Verreaux-szifaka

Verreaux-szifaka
Propithecus verreauxi verreauxi
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülők (Theria) Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Euarchontoglires Rend: Főemlősök (Primates) Alrend: Félmajmok (Strepsirrhini) Család: Ugrómakifélék (Indriidae) Nem: Propithecus Faj: P. verreauxi
Tudományos név
Propithecus verreauxi (Grandidier, 1867)
Elterjedés
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Verreaux-szifaka témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Verreaux-szifaka témájú médiaállományokat és Verreaux-szifaka témájú kategóriát.

A Verreaux-szifaka (Propithecus verreauxi) egy veszélyeztetett madagaszkári lemurfaj az ugrómakifélék családjából. A faj neve a jeles 19. századi francia természettudós Jules Verreauxnak állít emléket, míg maga a szifaka hangutánzó szó, ami az állatok vészkiáltását utánozza.

Előfordulása

Dél- és délnyugat-Madagaszkár száraz trópusi és szubtrópusi örökzöld illetve lombhullató erdőségében előfordul Fort Dauphin és a Tsiribihina folyó között.

Alfajai

Jelenleg nincs elismert alfaja, mert valamennyi alfaját különálló fajnak ismerik el. Korábban a következő alfajai voltak

• Coquerel-szifaka (Propithecus coquereli) – Északnyugat-Madagaszkár, a Betsiboka folyó vidékén (végveszélyben)
• Koronás szifaka Propithecus coronatus – Északnyugat-Madagaszkár, a Mahavavy és a Betsiboka folyók között (kihalófélben!)
• Decken-szifaka (Propithecus deckenii) – a Betsibokától délre Antsalováig (sebezhető)

Megjelenése

A faj alapvetően fehér bundát visel, amelyet alfajonként változó mértékben és helyeken – a háton, hason, végtagokon – vöröses és sötét foltok tarkítanak. Az arcrész és a fejtető mindig barna vagy fekete színű. A hátsó lábak erősek és nagyobbak a mellsőknél, hogy megkönnyítsék az ágak közti nekirugaszkodást.

A Verreaux-szifaka átlagos testhossza 40-45 centiméteres. Hosszú, 55-60 centimétert is elérő farkuk segítségével egyensúlyoznak a fák ágai között. A nemek egyformák, bár a hímek némileg robusztusabbak: átlagtömegük 3,6 kilogramm, ami 200 grammal haladja meg a nőstényekét.

Életmódja

A Verreaux-szifakák életük nagy részét a lombkoronaszinten töltik pihenve és a száraz időszakban leveleket, az esős évszakban pedig virágokat és terméseket fogyasztva. Az ágak közt lengve és ugrálva hosszú farkukkal egyensúlyoznak. Akár 9-10 méteres távolságot is képesek átugrani. A szárazföldön jellegzetes oldalazó sasszézással tudnak csak közlekedni, miközben kezüket oldalra kitartják. Nappal aktív, de a legforróbb órákat pihenéssel töltik.

2-12 fős vegyes nemű csapatokban élnek, amelyekben a nőstényeké a domináns szerep. A csapatok 2,5-5 hektáros territóriumot tartanak fenn, ám területüket nem túl szigorúan védik, inkább a dús táplálékforrásokért hajlamosak síkra szállni. Ilyenkor hallatják jellegzetes névadó kiáltásukat.

Szaporodása

A párzásra február és április között kerül sor, az egyetlen kölyök pedig 130 napos vemhességet követően jön a világra. Az első 6-8 héten anyja hasán, majd az elkövetkező mintegy 19 héten keresztül hátán csimpaszkodik. A szoptatásnak hat hónapos korban szakad vége, és az elválasztásra általában a 7. hónapban kerül sor.

A faj 3 évesen válik ivaréretté. Állatkertekben akár 18 évig is élhet.

Védettsége

A Verreaux-szifakát elsősorban élőhelyének pusztulása fenyegeti, amely a mezőgazdasági tevékenység kiszélesedésének következménye. A faj szerepel a CITES I. függelékében, a Természetvédelmi Világszövetség pedig sebezhetőnek nyilvánította. Megmentésére madagaszkári nemzeti parkokban és a világ számos állatkertjében indult tenyésztési program.

Külső hivatkozások

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. június 26.)
• A BBC Science & Nature lapja (angol)
• Arkive.org (angol)
• Primate of the Week (angol)
• Animal Diversity Web (angol)^{[halott link]}