Sticky Fingers

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

The Rolling Stones Sticky Fingers
nagylemez
Megjelent	1971. április 23.
Felvételek	Olympic Studios, London 1968. május–június Muscle Shoals Sound Studio, Alabama Rolling Stones Mobile Studio, Stargroves 1969. december–1971. január
Stílus	rock
Nyelv	angol
Hossz	46:25
Kiadó	Rolling Stones Records Atlantic Records
Producer	Jimmy Miller
Kritikák
AllMusic link Robert Christgau (A) link
The Rolling Stones-kronológia
‘Get Yer Ya-Ya’s Out!’ The Rolling Stones in Concert (1970) Sticky Fingers (1971) Exile on Main St. (1972)
Kislemezek az albumról
Brown Sugar/Bitch Megjelent: 1971. április 16. Wild Horses Megjelent: 1971. június 21.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Sticky Fingers a The Rolling Stones együttes kilencedik stúdióalbuma, amely 1971. április 23-án jelent meg. Ez volt első albumuk, mely az új Rolling Stones Records kiadásában jelent meg, és az első, melyen Mick Taylor végigjátszott.

Bár az érdemi munka csak 1970 márciusában kezdődött el, az albumon már korábban elkezdtek dolgozni: a Sister Morphine-t 1968 májusában és júniusában vették fel, 1969-ben pedig az alabamai Muscle Shoals Sound Studióban is dolgoztak. A felvételek legnagyobb része azonban 1970 őszén, a Stargrovesban beállított Rolling Stones Mobile Studióban készült. Ekkor már néhány olyan dalt is elpróbáltak, melyek az Exile on Main St. című albumon jelentek meg.

Amikor a Decca Records értesítette a zenekart, hogy még egy kislemezt ki kellett adniuk, a Cocksucker Blues című dalt ajánlották fel. Ezt a Decca elutasította, és a Street Fighting Man-t adta ki. Ezzel egyidőben Allen Klein a Rolling Stonesszal közös szerzői jogot kapott a "Brown Sugar" és a "Wild Horses" című dalra.

Az album 1971 januárjában készült el. Megjelenése előtt, márciusban adták ki kislemezen a Brown Sugar-t, ami az amerikai listákon 1., a brit listákon 2. lett. A kritikusok kedvezően fogadták a Sticky Fingerst (leszámítva a Rolling Stone kritikáját), világszerte a listák élére került, az USA-ban pedig a zenekar következő hét albuma szintén hasonló eredményt ért el.

A Sticky Fingers szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.

Az album dalai

Közreműködők

Együttes

• Mick Jagger – ének, ütőhangszerek, akusztikus- és elektromos gitár
• Keith Richards – akusztikus- és elektromos gitár, vokál
• Mick Taylor – gitár, slide gitár
• Bill Wyman – basszusgitár, elektromos zongora (5.)
• Charlie Watts – dob, ütőhangszerek

Vendégzenészek

• Ian Stewart – zongora (1., 9.)
• Billy Preston – orgona (4., 7.)
• Nicky Hopkins – zongora (2.)
• Jim Dickinson – zongora (3.)
• Jack Nitzsche – zongora (8.)
• Ry Cooder – slide gitár (8.)
• Bobby Keys – szaxofon (1., 4., 6., 7.)
• Jim Price – trombita (6., 7.), zongora (10.)
• Rocky Dijon – ütőhangszerek (4.)
• Jimmy Miller – ütőhangszerek (4., 6.)
• Paul Buckmaster – vonós hangszerelés (2., 10.)