Volta

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Nem tévesztendő össze a következővel: Alessandro Volta.

Volta
Az Adome-híd az Akosombo-gáttól délre
Közigazgatás
Országok	A teljes vízgyűjtő terület megoszlása: Burkina Faso (46%), Ghána (39%), Togo (6%), Benin (4%), Mali (3%) és Elefántcsontpart (2%)
Földrajzi adatok
Hossz	1500 km
Vízhozam	1210 m³/s
Vízgyűjtő terület	407 093 km²
é. sz. 8° 38′ 55″, ny. h. 0° 58′ 57″8.648741, -0.9826188.648741°N 0.982618°W
Torkolat	Guineai-öböl (Atlanti-óceán)
é. sz. 5° 46′ 16″, k. h. 0° 40′ 23″5.7711111111111, 0.673055555555565.771111°N 0.673056°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Volta témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Volta folyó Nyugat-Afrikában, amely a Guineai-öbölbe torkollik. Három ága a Fekete-Volta, a Fehér-Volta és a Vörös-Volta. Róla kapta a nevét Francia-Felső-Volta, később Felső-Volta, mielőtt 1984-ben nevét Burkina Fasóra változtatták. A Volta portugál eredetű név, jelentése kanyargás, kavargás.^[1]

A ghánai Volta-tó a világ legnagyobb mesterséges tava, amely a délkelet-ghánai Akosombo-gáttól a 400 km-rel északabbra fekvő Yapei városáig húzódik. A víztározót villamosenergia-termelésre, közlekedésre, öntözésre és haltenyésztésre használják.

A Volta vízgyűjtő területe

A Volta vízgyűjtő területe mintegy 407 000 km² területről vezeti a vizet a Guineai-öbölbe. A párástól a félszáraz nyugat-afrikai szavanna zónában található. Az Atlanti-óceántól távolodva a szárazság növekszik, az esőzés egyre kiszámíthatatlanabb. Az éves csapadék mennyisége délen 2000 mm, míg a vízgyűjtő terület északi részén 500 mm (mint nálunk). Az esők nagy része elpárolog, csak mintegy 10%-a válik a folyók vízévé.

A Volta vízgyűjtő területén 6 nyugat-afrikai ország osztozik: Burkina Faso (46%), Ghána (39%), Togo (6%), Benin (4%), Mali (3%) és Elefántcsontpart (2%).^[2]

A Volta-folyó a két fő ága, a Fekete és a Fehér Volta, Burkina Faso nyílt fennsíkjain ered és észak-közép Ghánában, mintegy 480 km-re északra az Atlanti-óceántól egyesül. A folyó esése 25-50 cm/km. Mellékfolyói az Oti és az Afram folyó.

A Volta alsó folyását már a 15. századi portugál felfedezők is jól ismerték, akik a folyó nevét adták – volta portugál jelentése kanyarog.^[3]

Gyakorlatilag a Volta összes kis és nagy mellékfolyója kiszárad, vagy vízhozama 5 m³/s alá csökken a száraz évszakban.^[4]

Volta-tó

Bővebben: Volta-tó

A Volta-folyó völgyének északi négyötödét a Volta-tó árasztja el, ami a világ legnagyobb felületű mesterséges tava. A tó akkor képződött, amikor megépítették a vízerőmű duzzasztó gátját Akosombónál 1961 és 1965 között. A gát elkészülte után mintegy 80 000 embernek kellett elköltöznie a folyó partjáról több száz faluból magasabb területekre a vízszint emelkedése miatt.^[5]

A tó létrehozásával jelentősen növekedett a vízzel terjedő betegségek aránya. A három fő betegség a folyami vakság (onchocerciasis), bilharzia (schistosomiasis) és malária.

A Volta-medence nem sűrűn lakott, mivel a középső és az északi területeken gyakori a cecelégy, az álomkór terjesztője. A gyér lakosság főleg mezőgazdasággal foglalkozik. A Volta-tó halban gazdag, vizét pedig öntözéses gazdálkodásra is használják, rajta csónakok és kisebb hajók közlekednek. Hossza mintegy 400 km, átlagos mélysége 18,8 m, a felülete 8502 km², a part hossza 7250 km és 148 milliárd m³ (148 km³) vizet tárol. Az akosombói vízerőmű 1020 MW teljesítményű (a Paksi atomerőmű fele), ami Ghána áramfogyasztásának kb. 80%-át fedezi.^[6]

Gátak

Az Akosombo-gáton kívül több kisebb-nagyobb gát épült a Volta vízgyűjtő területén. Ezek közül néhány vízerőmű, a többség öntözésre és ivóvízellátásra szolgáló duzzasztógát.

Ghána

Ghánában jelenleg két vízerőmű működik, egy épül és további három áll tervezés alatt. 7 duzzasztó gát az ivóvízellátást szolgálja és számos kisebb gát öntözéshez duzzasztja a folyók vizét.^[7]

Vízerőművek:

• Akosombo-gát: 1020 MW
• Kpong-gát: 160 MW - Alsó Volta
• Bui-gát: 400 MW - Fekete Volta (építés alatt)

Tervezett vízerőművek:

• Juale-gát: 87 MW
• Hemand-gát: 93 MW
• Pwalugu: 48 MW

Ivóvízellátásra épült duzzasztó gátak: Axim-, Owabi-, Barikese-, Weija-, Brimsu-, Kwanyaku- és az Inchaban-gát.

Burkina Faso

Burkina Fasóban egyedül több mint 1200 kis gátat építettek az 1970-es '80-as években a Fehér Voltán, hogy biztosítsák az ivóvizet, lehetővé tegyék az öntözést és ezáltal a földművelést az ország száraz, északi területein is.^[4]

Vízerőművek:

• Bagre-gát: 41,5 MW
• Kompienga-gát: 31 MW

Togo

Vízerőművek:

• Nangbeto-gát: 64 MW - Mono-folyó
• Kpime-gát: 16 MW - Mono-folyó

Jegyzetek