Vlagyikavkaz

Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

Vlagyikavkaz

Vlagyikavkaz címere

Közigazgatás

Ország

Oroszország

Polgármester

Boris Albegov

Irányítószám

362000–362999

Körzethívószám

8672

Testvérvárosok

Lista

Vlagyivosztok
Mahacskala
Sztavropol
Szeverodvinszk

Népesség

Teljes népesség

306 978 fő (2017)^[1]

Földrajzi adatok

Időzóna

UTC+03:00

Elhelyezkedése

Vlagyikavkaz

Pozíció Oroszország térképén

é. sz. 43° 02′ 24″, k. h. 44° 40′ 39″43.04, 44.677543.040000°N 44.677500°EKoordináták: é. sz. 43° 02′ 24″, k. h. 44° 40′ 39″43.04, 44.677543.040000°N 44.677500°E

Vlagyikavkaz weboldala

A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyikavkaz témájú médiaállományokat.

Vlagyikavkaz Észak-Oszétia fővárosa és egyben Oszétia régió legnagyobb városa. A 2010-es népszámlálás szerint lakosainak száma 310 ezer fő, agglomerációval együtt 330 ezer.

A Tyerek két partján fekszik, a Kaukázus lábánál. A várostól 30 km-re található a Darial-szurdok és az úgynevezett Grúz hadiút, ami Vlagyikavkazt és Tbiliszit összekötötte.

Nevének jelentése: „Urald a Kaukázust!” (hasonló módon kapta nevét Vlagyivosztok is). Oszét neve: Dzaudzsikau, ami annyit tesz: Dzaug faluja.

Története

A települést 1784-ben alapították II. Katalin orosz cárnő rendeletére a Kaukázusban terjeszkedő oroszok, mint katonai erődítményt. 1860-ban városi rangot kapott és egyre több oszét költözött ide a hegyekből. 1863-tól kormányzósági székhely. A gyors fejlődéshez hozzájárult, hogy 1875-ben megépült a várost Rosztovval összekötő vasút. A 20. század elején és 1917-ben a forradalmi mozgalom egyik jelentős központja volt. Itt tevékenykedett Szergo Ordzsonikidze, akiről a szovjet időkben átnevezték a várost Ordzsonikidzére. 1933-ban Észak-Oszétia közigazgatási központja lett. 1935-ben nyitotta meg kapuit az Észak-oszétiai Állami Drámai Színház, amely már akkoriban műsorára tűzött darabokat oszét szerzőktől. A békés fejlődést a háború szakította meg. A második világháborúban itt állították meg az előretörő német seregeket. A háború után tovább haladt az iparosítás. Vlagyikavkaz lett az Észak-Kaukázus egyik ipari központja. Jelentős volt – és ma is az – a fémipar, elektronika, vegyipar, színesfémkohászat, fafeldolgozás és építőipar. 1990-ben, a Szovjetunió felbomlása idején a város visszakapta a Vlagyikavkaz nevet.

Jelenleg

Napjainkban itt működök az Észak-oszétiai Állami Egyetem, Orvosi Akadémia illetve több moszkvai egyetem kihelyezett intézménye.

Vlagyikavkazban székel az észak-oszétiai parlament, a kormány, az alkotmánybíróság és Észak-Oszétia elnöke is.

A városnak élénk a sportélete, legjelentősebb sportklubja az Alanyija Vlagyikavkaz futball klub, mely jelenleg az orosz első osztályban szerepel.

Nemzetiségek, vallások

A lakosság 59 százaléka oszét nemzetiségűnek vallotta magát a népszavazáson, 27 százalék orosznak, a többi nemzetiség: örmények, grúzok, ukránok, ingusok stb.

A többség keleti keresztény hitű, a kisebbség muszlim. A városban egyaránt találhatunk templomokat (pl. Szent György-templom) és mecseteket.

Híres emberek

A városban az oszét kultúra olyan nagyságai éltek, mint Koszta Hetagurov, Maharbek Tuganov, Szeka Gadiev vagy Arszen Kocojev.

Orosz részről több-kevesebb ideig Vlagyikavkazban élt Puskin, Lermontov, Gribojedov, Csehov, Alekszandr Osztrovszkij és Lev Tolsztoj.

Itt született Szoszlan Petrovics Angyijev (1952–2018) kétszeres olimpiai bajnok szovjet-orosz birkózó.
Itt született Valerij Georgijevics Gazzajev (1954–) szovjet válogatott orosz labdarúgó, edző.
Itt született Jevgenyij Alekszejevics Torcsinov (1956–2003) szovjet–orosz sinológus, buddhológus.
Itt született Alekszandr Valentyinovics Mozsajev (1958–) szovjet-orosz párbajtőrvívó.
Itt született Ruszlan Alekszandrovics Kambolov (1990–) orosz válogatott labdarúgó.