Sopotnik Zoltán

Sopotnik Zoltán
Született	1974. február 2. Salgótarján
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	költő, író, szerkesztő, kritikus
Kitüntetései	József Attila-díj (2019)
Sablon • Wikidata • Segítség

Sopotnik Zoltán (Salgótarján, 1974.–) József Attila-díjas és Sziveri János-díjas magyar költő, író, szerkesztő, kritikus.

Költészete

1998-tól publikál, többek között ezekben a lapokban: Holmi, Alföld, Népszabadság, Magyar Hírlap, Magyar Narancs, Magyar Napló, Hitel, Symposion, Új Forrás, Bárka, BárkaOnline, Palócföld, Műút, Prae, Prae.hu, Litera, Déli Felhő, Kalligram, Jelenkor, Kulter, Mandiner, Tiszatáj.

Köteteinek szerkesztője Pollágh Péter.

Peer Krisztián, költő így ír költészetéről:

„	Sopotnik Zoltán (alanyi) költészete a megfigyelő és a megfigyelt viszonyát problematizálja: hogyan láthatja kívülről magát az, aki befelé figyel? Milyen élményanyagtól fosztja meg magát, aki szakmája szerint dokumentál, hogyan változtatja meg a megfigyelés tárgyát a megfigyelés ténye? Ám nála ezek a kérdések elsősorban nem ismeretelméleti, hanem etikai (és persze esztétikai) jelentőséggel bírnak. A költészet Sopotniknál az őszinte beszéd terepe, már amennyiben lehetséges ilyen. Az őszinteség ebben az értelmezésben kompromisszummentes, provokatív, kőkemény és lényegre törő. (Az gyógyít, ami fáj. — És ami fáj, arról legalább tudjuk, hogy megvan.) Kerüli a jólformáltságot, mert az ellentmond valóságtapasztalatának, és nincs benne jól nevelt, eminens igyekezet, hogy ezt a tapasztalatot művészetté formálja (hazudja). („Nincs bennem semmi vonzalom a tökéletes iránt.”) Ha almára fáj a foga, nem írja a rímkényszer kedvéért azt, hogy: kedvenc növényem a retek, amit nagyon szeretek. Majd’ minden verse lázadás a közkeletű költészet-definíciókkal szemben. Alaptónusa a fájdalmas, sértődött gúny, amivel nem csak az (irodalmi) világ (valósnak vélt) visszásságait, de saját élethelyzetét, szerepét is kommentálja: „Most melyik legyek: ember vagy költő?” — teszi fel a költői(?) kérdést a kötet záróversében.	”

^[1]

Irodalmi élet

2012–2013-ban (Orcsik Rolanddal) a JAK-füzetek szerkesztője.

Tagja a Magyar Írószövetségnek, a Szépírók Társaságának,^[2] a Fiatal Írók Szövetségének, és a József Attila Körnek.^[3]

2009-től 2015-ig a Prae folyóirat prózarovatának szerkesztője.

2010 óta kreatív írást tanít, vers- és prózaszemináriumok vezetője többek között a JAK, a FISZ, a Műút Szöveggyár és a Hajdúböszörményi Írótábor keretében.

Művei

Verseskötetek

Krokodil (Kortárs, 2003)
Az őszinteség közepe (JAK-L'Harmattan, 2006)
Futóalbum (Kalligram, 2009)
Saját perzsa (Libri, 2012)
Moszkvics (Kalligram, 2016)

Mesekönyvek

Fahéjas kert. Nagyapa és Lassú Báró; Kolibri, Bp., 2013

Antológiák

Egészrész (JAK-L'Harmattan, 2007)
Szép versek (Magvető, 2008)
Szép versek (Magvető, 2009)
Telep-antológia ( Scolar, 2009)
Szép versek (Magvető, 2010)
Szép versek (Magvető, 2011)
Szép versek (Magvető, 2012)
Add ide a drámád!2^{[halott link]} (JAK-füzetek, 2012)
Szép versek (Magvető, 2013)
Szép versek (Magvető, 2014)
Szép versek (Magvető, 2015)
Szép versek (Magvető, 2016)
Szép versek (Magvető, 2017)
Szép versek (Magvető, 2018)
Szép versek (Magvető, 2019)

Díjai

Sziveri János-díj (2017)
József Attila-díj (2019)

Jegyzetek

↑ Az őszinteség közepe c. kötet fülszövege. [2008. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 3.)
↑ A Szépírók Társaságának egyéni oldala. [2014. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 28.)
↑ A JAK tagsági listája. [2008. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 3.)