Vásárlási döntés

A vásárlási döntési folyamatok olyan döntési folyamatok, amelyeket a fogyasztó egy (potenciális) piaci tranzakcióval kapcsolatban egy termék vagy szolgáltatás megvásárlása előtt, közben és után hajt végre.

A vásárlási döntési folyamatokat a különböző tudományágak eltérő módon közelítik meg:

  • A közgazdaságtudományi modellek túlnyomórészt kvantitatív jellegű modellek, amelyek a racionalitás, illetve (általában) a közel tökéletes informáltság feltételezésével élnek; amelyek mellett a fogyasztó maximalizálni igyekszik hasznosságát. Lásd: mikroökonómiai fogyasztáselmélet.
  • A pszichológiai modellek a pszichológiai és kognitív folyamatokra koncentrálnak, vizsgálatuk homlokterében áll például a motíváció és a szükségletkielégítés vizsgálata. Ezek a modellek inkább kvalitatívak, mint kvantitatívak és igyekeznek beépíteni olyan szociológiai tényezőket is, mint a kultúra, illetve a család befolyásoló szerepe.
  • A marketing-szakemberek által alkalmazott fogyasztói magatartási modellekre jellemző, hogy inkább gyakorlati indíttatásuak, ötvözik a közgazdaságtudományi, illetve pszichológiai modellek sajátosságait.

A gazdasági döntéshozatalról való gondolkodást forradalmasító Herbert Simon szerint[1] a neoklasszikus közgazdaságtan tökéletes racionalitási és hasznosság-maximalizálási feltételezései a gazdasági szereplők vizsgálatában általában nem helytállóak, a valóságtól túlságosan elrugaszkodottak. Simon szerint egy ilyen racionális, minden alternatívát számba vévő folyamat túlságosan is bonyolult lenne, és már csak az emberek információ-feldolgozási képességeinek korlátozottsága miatt sem életszerű; a maximális hasznosságra való törekvés helyett a döntéshozók sokszor megelégszenek egy kielégítő megoldással is. Mindezen korlátozó tényezők beépítésével alkotta meg a döntéshozatal korlátozott racionalitást feltételező híres modelljét, amiért 1978-ban elnyerte a Közgazdasági Alfred Nobel-emlékdíjat. A gyakorlati szakemberek számára valóban sokszor fontos lehet a racionalitáson túli, például érzelmi tényezők, és egyéb nem racionális megfontolások vizsgálata is.

Jegyzetek

  1. ↑ Simon, H. (1947): Administrative behaviour, Macmillan, New York, 1947 (ill. második kiadás, 1957)

Külső hivatkozások

Ez a közgazdaságtani lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját! (2005 júliusából)