Tabun

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Tabun
IUPAC-név	Etil N,N-dimetilfoszforamidocianidát
Más nevek	GA; Etil dimetilfoszforamidocianidát; Dimetilaminoetoxi-cianofoszfin-oxid; dimetilfoszforil-cianid; Etil dimetilaminocianofoszfonát; dimetilfoszforamidocianidsav etil észter; EA1205
Kémiai azonosítók
CAS-szám	77-81-6
ChemSpider	6254
SMILES N#CP(=O)(OCC)N(C)C
InChI 1/C5H11N2O2P/c1-4-9-10(8,5-6)7(2)3/h4H2,1-3H3
InChIKey	PJVJTCIRVMBVIA-UHFFFAOYSA-N
ChEMBL	1097650
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	C5H11N2O2P
Moláris tömeg	162,13 g/mol
Megjelenés	Színtelen vagy barna folyadék
Sűrűség	1,0887 g/cm³ (25 °C) 1,102 g/cm³ (20 °C)
Olvadáspont	−50 °C
Forráspont	247,5 °C
Oldhatóság (vízben)	9,8 g/100 g (25 °C) 7,2 g/100 g (20 °C)
Gőznyomás	0,07 mmHg (9 Pa)
Veszélyek
Főbb veszélyek	Erősen mérgező (T+). Égése során hidrogén-cianid keletkezhet.
NFPA 704	2 4 1
Lobbanáspont	78 °C
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A tabun - vagy az USA-ban ismeretes másik elnevezéssel GA - egy G-ágens; az idegmérgek közé tartozó vegyület. Halmazállapota cseppfolyós, így bevetése permet formájában történhet.

Története

A tabun története 1936 decemberében kezdődött, amikor egy német vegyész – Gerhard Schrader – rovarirtószerekkel való kísérletezés közben előállította ezt az igen mérgező foszfátvegyületet. Nem volt célja halálos fegyver készítése, csupán az akkori német törvények értelmében felfedezését kötelessége volt bejelenteni, és ezt – törvénytisztelő állampolgár lévén – meg is tette. Egy hónappal később egyik asszisztense véletlenül kifröccsentett egy apró cseppet, így szerzett keserű tapasztalatot a saját maga által kifejlesztett szerről, bár a labor összes dolgozója túlélte a balesetet. Összetétel: etil-dimetil-amido-foszfor-cianid. Támadásra soha nem használták ezt a igen erős ideggázt, bár Németország a II. világháború folyamán sokat gyártott belőle, de végül nem vetették be. Az irak–iráni háborúban, azonban Irak bevetette a tabunt a kurd gerillák ellen. A halabdzsai mészárlásnál legalább több ezer kurd polgári személy halt meg így.

Hatása

A tabun ideggáz, tehát az idegpályákat támadja meg. A gerincoszlop üzenettovábbító képességét teljesen blokkolja, így az áldozat elveszti kontrollját a saját teste felett. A pupilla összehúzódik, az emésztés és a szívverés megáll, a be és kilégzés nem történik meg, így a szervezet sejtjei megfulladnak.

Fizikai jellemzői

Színtelen, szagtalan; már nagyon kis mennyiségben halálos; a bőrön át szívódik fel.

Származékai

A tabun kitűnő alapanyagnak bizonyult hasonlóan nagy hatású ideggázok kifejlesztésére, ilyen volt a szarin (1938), és a szomán (1944). A kísérletek tovább folytak, így az 50-es évek közepére a tabunnál 100-120-szor mérgezőbb vegyi fegyvereket is kifejlesztettek, ilyen a VX.

Források

• A vegyi hadviselés története
• A háború művészete

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Tabun (nerve agent) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ez a hadtudományi vagy haditechnikai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!