Áldozópap

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

Az áldozópap (más néven áldozár vagy miséspap) a katolikus egyházban az egyházi rend második fokozata a püspök és a diakónus között. Az áldozópap a katolikus papoknak a szentmiseáldozat bemutatására utaló neve.^[1]

Története

A katolikus egyházban az egyházközségeket kezdetben a püspök vezette, aki mellett tanácsadóként voltak jelen a preszbiterek. Később, az egyház elterjedtével, és különösen, hogy a falvakban is megalakultak az egyházközségek, a püspök a preszbiterek közül küldött ki egyet-egyet, hogy vezessék az új egyházközséget. Így egyre nagyobb jelentősége lett az egyházi rend fokozatai között.

Feladatai

Ma a legtöbb egyházi személy áldozópap, ők adják az egyházközségek papságát mint plébánosok és káplánok. Természetesen vannak papok a püspök mellett az egyházmegye vezetésében, az egyházi intézmények élén, iskolákban, egyetemeken is.

Feladatuk a szentmise bemutatása, a szentségek, szentelmények kiszolgáltatása, hitoktatás, gyóntatás, ha plébánosok, az egyházközség vezetése. A nyugati egyházban csak nőtlen férfiakat szentelnek áldozópappá (cölibátus), a keleti egyházban nőseket is.

Öltözete

Öltözete: reverenda (hosszú, fekete, végig (33) gombos „köntös”), liturgiában pedig alba, nyakban viselt stóla és miseruha, vagy reverendán viselt karing és palást.

Források

• Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014.  
• Tolnai új világlexikona I–XVIII. + I–II. (pótkötetek). Budapest: Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat Rt. 1926–1933.   1. kötet, 99. old.

Jegyzetek