Vitold Pavlovics Fokin

Vitold Pavlovics Fokin

Született	1932. október 25. (91 éves) Novomikolajivka
Állampolgársága	ukrán
Nemzetisége	orosz
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	ukrán parlamenti képviselő (1991. március 21. – 1994. május 10.) Ukrajna miniszterelnöke (1991. november – 1992. október 8.)
Iskolái	Dnipro University of Technology
Kitüntetései	Munka Vörös Zászló érdemrendje Méltóság Érdemrendje medal of 25 years of Ukrainian independence Ukrán Tudományos és Műszaki Állami Díj Bölcs Jaroszlav érdemrend 5. osztálya Order of Prince Yaroslav the Wise, 4th class


Vitold Pavlovics Fokin aláírása

IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Vitold Pavlovics Fokin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vitold Pavlovics Fokin (ukránul: Вітольд Павлович Фокін; Novomikolajivka, 1932. október 25. –) orosz nemzetiségű ukrán politikus, 1990 októbere és 1992 októbere között Ukrajna miniszterelnöke volt.

Élete és munkássága

Ukrajna Zaporizzsjai területén, a Novomikolajivkai járás székhelyén, Novomikolajivkában született. Szülei tanárok voltak. 1954-ben végzett a Dnyipropetrovszki Bányászati Főiskolán, bányaművelés szakon. Ezt követően 1963-ig a Luhanszki terület több bányájában dolgozott különböző beosztásokban. A Bokivszka bányában a bányaigazgató asszisztense, Bokovoantracit bányájában kezdetben főmérnök-helyettes, főmérnök, majd a bányaigazgatóság vezetője volt.

1963-tól 1971-ig különféle szintű vállalatvezetői beosztásokat töltött be. Ő volt a Krasznij Lucsban működő Donbaszantracit bányakombinát helyettes vezetője, később a pervomajszki Pervomajszkvuhillja vállalat vezetője, a kadyijivkai (ma: Sztahanov) Vorosilovhradvuhillja kombinát főmérnöke, majd a szverdlovszki Szverdlovantracit bányavállalat igazgatója.

1971-ben Kijevbe, az Ukrán SZSZK Tervhivatalába (Derzsplan) helyezték, melynek 1972-től helyettes vezetője, 1987-től vezetője volt. 1990 júliusában az Ukrán SZSZK Minisztertanácsának elnökhelyettesévé nevezték ki. 1990 októberében, az Ukrajna függetlenné válása alatti átmeneti időszakban ügyvivő miniszterelnökként tevékenykedett, majd novemberben kinevezték miniszterelnökké. Az 1991. március 17-i parlamenti választáson egyéni választókerületből (65%-os eredménnyel) képviselővé választották. Kormányfőként halogatta a gazdasági reformokat, működése idejére esett az ukrajnai hiperinfláció és a drasztikus gazdasági visszaesés. 1992. szeptember 30-án az Ukrán Legfelsőbb Tanács és a közvélemény nyomására lemondott posztjáról. Utóda rövid időre Valentin Szimonenko lett. Lemondását követően 1994 májusáig az Ukrán Legfelsőbb Tanács elnök-helyettese volt. Később visszavonult a politikától és az üzleti életben tevékenykedett.