Vörös Őrség

Ez a szócikk a rendvédelmi szervről szól. Hasonló címmel lásd még: Vörös Őrség (egyértelműsítő lap).
Vörös Őrség
A Szovjetház (Hungária Szálló) vörös védői
A Szovjetház (Hungária Szálló) vörös védői
Alapítva1919. március 26.
Megszűnt1919. augusztus 3.
JogutódVörös Hadsereg
SzékhelyBudapest
VezetőRákosi Mátyás

A Vörös Őrség a Magyarországi Tanácsköztársaság alatt működő rendvédelmi szervezet volt. Egy 1919. március 26-ai rendelet alapján jött létre, s a csendőrség, rendőrség, határőrség és pénzügyőrség szerepét vette át.

A 26-i 1. számú rendelet többek közt a következőt mondta ki: „A Vörös Őrség egyben a Vörös Hadseregnek kiegészítő részét képezi, és tagjai bármikor hadiszolgálatra rendelhetők, illetve a Vörös Hadseregbe áthelyezhetők. A Vörös Őrség felállításával egyidejűen az összes rendőri vonatkozással bíró karhatalmi alakulatok megszűnnek. A Vörös Őrség közvetlenül a belügyi népbiztos[m 1] alá van rendelve." Az ország 11 vidéki és 1 fővárosi kerületre lett osztva, utóbbi főparancsnoka volt Jancsik Ferenc, Landler Ernő, Bíró Dezső illetve Seidler Ernő is. A Vörös Őrség nem csupán leszerelt katonákból és a elhivatott kommunista munkásokból állt, hanem beolvasztották a megszüntetett rendőrség és a csendőrség állományát is.[1][2] A rendeletet április elsején tették közzé. Országos főparancsnoka volt Landler Ernő, dr. Rákos Ferenc, dr. Vajda Zoltán,[3] Chlepkó Ede[4] illetve Rákosi Mátyás. A Peidl-kormány szüntette meg 6/d./1919. BM. számú 1919. augusztus 3-i rendelete alapján, mely egyben visszaállította a rendőrséget, majd augusztus 9-én a Friedrich-kormány a csendőrséget is újraszervezte.

Megjegyzések

  1. ↑ Belügyi népbiztos 1919. március 21-től augusztus 1-ig Landler Jenő, helyettese április 3-ig Vágó Béla. Április 3-tól június 24-ig Vágó is belügyi népbiztos volt, ám 24-én nem választották meg újra.

Jegyzetek

  1. ↑ Egyéb állami szervek 1918–1919. (Hozzáférés: 2020. június 30.)
  2. ↑ Parádi József: Rendvédelem-történeti füzetek 21. évf. (2011.) 24. sz.- A Magyar Királyi Csendőrség szervezete. Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság. (Hozzáférés: 2020. június 30.)
  3. ↑ A Cserny-különítmény rémtettei „Mozdony utcai laktanyájukban” 1919 júliusában. Fery Oszkár és tiszttársai halálának körülményei, következményei, utóélete. Írta és szerk. Donáth Péter. Budapest, 2012, Trezor Kiadó. ISBN 978-963-8144-41-6 Online elérés
  4. ↑ HU_BFL_VII_5_c_1919_5736_I_0118033 Chlepko Hantos Ede, 1919 (Személyrekord). [2016. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 19.)

Források

  • Suba János: Karhatalmi formációk Magyarországon 1918–1920. Rendvédelem-történeti Füzetek, 2008. 18. sz. 131–142. p.
  • A Magyar Tanácsköztársaság. (1919. március 21. – 1919. augusztus 1.). (Hozzáférés: 2015. október 18.)
  • Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1976. ISBN 963 09 0412 8  
  • Vörös Őr. https://web.archive.org/web/20141009033511/http://www.erdemrendek-kituntetesek.hu/ (Hozzáférés: 2015. október 18.)

Irodalom

  • Kovács Nándor: A Vörös Őrség. Bp., [1956]. Kiadja a BM ORK Politikai Osztály

Kapcsolódó szócikkek