S-VHS-C

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Az S-VHS-C (Super Video Home System - Compact) egy 1989 óta létező videókazetta formátum, a VHS-C kazetta jobb kép- és hangminőséget, és nagyobb képfelbontást produkáló változata.

Ezt a formátumot is szintén a japán JVC cég kezdte el gyártani, majd a Sony, a TDK, az ITT, a Panasonic, a Maxell, a Memorex, a Basf, és a Fujifilm cég is elkezdte gyártani ezt a formátumot, a JVC-vel kötött szerződés után, hasonlóan a VHS-C-hez.

A formátum előnyei

  • Lassabban kopik a mágnesszalag lejátszáskor
  • Sokkal jobb képminőség és hangminőség a VHS-C-vel szemben
  • Az S-VHS-C analóg camcorderrel a videókazettára rögzített videófelvételek "S-VHS-C to Full S-VHS" adapterkazetta segítségével lejátszhatóak bármilyen S-VHS asztali videómagnóban, hasonlóan a VHS-C videókazettához.
  • Kis méretű, praktikus, kompakt, mint a sima VHS-C
  • Az S-VHS camcorderek kompatibilisek a normál VHS-C formátummal is
    "S-VHS to Full S-VHS" adapterkazetta, valamint a hozzá való S-VHS-C videókazetta.

A formátum hátrányai

  • Az S-VHS-C videokamerák csak visszafelé kompatibilisek, tehát VHS-C és S-VHS-C videókazettával még kompatibilisek, de W-VHS-C és D-VHS-C videókazetták tartalmát már nem tudják lejátszani, vagy új videót rögzíteni a régi videó helyére.
  • Érzékeny a mágnesességre
  • Normál VHS-C camcorderrel nem lehet videót rögzíteni rá, vagy lejátszani a kazettán lévő jelenlegi videót, mivel az ilyen camcorderek csak VHS-C-vel kompatibilisek

S-VHS-C camcorderek működési elve

Az S-VHS-C camcorderekben szintén kisebb videofejdobot alkalmaznak a gyártók (62 mm átmérőjű fejdob helyett 41,3 mm-és átmérőjű fejdob alkalmazása), hogy kis méretűek legyenek a kamerák. A fejdobban szintén 270° távolság van a videofejek között. Általában ezek a camcorderek 7 videofejesek, mint ahogyan az asztali, normál S-VHS videómagnók is, 4 fej az SP/LP/EP felvételt/lejátszást végzi, 2 fej az FM HiFi Stereo hangért felel, a hetedik fej pedig egy ún. "repülő" fej, amely a sokkal pontosabb képkockánkénti illesztést végzi, hogy ne történjen képkimaradás. Ez a formátum - hasonlóan a VHS-C-hez, a VHS-hez, a W-VHS-hez, a W-VHS-C-hez, az S-VHS-hez, a D-VHS-hez, valamint a D-VHS-C-hez - nem használ ún. "biztonsági" sávot, hanem azimuth alapú lejátszást/videorögzítést alkalmaz, a képáthallás elkerülése érdekében.[1]

Műszaki adatok, specifikációk[2]

  • Szalag szélessége: 12,70 mm (1/2 inch)
  • Szalag haladási sebessége: PAL/SECAM/MESECAM rendszerben 2,339 cm/s, NTSC rendszerben pedig 3,335 cm/s
  • Típus: mágnesszalagos adattároló
  • Színnormák: PAL, NTSC, SECAM, MESECAM
  • Játékidők: 30 perc, 45 perc, 60 perc
  • Lejátszási módok: SP (Standard Play), LP (Long Play, EP/SLP (Extended Play/Super Play)
  • Fejdob átmérője: 41,3 mm
  • Hang: FM HiFi Stereo
  • Képfelbontás: 400 sor (vízszintes)
Sablon:Házi videó
  • m
  • v
  • sz
Házi videó formátumok
Mágneses
VERA (1952) • 2 inch Quadruplex orsós videószalag (1956) • 1 inch A típusú orsós videószalag (1965) • 1 inch B típusú orsós videószalag (1976) • 1 inch C típusú orsós videószalag (1976) • U-matic (1969) • Video Cassette Recording (1972) • Betamax (1975) • VHS (1976) • VHS-C (1982) • S-VHS-C (1989) • W-VHS-C (?) • D-VHS-C (?) • Video 2000 (1979) • M (1982) • MII (1986) • D1 (1986) • S-VHS (1987) • D2 (1988) • D5 (1994) • W-VHS (1994) • D-VHS (1998) • 8 mm-es videókazetta [1985 (Video8), 1989 (Video Hi8), 1999 (Digital8)] • Mini DV (1995) • Micro MV (2001)
Optikai
Laserdisc (1978) • VHD (1983) • Laserfilm (1984) • CD Video (198?) • VCD (1993) • DVD (1996) • MiniDVD (?) • SVCD (1998) • FMD (2000) • UMD (2005) • HD DVD (2006) • Blu-ray (BD) (2006)

Jegyzetek

  1. https://en.wikipedia.org/wiki/VHS-C Az angol Wikipédia szócikke ugyanerről a témáról - VHS-C - Wikipedia
  2. http://www.mozgovideo.hu/kazettaform.html Kazettaformátumok

Források