Sörkút

Sörkút (Výborná)
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Késmárki
Rang	község
Első írásos említés	1289
Polgármester	Viera Strelová
Irányítószám	059 02
Körzethívószám	052
Forgalmi rendszám	KK
Népesség
Teljes népesség	1316 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	101 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	701 m
Terület	10,54 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 49° 14′ 02″, k. h. 20° 23′ 49″49.23388889, 20.3969444449.233889°N 20.396944°EKoordináták: é. sz. 49° 14′ 02″, k. h. 20° 23′ 49″49.23388889, 20.3969444449.233889°N 20.396944°E
Sörkút weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sörkút témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Sörkút (1899-ig Viborna, szlovákul Výborná, németül Bierbrunn) falu Szlovákiában, az Eperjesi kerület Késmárki járásában.

Fekvése

Késmárktól 12 km-re északra, a Partizán-hegy déli tövében.

Nevének eredete

Nevét kitűnő ízű ásványvizéből származtatják (szlovák: vyborny = kitűnő, német: bierbrunn = sörkút, a magyar név a németből való).

Története

A falut német telepesek alapították a 13. század közepén. Első írásos említése 1289-ből származik „Birburn” alakban. 1290-ben „Bibur”, 1344-ben „Berbarn”, 1455-ben „Byrewbron”, 1463-ban „Viborna” néven említik. Birtokosai a Berzeviczy, Warkotsch, Lasky és Horváth-Stanczits családok voltak. 1770-ben 59 házában 376 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VIBORNA. Bierbrun. Tót falu Szepes Várm. földes Urai Mudrányi, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Tótfalunak szomszédságában, és ennek filiája; fája tűzre van, földgye meglehetős.”^[2]

1828-ban 69 háza és 496 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Viborna, (Bierbrunn), Szepes v. német falu, a Kárpátok alatt: 132 kath., 464 evang. lak. Kath. és evang. szentegyház. Igen jó savanyuviz. Gyolcsszövés. F. u. a Berzeviczy nemzetség. Ut. p. Késmárk.”^[3]

A trianoni diktátumig Szepes vármegye Késmárki járásához tartozott.

Német lakosságát 1945 után kitelepítették, helyükre a Magurántúli területről szlovák telepesek érkeztek. Lakói Késmárk és Szepesbéla üzemeiben dolgoztak.

Népessége

1880-ban 538 lakosából 413 német, 91 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 467 lakosából 362 német, 85 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 482 lakosából 359 német, 2 magyar, 101 szlovák és 20 egyéb anyanyelvű volt.

1910-ben 455 lakosából 352 német és 72 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 436 lakosából 403 német, 4 magyar, 21 csehszlovák és 8 állampolgárság nélküli volt.

1930-ban 427 lakosából 304 német, 77 csehszlovák, 1 zsidó, 34 egyéb nemzetiségű és 11 állampolgárság nélküli volt.

1970-ben 522 lakosából 3 cseh és 519 szlovák volt.

1980-ban 547 lakosa mind szlovák volt.

1991-ben 618 lakosából 1 cseh, 5 cigány, 612 szlovák volt.

2001-ben 823 lakosából 792 szlovák volt.

2011-ben 1070 lakosából 1044 fő szlovák, 21 cigány, 1 lengyel, 4 egyéb nemzetiségű.

Nevezetességei

• Szent Orsolya temploma a 14. században épült gótikus stílusban, később többször átépítették.
• Evangélikus temploma 1833-ban épült klasszicista stílusban.

További információk

• E-obce.sk
• Községinfó
• Sörkút Szlovákia térképén

Jegyzetek