Zádor György

Zádor György
Canzi Ágost Elek litográfiája (1861)
Született	Stettner György 1799. július 3. Duka
Elhunyt	1866. augusztus 17. (67 évesen) Pest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	bíró, jogtudós, író
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert[1]
Zádor György aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Zádor György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Zádor György (eredeti neve: Stettner) (Duka, Vas vármegye, 1799. július 3. – Pest, 1866. augusztus 17.) legfelsőbb ítélőszéki bíró, jogtudós, író, a Kisfaludy Társaság és az MTA tagja.

Életpályája

Tanulmányait Kőszegen, Pápán (a Pápai Református Kollégiumban) és Győrben végezte. Pesten tett ügyvédi vizsgát. A jogtudományok mellett foglalkozott irodalommal is, és mint Vörösmartynak hűséges barátja, annak minden irodalmi vállalkozásában részes volt. Fenyéri Gyula^[2] álnév alatt írt a Tudományos Gyűjteménybe, az Aurorába, a Kassai Minervába. Szépirodalmi, esztétikai és tudományos cikkeket írt. A Kisfaludy Társaság egyik alapító tagja volt. A Magyar Tudós Társaság 1831-ben levelező, 1832-ben a Törvénytudományi Osztály rendes tagjává választotta. Mint a pápai jogakadémia tanára írta a Váltójogtan című könyvét. 1848-ban a váltófőtörvényszék ülnöke, 1861-ben a Hétszemélyes Tábla bírája lett, s mint ilyen halt meg. Írói munkásságára jellemzőek Vörösmartyval váltott levelei.

Emlékezete

• Tóth Lőrincz: Zádor György magyar akadémiai rendes tag emlékezete. 1869

Jegyzetek

Források

• Bokor József (szerk.). Zádor, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái