Wolfgang Sawallisch

Wolfgang Sawallisch
Született	1923. augusztus 26.[1][2][3][4][5] München[6]
Elhunyt	2013. február 22. (89 évesen)[1][2][3][4][5] Grassau[7]
Állampolgársága	német
Foglalkozása	karmester zongoraművész
Iskolái	Hochschule für Musik und Theater Hamburg Richard-Strauss-Konservatorium München
Kitüntetései	Bajor Érdemrend a Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal Osztrák Tudományos és Művészeti Díj Osztrák Köztársaság Nagy Ezüst Érdemjele a francia Becsületrend lovagja Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka Maximilian Érdemrend a Tudományért és Művészetért (1984) Bayerischer Poetentaler (1986) Robert Schumann Prize of the City of Zwickau (1994)[8] Hans von Bülow Medal (2003)
Wolfgang Sawallisch aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Wolfgang Sawallisch témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Wolfgang Sawallisch [ˌvɔlfɡaŋ zaˈvalɪʃ] (München, 1923. augusztus 26. – Grassau, 2013. február 22.) német karmester és zongoraművész volt. Legfőbb érdeme Wagner és Richard Strauss mellőzött műveinek újrafelfedezése.

Pályája

Édesapja egy tűzkárbiztosítással foglalkozó cég vezetője volt.

Sawallisch szülővárosa zeneművészeti főiskoláján tanult, közben a második világháború alatt a német hadsereg katonájaként brit hadifogságba esett Olaszországban. Innen szabadulva olyan mesterek mellett tökéletesítette tudását mint Hans Rosbaud és Igor Markevich.

1947-ben Augsburgban kezdte karmesteri pályáját. 1949-ben Gerhard Seitz hegedűművésszel első díjat nyert a genfi szonátaversenyen. 1953-ban az akkori legfiatalabb német városi zeneigazgató lett Aachenben. Öt év múlva Wiesbadenben folytatta. 1957-ben Nyugat-Berlinben tárgyalt operai főzeneigazgatói állásról, de gázsiigényét elutasította a városi szenátus, ez a terve meghiúsult.

1960-tól valóságos álláshalmozásba kezdett. Főzeneigazgató lett a kölni Operában ('64-ig), tanár a helyi zeneakadémián, 1970-ig vezette a Bécsi Szimfonikusokat is. 1961-től 1973-ig a Hamburgi Filharmonikusoknak is karmestere volt. 1970 és '80 között a Suisse Romande Zenekar művészeti igazgatója volt.

1971-ben lett a müncheni Bajor Állami Opera főzeneigazgatója. Több mint húszéves vezetése idején számtalan elfeledett és kortárs német operát mutatott be. Az 1983-as Wagner-évben a szerző mind a tizenhárom operáját elvezényelte. Fontos tette volt Richard Strauss teljesen árnyékba borított kamarazenei életműve koncertsorozaton való bemutatása.

1993-ban a Philadelphiai Zenekar művészeti igazgatója lett.

1955-től (Edinburgh) vett részt fesztiválokon. 1957-ben debütált Bayreuthban (Trisztán és Izolda).

Zongoristaként megelégedett a dalkíséréssel (pl. Dietrich Fischer-Dieskau rendszeres partnere volt) és a kamarázással.

Szülőhazáján kívül nem tartották az élvonalba tartozó karmesternek; a hagyományos dirigensideál megtestesítője volt. Repertoárján szinte kizárólag német szerzők szerepeltek.

Diszkográfia

Könyvei

• Im Interesse der Deutlichkeit. Mein Leben mit der Musik (1988)
• Kontrapunkte (1993)

Jegyzetek

Források

• Jungheinrich, Hans-Klaus: Die großen Dirigenten. Die wichtigsten Interpreten des 20. Jahrhunderts. 1. Aufl. Düsseldorf, 1986. ECON Taschenbuch Verlag. ISBN 3612100459

További információk

• [1] Alapítványa honlapja
• [2] Peter Crimmins nekrológja newsworksön