Szociáldarwinizmus
A szociáldarwinizmus a darwinizmus kiterjesztése a társadalomra; ahogy az élőlények közötti versengés és a természetes szelekció (a legrátermettebb túlélése) az evolúció motorja, úgy a szociáldarwinizmus szerint az emberi csoportok, nemzetek vagy eszmék közötti versengésen alapul a társadalmi fejlődés. Noha ma a darwinizmusra hivatkozva szokás meghatározni, valójában korábbi annál; legnevesebb képviselői Thomas Malthus angol demográfus, Herbert Spencer angol filozófus, biológus, antropológus és szociológus és Francis Galton, akinek Charles Darwin műve, A fajok eredete elolvasása megváltoztatta az életét és az eugenika (fajegészségtan) szülőatyjává vált. Thomas Malthus az 1798-ban megjelent Tanulmány a népesedés törvényéről (angolul An Essay on the Principle of Population) című munkájában azt írta, hogy a népesség létszámát elsősorban olyan katasztrófák tartják egyensúlyban, mint a háborúk, a szárazság vagy a betegségek. Hitler szerint „csak azt kell szeretni, annak jár irgalom és gyengédség, aki hasznos”.[2] A darwinizmus legismertebb népszerűsítője, Ernst Haeckel német zoológus és filozófus fogalmazta meg az első „tudományos” fajelméletet, a rasszok első rangsorolását.[3]
A „szociáldarwinizmus” kifejezés Richard Hofstadter amerikai történész nyomán terjedt el, és elsősorban az elgondolás ellenzői használják.
Jegyzetek
Források
- Richard Hofstadter: Social Darwinism in American Thought. Revised edition. Boston: Beacon Press, 1955 (angolul)
- Marius Turda: Faj és nemzet – Ketezer.hu
- Spencer Herbert erkölcstana PDF – Epa.oszk.hu
- Thomas Robert Malthus: An Essay on the Principle of Population – Econlib.org (angolul)
- Kovács Gábor: Bűn, Isten, ember, állat, gép – Epa.oszk.hu
 | Ez a politikával kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
