Törpe cirbolya
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Északkelet-Szibériában | ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Törpe cirbolya témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Törpe cirbolya témájú médiaállományokat és Törpe cirbolya témájú kategóriát. |
A törpe cirbolyafenyő (Pinus pumila) a tűnyalábos fenyők (Pinus) nemzetségében a selyemfenyők Strobus alnemzetségének egyik faja.
Elterjedése, élőhelye
Az északi flórabirodalom (Holarktisz) kelet-ázsiai flóraterületén honos Kelet-Szibériában és Oroszország távol-keleti részén (ide értve Kamcsatkát is; Japán északi szigetein foltokban fordul elő.
Megjelenése, felépítése
Bokor, legfeljebb kis fa.
7–10 cm-es, lágy, selymes tapintású tűlevelei ötösével állnak. Kívül fénylő zöldek, viaszos belső oldaluk szürkés- vagy kékeszöld.
Porzós virágai sötétvörösek. Csoportosan álló tobozai eleinte liláskékek, éretten világosbarnák.
Életmódja, termőhelye
A csapadékos, párás, hűvös környezetet kedveli, egyebekben a havasi törpefenyőhöz (Pinus mugo) hasonló igényű faj. Teljesen télálló.
Felhasználása
Nyugat-Európában kedvelt kerti dísznövény.
Kertészeti változatok:
'Glauca'
Erős ágai kevéssé felállók; inkább oldalra törnek. Nevét szürkéskék lombjáról kapta.
'Dwarf Blue'
Alacsony cserje; többnyire szélesebb, mint amilyen magas. Lombja erőteljesen kékesszürke.
Források
- IUCN Red List: Dwarf Siberian Pine
- Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 168–169. old.
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
