Wilhelm Dilthey

Wilhelm Dilthey
Született	Wilhelm Christian Ludwig Dilthey[1] 1833. november 19.[2][3][4][5][6] Biebrich[7]
Elhunyt	1911. október 1. (77 évesen)[2][8][3][4][5] Siusi allo Sciliar[7]
Állampolgársága	porosz[9][10]
Házastársa	Katharina Dilthey
Gyermekei	Clara Misch
Foglalkozása	filozófus történész pszichológus teológus neveléstudós szociológus egyetemi oktató irodalomkritikus tanár
Iskolái	Heidelbergi Egyetem Humboldt Egyetem
Kitüntetései	A művészetek és a tudományok érdemrendje
Halál oka	természetes halál
A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelm Dilthey témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Wilhelm Dilthey (Biebrich (Wiesbaden), 1833. november 19. – Seis am Schlern (Castelrotto), 1911. október 1.) német történész, pszichológus és szociológus, valamint idealista filozófus. Az irracionalista életfilozófia egyik megalapítója.

A Berlini Egyetem Filozófia Tanszékét is vezette. Fiatalként követve a családi hagyományokat Heidelbergbe ment teológiát tanulni. Többek között a híres német filozófus, Kuno Fischer is a tanára volt, így Dilthey korai életszemlélete a neokantianizmus hatása alatt formálódott. Heidelberg után a Berlini Egyetemre ment, majd 1867-ben Bázelben szerzett doktori címet.

Tanított Kielben és a mai Wrocławban is, majd 1882-ben tért vissza Berlinbe. Foglalkozott a filozófiai hermeneutikával is, amely az értelmezést és a megértést vizsgálja. Dilthey szembeállította egymással a természet- és a szellemtudományokat. Nem tagadta ugyan a természettudományok jelentőségét, de hangsúlyozta hogy ennek csak külső tapasztalatokkal van dolga, a szellemtudomány a belső tapasztalattal, az öntudattal foglalkozik. Szerinte a szellemtudományok az élet intuitív tudatából indulnak ki, éppen ezért csak ezeken keresztül lehetséges az élet megértése.

Történelemfelfogása

A történelem egy életmódot, életformát képvisel. A műveltséget/ kultúrát létrehozó és fenntartó ember maga - a pszichológiai vizsgálódás tárgya. Így, ezzel indította a kulturális pszichológiai mozgalmat.^[11][12] Dilthey filozófiájának másik jellemző sajátossága az irracionálisan értelmezett történetiség, a historizmus volt. Elvetette a törvényszerű történelmi fejlődés, a haladás fogalmát és a történelmi előrelátás lehetőségét, s a történelmet emberformáló irracionális folyamatnak tekintette. Dilthey a történelemben és más szellemtudományban a műveltség termékeit értelmezi, belső koherenciával vértezi fel. Szerinte a hagyományok típusváltásait a korra jellemző személyiség követi el. Ez kétélű állítás. A „geist” (német) egyik értelme (szellem) egyre inkább psyché/ Psyche (szellem, lélek, angol) értelmet nyer.

Lélektana

Szakítani kell a hagyományos lélektannal, vagy legyen leíró pszichológia is. A személyiség társításait/ asszociációit az értékirányaiban, érdekeiben vizsgálja! A tény belülről - eleven összefüggés, nem egyedi adottság.^[13] Kornis elfogadja szellemtudományi megalapozó igényét a pszichológiai okságra alapozva, de szerinte a tudomány feladata igenis általános. A típusösszefüggést, persze, ragadja meg! A pszichológia nem lehet csak ideografikus/ eszmerajz szakág/ diszciplína, mert akkor megszűnik tudomány lenni.^[14]

Megértése

Dilthey fokozatosan tolódik el a pszichologizmustól a hermeneutikához. A megértés kulcsmozzanatát, alternatív pszichológia értelmében, lelki sajátnak veszi. A megértés nyelvi és társadalmi. „Az objektivációk által közvetített életben a megértés sem szubjektív élmény már (...) a hermeneutikusnak (...) közvetlenül mindig kifejezésekkel van dolga. A kifejezések pedig akarások az „érzésekkel” szemben. Mindenkinek ugyanúgy interszubjektívek/ alanyköziek.”^[15] Az értelmes egész, mint a lelki élet szervezője - az akkori német szellemi élet igénye sokaknál.

Magyarul megjelent művei

• Élmény és költészet. Három tanulmány; ford., bev. Várkonyi Hildebrand; Franklin, Budapest, 1925 (Ember és természet)
• A történelmi világ felépítése a szellemtudományokban. Tanulmányok / függelék: Wilhelm Dilthey – Edmund Husserl levélváltása; vál., ford., bev., jegyz. Erdélyi Ágnes; Gondolat, Budapest, 1974 (Gondolkodók)
• A pedagógia története; inː Egyetem, nevelés, értelmiségi lét; szerk. Csejtei Dezső, Dékány András, Simon Ferenc; Társadalomtudományi Kör, Szeged, 1990 (Ész, élet, egzisztencia)
• A történelmi világ felépítése a szellemtudományokban; vál., ford., jegyz. Erdélyi Ágnes; 2., átdolg. kiad.; Gondolat, Budapest, 2004 (Társadalomtudományi könyvtár)
• A filozófia lényege; ford., utószó Csejtei Dezső és Juhász Anikó; Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2007

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Wilhelm Dilthey című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

• Pléh Csaba (2010). Osiris Kiadó, Budapest. A lélektan története. ISBN 978 963 276 052 0 /Magyarázat és megértés/ A szellemtudományos pszichológia. / Szellem és történelem a lélekben: Wilhelm Dilthey
  • Cole, M.: (1996) Cultural Psychology. Cambridge, Mass.: Harvard University Press
  • Kornis Gyula (1911): Okság és törvényszerűség a Pszichológiában; Budapest, Franklin
  • Kornis Gyula (1911): Elemi psychologiai kisérletek; Budapest, Franklin
  • Erdélyi Ágnes (1972): Nyelvi kommunikáció és hermeneutika (Gondolatok egy Dilthey-kritikához). Általános Nyelvészeti Tanulmányok VIII. 39-52. o.
• Bakos Ferenc 1973, 1978.: Idegen szavak és kifejezések szótára; Akadémiai Kiadó ISBN 963 05 1530 X
• Spitz László: Az új Dilthey-kép. Az ismerés határának kérdése Dilthey bölcseletében; Általános Ny., Budapest, 1943 (Dolgozatok a Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem Philosophiai Semináriumából)
• Kornis Gyula: Dilthey történelemelmélete. Felolvastatott a Történelmi Társaság 1912. januárius 11. ülésén; Franklin, Budapest, 1913