Ungvári Lajos

Ungvári Lajos
Született	1902. március 13. Perecseny,
Elhunyt	1984. október 15. (82 évesen) Budapest,
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	szobrász
Kitüntetései	Kossuth-díj (1953)
Sírhelye	Farkasréti temető (22-1-108)[1][2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Ungvári Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ungvári Lajos (Perecseny, 1902. március 13. – Budapest, 1984. október 15.) Kossuth-díjas szobrászművész.

Életpályája

1921-től 1926-ig a budapesti iparművészeti iskolában Mátrai Lajos és Simay Imre tanítványa volt. Már 1922-től szerepelt műveivel csoportos kiállításokon. Síremlékeket, díszítőszobrokat, portré-, illetve emlékszobrokat egyaránt készített. 1935-ben Rauscher Györggyel közösen rendezett egyéni kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. 1936-ban elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság díját.

1945-től a budapesti Százados úti művésztelepen élt és alkotott. A második világháborút követő időszakban szovjet hősi emlékműveket és felszabadulási emlékműveket is készített, közülük az egyik, új talapzatra helyezve, Budafokon ma is látható. 1952-ben Kocsis Andrással részt vett a budapesti Kossuth téren álló Kossuth-emlékmű mellékalakjainak mintázásában. 1953-ban Kossuth-díjjal, 1972-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Tagja volt a Spirituális Művészek Szövetségének és az Új Művészek Egyesületének.

Munkáit a hagyományos historizáló stílus és a plasztikai kiegyensúlyozottság jellemzi. Jó eltalált portré- és egész alakos szobrainál az idő múlása és a környezeti ártalmak igen érvényesülnek, Mikszáth Kálmán portrészobra például Szeged egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontja közelében örökös rezgéseknek és környezetszennyező anyagoknak van kitéve, csoda, hogy a szobor még egyáltalán létezik. (Korántsem egyedülálló e jelenség, sőt igen gyakori, épített környezetünkre nem tudunk vigyázni és nem tudjuk karbantartani). Ungvári Ybl Miklós portrészobrának is sajátos története van, a székesfehérvári Ybl Miklós Gimnázium előtt avatták fel 1965-ben, s a gimnázium megszűnte után 2005-ben áthelyezték az Ybl Miklós lakóparkba.^[3]

Főbb művei

Emlékművek, emlék- és díszítőszobrok

• Fellner Jakab (Tata, 1940)
• Szószóló (Székesfehérvár, 1941)
• Kinizsi Pál (Budapest, Kinizsi utca, 1944)
• Kossuth szobor mellékalakjai (Kocsis Andrással, Budapest, Kossuth tér, 1952)
• Főiskolások (Budapest, Népstadion kert, 1954)
• Álló nő (Budakeszi, 1955)
• Labdarúgó (Komló, 1955)
• Indián (Budapest, XV. kerület, 1957)
• Anya gyermekkel (Budapest, XX. kerület, 1958)
• Kazinczy Ferenc (fülkeszobor, Debrecen, Csokonai Színház, 1960)
• Mikszáth Kálmán (Szeged, 1961)
• Fekvő női akt (Budapest, XII. kerület, 1961)
• Tél (fülkeszobor, Budapest, Gellért fürdő, 1961)
• Lány galambbal (eredetileg Szovjet hősi emlékmű, Budafok, 1962)
• Ülő férfi (Debrecen, 1965)
• Ybl Miklós (Székesfehérvár, 1965)
• Bálint György (dombormű, Budapest, Kresz Géza utca, 1965)
• Napozó nő (Tiszapalkonya, 1966)
• Ülő nő (Seregélyes, 1967)
• Labdarúgó (Dunaújváros, 1967)
• Ülő nő (Budapest, XVIII. kerület, 1968)
• Ülő katona (Tapolca, 1970)
• Sporzor Pál (dombormű, Mosonmagyaróvár, 1972)
• Hajnóczy József (Tiszaföldvár, 1973)
• Lékai János (Budapest, Lékai Általános Iskola, 1974)
• Magyar Pál (Püspökladány, 1975).

Síremlékek (Budapest, Kerepesi temető)

• Kerner István (1937)
• Szabó Lujza (1939)

Díjak, elismerések

• Kossuth-díj (1953)

Jegyzetek

Források

• Művészeti lexikon, Akadémiai Kiadó, 1967, ISBN 9630523604
• Révai új lexikona XVIII. (Tob–Z). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2006. ISBN 963-955-641-6, ISBN 978-963-955-641-6  
• Kortárs magyar művészeti lexikon III. (P–Z). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2001. ISBN 963-8477-46-6 Online elérés
• Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8  

További információk

• Ungvári Lajos köztéri alkotásaiból, Köztérkép.hu
• Kossuth Lajos-szobor, Budapest, V. kerület