-Neurológiai Társaság
amerikai Bronchológiai Társaság
International College of Surgeons
Association française pour Vétude de la phonation et du langage elnökségi tagja
Collegium Oto-Rhino-Laryngologicum Amicitiae Sacrum
Deutsche Gesellschaft für Hals-Nasen-Ohren-Heilkunde, Kopf- und Hals-Chirurgie tiszteletbeli tagja
Cseh Purkinje Orvostudományi Társaság (1962)
osztrák Fonetikai és Logopédiai Társaság tiszteletbeli tagja (1963)
Collegium International de Phonologie Expérimentale alapító tagja

Díjai, elismerései

Kiváló orvos (1956)

Emlékezete

Születésének 115. évfordulóján szülővárosában ünnepi tudományos ülést tartottak. A városháza dísztermében emléktáblát helyeztek el, s a Seffer-Renner Magánklinikán műtőt neveztek el róla.^[12]
Réthi Aurél-emlékérem

Jegyzetek

↑ ^a ^b FamilySearch (angol nyelven)
↑ ^a ^b nekrológ
↑ Születési bejegyzése a kaposvári izraelita hitközség születési akv. 50/1884. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. január 30.)
↑ Réthi Ignác halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári halotti akv. 606/1923. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. január 30.)
↑ Iskolai értesítők, Kaposvár - Állami Gimnázium, 1902
↑ „Új orvos”, Somogyvármegye, 1907. október 15. (Hozzáférés: 2022. január 30.)
↑ Rendeleti Közlöny, 1909. április 23. (36. évfolyam, 13. szám)
↑ Fővárosi Közlöny, 1919. április 25. (30. évfolyam, 16. szám)
↑ „Uj egészségügyi főtanácsos”, Uj-Somogy, 1930. március 25., 5. oldal (Hozzáférés: 2022. január 30.)
↑ Köznevelés, 1947. november 15. (3. évfolyam, 22. szám)
↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 204/1924. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. január 30.)
↑ „Társasági hírek”, Fül- orr- gégegyógyászat, 1999. augusztus 1. (Hozzáférés: 2022. január 30.)

Források

Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
Magyar orvoséletrajzi lexikon. Összeáll. Kapronczay Károly–Közrem. Tóth Magda. Budapest: Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. 2004. ISBN 963-950-132-8
Jasper Antal. „In memoriam Réthi”. Fül- orr- gégegyógyászat (Magyarország) 22 (4), 193–194. o. (Hozzáférés: 2022. január 30.)
(1964. november 1.) „Réthi Aurél 80. születésnapjára”. Orvosi Hetilap (Magyarország) 105 (44), 2097–2098. o. (Hozzáférés: 2022. január 30.)

További információk

Révai új lexikona XVI. (Rac–Sy). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2005. ISBN 963-955-626-2
Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8