Tóhoku

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

Tóhoku
Közigazgatás
Ország	Japán
Népesség
Teljes népesség	9 020 531 fő (2015)[1]
Földrajzi adatok
Terület	66 889,55 km²
Időzóna	japán standard zóna
Elhelyezkedése
é. sz. 38° 54′ 00″, k. h. 140° 40′ 12″38.9, 140.6738.900000°N 140.670000°EKoordináták: é. sz. 38° 54′ 00″, k. h. 140° 40′ 12″38.9, 140.6738.900000°N 140.670000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Tóhoku témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tóhoku (japánul 東北地方, Tóhoku-csihó) Japán egyik földrajzi régiója, az ország legnagyobb szigete, Honsú északkeleti részén (Tóhoku jelentése japánul "északkelet"). Micsinoku néven is ismerik.

Hat prefektúrából áll: Akita, Aomori, Fukusima, Ivate, Jamagata, Mijagi.

Tóhoku a bennszülött ainu nép utolsó bástyája Honsún, sok csata színhelye, szép természeti környezettel, de kemény éghajlattal. A régióról a haikuköltő Macuo Basó Oku no hoszomicsi ("Keskeny út északra") című művében emlékezik meg.

Tóhoku, mint Japán jórésze, hegyes-dombos vidék. Észak-déli irányban az Ou-hegység szeli át. A történelmi időkben először a 7. század és a 9. század közt települt be, jóval azután, hogy a japán civilizáció és kultúra gyökeret vert Japán középső és délnyugati részeiben.

Tóhoku a szigetország hagyományos magtára, amely ellátta Szendai, Tokió és Jokohama piacait rizzsel és egyéb mezőgazdasági termékekkel, bár a régióban az 1960-as években fejlődésnek indult a vas-, acél-, cement-, papír- és vegyipar és az olajfinomítás is. Tóhoku Japán rizstermésének mintegy egyötödét teszi az asztalra, bár éghajlata zordabb, mint Honsú más részeié és csak egy aratást enged meg évente a rizsföldekről.

A régió lakossága a völgyekben koncentrálódik. Tengerpartjai kevéssé alkalmasak a kikötők fejlesztésére, ezért a régióban nagy fontosságra tett szert a belföldi közúti és vasúti szállítás. A központi hegylánc alacsony pontjai megkönnyítik a közlekedést a lánc két oldalán lévő völgyek közt.

A tóhoku nyelvjárás ebben a régióban a legelterjedtebb.

A turizmus fontos iparrá vált a régióban. A turisták a következő helyeket látogatják szívesen:

• Hiroszaki
• A Macusima-öböl szigetei
• Tovada-tó
• Az Oirasze folyó völgye
• Tazava-tó
• Kakunodate
• A Rikucsú Tengerpart Nemzeti Park
• A Bandai-Aszahi Nemzeti Park
• Szanriku tengerpart
• Morioka
• Hiraizumi
• Aizu
• Bandai-hegy
• Deva Három Hegye

1. ↑ http://www.stat.go.jp/data/kokusei/2010/kihon1/pdf/gaiyou2.pdf