Sztrichnin

Sztrichnin
Más nevek	Sztrichnidin-10-on
Kémiai azonosítók
CAS-szám	57-24-9
PubChem	441071
SMILES [H][C@]([C@@](C(C=CC=C7) =C7N34)5[C@H]6N(CC5)C2)3 [C@@]1([H])[C@@H](C6)[C@] 2=CCO[C@H]1CC4=O
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	C21H22N2O2
Moláris tömeg	334,41 g/mol
Olvadáspont	284–286 °C
Veszélyek
EU osztályozás	Nagyon mérgező (T+) Veszélyes a környezetre (N)[1]
R mondatok	R27/28-R50/53[1]
S mondatok	(S1/2)-S36/37-S45-S60-S61[1]
LD50	2,35 mg/kg (patkány, szájon át)[2]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A sztrichnin alkaloidok csoportjába tartozó vegyület, igen erős méreg. Neve a farkasmaszlag nevű növény tudományos nemzetségnevéből (Strychnos) származik.

Hatása

A sztrichnin erős fiziológiai hatású, rendkívül mérgező alkaloid, a legerősebb mérgek egyike, ezért öngyilkosságra, gyilkosságra, valamint Angliában a sör keserű ízének fokozására is használták.
A méreg bevétele után 30-60 perc múlva húzó érzés jelenik meg a végtagokban, a nyakszirt megmerevedik, a tudat tiszta, az arcon halálfélelem látszik. A kezdeti kisebb, körülírt görcs után az egész testre kiterjedő, heves görcsroham következik be, amely alatt az izmok, főképp a bordaközi izmok összehúzódnak, a légzés megszűnik, az arc elkékül. A hosszan tartó roham fulladást okozhat. A rohamok általában nem tartanak tovább 3-4 percnél.

Mérgezéskor legfontosabb a csend és a nyugalom biztosítása. A rohamok, melyek rángógörcsökkel végződnek, 15-20 percenként ismétlődhetnek, de a 3-4. roham után bekövetkezik a halál és csak igen ritkán visel el az ember 8-10 rohamot. Ha a beteg a rohamon túl van, a gyógyulás néhány nap múlva bekövetkezik.

A sztrichnin ellenszerei közül legmegbízhatóbb a klorálhidrát és a paraldehid.

Kémiai leírása

Képlete C₂₁H₂₂N₂O₂. Tisztán színtelen, négyoldalú kis oszlopokból áll. Olvadáspontja 284 °C.

Vízben oldódik, oldata még erősen hígítva is rendkívül keserű. Oldódik kloroformban vagy 90%-os forró borszeszben. Nem oldható abszolút alkoholban vagy éterben. Az egészen tiszta sztrichnin salétromsavban színtelenül oldódik, míg a brucintartalom ilyenkor vörös színű oldatot ad. Koncentrált kénsavval készült színtelen oldata kálium-dikromáttól ibolyaszínű lesz, amiről a sztrichnin könnyen felismerhető. Kálium-hidroxiddal összeolvasztva kinolin és indol képződik belőle. A sztrichnin egysavú bázis és savakkal többnyire jól kristályosodó és vízben könnyen oldódó sókat ad. Ezen sók közül az orvosi gyakorlatban rendszerint a salétromsavas sztrichnint, C₂₁H₂₂N₂O₂.HNO₃, használják.

Előállítása

A vegyület főleg a farkasmaszlag (Strychnos nux-vomica) és az ignácbab (Strychnos ignatii) magjában található meg, mindkettőben brucin jelenléte mellett.

Felhasználása

A sztrichnin a 16. században került be Németországba rágcsálók elleni védekezésként. Kis adagban használják a látás, a hallás és a szaglás javításához, ellenszere az altatószerek és a kuráre által okozott mérgezéseknek.

Sportolóknál a sztrichnint megfelelő dózisban az adrenalinszint növelésére, a jobb légzésre és az erőleadás növelésére használják.^[3]

Jegyzetek

Források

• Bokor József (szerk.). Sztrichnin, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft. (1998). ISBN 963-85923-2-X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 26.