Ápisz

Ez a szócikk az egyiptomi szent bikáról szól. Hasonló címmel lásd még: ÁPISZ.

Ápisz, Ozirisz élő jelképe, az ókori egyiptomi vallás szent bikája, termékenységisten az ókori Egyiptomban, ezért a földműves-ünnepeket az ő tiszteletére rendezték meg. Kapcsolatba hozták a napistennel is, ez az oka annak, hogy szarvai között ott a napkorong és időnként az ureusz-kígyó is. Fő tiszteleti helye Memphisz volt, ahol Ptah hírnökét és lelkének megtestesülését látták benne. Általában fehér foltokkal tarkított fekete bika képében ábrázolták. A legendák szerint futásával termékenyítette meg a földet.

III. Amenhotep korától az elhunyt Ápisz-bikákat Ozirisszal azonosították, s ekkor épült az első Ápisz-sír a Memphisz melletti Szakkarában, amit 1851-ben Auguste Mariette francia egyiptológus talált meg. A bika temetését a fáraó fia, Thotmesz felügyelte. A ramesszida kortól Ápisz halott istenné vált, számos koporsón ábrázolták hátán az elhunyt múmiájával a sírhoz rohanó fekete vagy tarka bikaként. A külön helyiségben tartott élő Ápisz-bika kiválasztása nagy gonddal történt, Ailianosz görög szerző szerint azt a bikaborjút ismerték el Ápisznak, amelyik 28 formai kritériumnak megfelelt (pl. fekete fej, háromszög alakú fehér folt a homlokon, meghatározott formájú foltok a háton, stb). Húsából tilos volt fogyasztani, és a memphiszi palotában papok gondoskodtak róla.

A XIX. dinasztia korától az elhunyt Ápiszokat mumifikálás után közös sírépítményben, sajátos szertartás kíséretében nagy kőkoporsóba helyezve Szakkarában, a Szerapeumban (a hatalmas sírmezőt alkotó föld alatti folyosók egyikében, amelyet Auguste Mariette tárt fel) helyezték el. A XXVI. (szaiszi) dinasztia korában (i. e. 7-6. század) Memphiszben, Ptah szentélye közelében különleges Apeiont építettek az Ápisz-bikák számára. Ápisz leszármazottait is tisztelet övezte és külön épületben tartották őket. Haláluk nagy szerencsétlenséget jelentett. A nagy számban ránk maradt Ápisz-bronzszobrocskák egynémelyikén a szarvak között napkorongot is látunk. A görögök Zeusz fiának tartották, s az Iótól született legendás királlyal, Epaphosszal azonosították.

A Ptolemaioszok korától kezdve egy új istenség, az Ozirisz nevét is viselő szent Ápisz bika, görögösített összevont nevén Szerápisz kultusza hódította meg a Földközi-tenger térségeit.

Auguste Mariette által feltárt Ápisz-bika temetkezések^[1]

Források

• Mitológia ÁBÉCÉ. Gondolat Kiadó 1978. ISBN 963-280-610-7
• Magyar nagylexikon II. (And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 203. o. ISBN 963-05-6800-4  
• Pintér Zoltán: Mitológia kislexikon. Szalay Könyvkiadó 1996.
• A.Quesnel-J.-M-Ruffieux-J.J.Et Y.Chagnaud: Egyiptom. Mítoszok és legendák. Gullivet Kiadó 1991. ISBN 963-7447-32-6
• Allessandro Bongioanni: Ókori civilizációk. Egyiptom. Gabo Kiadó 2003. ISBN 963-9526-01-0
• Szabó R.Jenő: Egyiptom. Panoráma 1979. ISBN 963-243-098-0
• Nicholas Reeves: Az ókori Egyiptom felfedezésének krónikája. Cartaphilus Kiadó 2002. ISBN 963-9303-58-5