Szerenád

A szerenád (olaszul és spanyolul: serenata) szó magyarul „éjjeli zenét” jelent. Eleinte kedvelt vokális zenei forma, majd lassanként hangszeres formává alakult át.

A szó eredete

Az olasz nyelvből terjedt el; itt a "serenare" szó ('felderít, felvidít') származéka. Az olasz főnév eredeti jelentése "derült idő; nyugalmas éjszaka". Az 'éjjeli zene, muzsika' jelentés kialakulásában az olasz "sera" szó ('est') is közrejátszott, utalásként arra, hogy a derült, nyugalmas éjszakai idő kedvez a szabadtéren való esti, éjjeli zenélésnek. A magyar nyelvbe a 19. század elején a német nyelvből (esetleg a franciából) kerülhetett át.^[1]

Jellemzői

Joseph Haydn és Wolfgang Amadeus Mozart szerenádjaiban többnyire fúvós hangszereket használnak. A szerenádok legtöbbször szabadtéren szólnak. Például: a szerelmesek kedveskednek egymásnak, az iskolától búcsúzó diákok köszöntik volt tanáraikat. A szerenád műfaja ma már többnyire a hangversenytermekbe került, s alkalmazkodik annak méreteihez. A szerenádok művészi formáiban a vonós hangszerek dominálnak. Rendszerint 4-6 tételből állnak. Köztük egy menüett, két lassúbb és két indulószerű dalformából. Az újabb szerzők közül a legismertebbek: Pjotr Iljics Csajkovszkij, Antonín Dvořák, Volkmann Róbert, Fuchs, Brahms, Elgar.

Jegyzetek

Források

• Révai nagy lexikona XVII. kötet (Sodoma–Tarján). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1925. 557. o. Hozzáférés: 2022. július 27.  

Kapcsolódó szócikkek

• Colloredo szerenád
• Édes lányka, hallgass rám (Haydn)

Külső hivatkozások

• https://www.youtube.com/watch?v=FO8te7Z8bl0&feature=related
• https://web.archive.org/web/20080501071923/http://www.mommo.hu/media/szerenad
• http://www.szentesinfo.hu/mozaik/2005/5/szerenad2005.htm

Ez a zenei tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!