Szalók (település)

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Szalók (egyértelműsítő lap).

Szalók (Slavkovce)
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Nagymihályi
Rang	község
Első írásos említés	1302
Polgármester	Iveta Pavliková
Irányítószám	072 17
Körzethívószám	056
Forgalmi rendszám	MI
Népesség
Teljes népesség	705 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	66 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	101 m
Terület	9,8 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 36′, k. h. 21° 55′48.6, 21.91666666666748.600000°N 21.916667°EKoordináták: é. sz. 48° 36′, k. h. 21° 55′48.6, 21.91666666666748.600000°N 21.916667°E
Szalók weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szalók (szlovákul: Slavkovce) község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában.

Fekvése

Nagymihálytól 18 km-re délre, a Laborc és az Ondava között fekszik.

Története

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZALÓK. Magyar, és tót falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai elegyesek, fekszik Butykához 2/4, Hegyihez 1/4, n. k. Deregnyő Mezővároshoz 3/4 óránnyira; térséges fekete agyagos, és homokos határja 3 nyomásbéli, leginkább búzát, gabonát tengerit; középszerűen pedig árpát, és zabot terem; erdeje kitsiny, szőleje nints, legelővel bővelkedik; piatza Újhelyben, Ungváron, és N. Mihályon.”^[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szalók, orosz-magy. falu, Zemplén vmegyében, Hegyi fiókja, 132 r., 304 g. kath., 4 evang., 128 ref., 50 zsidó lak. Gör. kath. és ref. templom. 807 hold szántóföld. Vizimalom. F. u. többen. Ut. p. N. Mihály.”^[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Szalók, magyar kisközség a Sárközön, 99 házzal s 527, nagyobbára gör. kath. vallású lakossal. Postája Butka, távírója Deregnyő, vasúti állomása Bánócz. Első ízben 1315-ben találkozunk vele, a mikor az Ákos nembeli Mihály mester kap rá királyi adományt. Ez a Mihály mester volt a Pazdicsi, másként Szalóki család őse. 1403-ban Zsigmond király Zalouk földjét Kerecsenyi Mátyásnak, Némethfalussi Györgynek, Liszkai Miklósnak és Ruffus, másként Rőtt Miklósnak adományozza. 1421-ben Rőtt Miklós a maga birtokának felét Sempsey Istvánra hagyja, kit utódok hiányában örökbe fogadott. 1444-ben a Rozgonyiaknak, 1463-ban a Csapyaknak, ez időtájt a leleszi konventnek, 1475-ben a Buttkay családbelieknek s 1490-ben a Csontos, Harkányi és Korcsvai családoknak is van itten részük. 1521-ben Izbugyai Bernátot, 1526-ban Bekényi Benedeket és Kenderessi Jánost, 1547-ben Deregnyei Erzsébetet, 1563-ban Péchy Gáspárt, Kapy Ferenczet és Sólyom Pétert iktatják némely részeibe. Az 1598-iki összeírás 9 birtokosát sorolja fel s ezek Rákóczy György és Ferencz, Duka Péter, Eödönffy Kristóf, Morvay János, Nagymihályi Zsigmond özvegye, Budaházy Farkas, Daróczy Pál és Csicsery János özvegye. 1635-ben Rákóczy Andrást és nejét, Zékely Annát iktatják részeibe. 1774-ben a Barkóczy család, Nedeczky János, Szirmay Sándor, Szücs Pál, Horváth Pál, Bodó László, Liszkay József, Budaházy László és a Stépán családok a földesurai, azután a Kazinczy, Ibrányi, Nozdroviczky, Kossuth és Egry családok. Most özv. Kossuth Mihályné báró Horváth Leopoldinának és gróf Lónyay Gábornak van itt nagyobb birtokuk. Lakosai 1831-ben, a kolerajárvány következtében, fellázadtak. Két temploma közül a görög katholikus 1801-ben, a református pedig 1830 körül épült.”^[4]

1920-ig Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott.

Népessége

1880-ban 610 lakosából 72 magyar, 7 német és 518 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 245 görögkatolikus, 147 római katolikus, 140 református, 74 izraelita és 4 evangélikus vallású.

1890-ben 538 lakosából 148 magyar, 8 német és 382 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 239 görögkatolikus, 157 római katolikus, 103 református, 35 izraelita és 4 evangélikus vallású.

1900-ban 527 lakosából 121 magyar, 2 német és 402 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 244 görögkatolikus, 146 római katolikus, 97 református, 32 izraelita és 8 evangélikus vallású.

1910-ben 543 lakosából 63 magyar, 26 német és 445 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 256 görögkatolikus, 166 római katolikus, 91 református, 26 izraelita és 4 evangélikus vallású.

1921-ben 527 lakosából 67 magyar, 207 orosz, 34 zsidó, 204 csehszlovák, 13 egyéb nemzetiségű és 2 állampolgárság nélküli volt. Ebből 244 görögkatolikus, 156 római katolikus, 87 református, 36 izraelita és 4 egyéb vallású.

1930-ban 575 lakosából 7 magyar, 10 zsidó, 550 csehszlovák, 1 egyéb nemzetiségű és 7 állampolgárság nélküli volt. Ebből 271 görögkatolikus, 193 római katolikus, 81 református, 26 izraelita, 3 evangélikus és 1 egyéb vallású.

1970-ben 654 lakosából 645 szlovák volt.

1980-ban 615 lakosából 3 magyar és 611 szlovák volt.

1991-ben 552 lakosából 4 magyar és 541 szlovák volt.

2001-ben 611 lakosából 524 szlovák, 42 cigány és 4 magyar volt.

2011-ben 648 lakosából 594 szlovák, 23 ukrán, 6 magyar, 4 cseh, 3-3 cigány és orosz, 2 ruszin és 13 ismeretlen nemzetiségű volt. Ebből 16 magyar anyanyelvű, 252 római katolikus, 224 görögkatolikus, 71 pravoszláv, 44 református, 17 metodista, 4 jehovista, 3 evangélikus vallású, 19 nem vallásos és 14 ismeretlen vallású volt.

2021-ben 705 lakosából 3 (+1) magyar, 633 (+18) szlovák, 17 (+13) cigány, (+4) ruszin, 23 egyéb és 29 ismeretlen nemzetiségű volt.^[5]

Neves személyek

• Itt született 1712-ben Kelecsényi Ignác magyar Jézus-társasági áldozópap.
• Itt született 1854-ben ifjabb Roskovics Ignác magyar egyházi és zsánerfestő, az ún. müncheni realizmus jellegzetes képviselője.

Jegyzetek