Szabadtéri néprajzi múzeum

Kizsi: az Úr jelenéseinek temploma 1714. (Fotó: Gérard Janot)

A szabadtéri néprajzi múzeum, elterjedt nevén skanzen olyan múzeum, amely történelmi településrészeket a lehető legtöbb tekintetben valamely történelmi korszakbeli formájukban korhűen, hitelesen mutat be.

A szabadtéri néprajzi múzeumok története

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A világ első szabadtéri néprajzi múzeumát, a stockholmi Skansent (ejtsd: szkanszen) a Djurgården (ejtsd kb.: jűrgórden) nevű stockholmi szigeten nyitották meg 1891-ben.

A 20. század közepén a világ legtöbb országában ennek a múzeumnak a mintájára sorra nyíltak szabadtéri néprajzi és nem csak néprajzi múzeumok. Ezeket a szabadtéri múzeumokat napjainkban a svéd intézmény nevének átvételével skanzeneknek is nevezik. Mivel hozzánk a fogalom német közvetítéssel érkezett, kiejtése is németesre, skanzenre módosult az eredeti szkanszen helyett.

Jelentősebb szabadtéri néprajzi múzeumok

  • Helsinki Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Finnország)
  • Kizsi Szabadtéri Építészeti és Néprajzi Múzeum (Oroszország). Kizsi az Onyega-tó egy szigete, ahol egyedülálló szabadtéri néprajzi múzeum mutat be orosz fatemplomokat. A múzeum 1990 óta a UNESCO világörökség listáján található.
  • Oslói Skanzen (Norvégia)
  • Rigai Szabadtéri Múzeum (1924, Lettország)
  • Stockholmi Skansen (1891, Svédország)
  • Tallinni Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Rocca al Mare) (1961, Észtország)[1]

Magyarországi szabadtéri néprajzi múzeumok

További információk

  • Skanzen.lap.hu – Linkgyűjtemény
  • A Kizsi szigetén található Állami Építészeti és Néprajzi Szabadtéri Múzeum honlapja
  • A stockholmi Skansen
  • A rigai Szabadtéri Néprajzi Múzeum honlapja
  • A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum honlapja
  • A tallinni Szabadtéri Néprajzi Múzeum honlapja
Nemzetközi katalógusok