Óriásbogárformák

Óriásbogárformák
Különféle óriásbogárformák
Különféle óriásbogárformák
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Scarabaeiformia
Öregcsalád: Scarabaeoidea
Család: Ganajtúrófélék (Scarabaeidae)
Alcsalád: Óriásbogárformák (Dynastinae)
MacLeay, 1819
Nemzetségek
  • Agaocephalini
  • Cyclocephalini
  • Dynastini
  • Hexodontini
  • Oryctini
  • Oryctoderini
  • Pentodontini
  • Phileurini
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Óriásbogárformák témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Óriásbogárformák témájú kategóriát.

Az óriásbogárformák (Dynastinae) a bogarak (Coleoptera) rendjének, a ganajtúrófélék (Scarabaeidae) családjának egyik alcsaládja. Sok ide tartozó faj jellegzetes szarvszerű kinövéseket visel, különösen a hímek. Ebbe az alcsaládba tartozik a Föld egyik legnagyobb rovara, az akár 170 mm-t is elérő herkulesbogár (Dynastes hercules), és az egyik legnagyobb tömegű bogár, a Megasoma actaeon.

Elterjedésük

Az alcsalád képviselői Antarktika kivételével minden kontinensen megtalálhatók. A mintegy 1500 leírt fajt mintegy 225 nembe sorolják. Legnagyobb fajszámban Dél-Amerika és Afrika trópusi területein élnek. Legkevesebb (65) fajuk a Palearktikumban él. Európában 13, Magyarországon 2 fajuk található meg.

Jellemzőik

Közepes vagy nagy, néha óriás (10–170 mm) méretű, zömök testű bogarak. Gyakran jelentős ivari dimorfizmust figyelhetünk meg náluk: a nagyobb termetű hímek fejükön és/vagy előtorukon szarvszerű kinövéseket viselhetnek, a nőstényeknél ezen nyúlványok legtöbbször hiányoznak. Testük erősen szklerotizált, vörösesbarna, barna vagy fekete színezetű, néha (Chalcosoma) fémfényű. Fejük kicsi. A csápok tövét a fejpajzs oldalszegélye eltakarja, így az felülről nem látható. Rágóik lemezszerűek, felülnézetben általában jól láthatóak. Csápjuk 9 vagy 10 ízű, 3 ízű legyezővel. Szárnyfedőjük erősen domború, a potrohot végig befedi. Hártyás szárnyaik jól fejlettek. Lábaik (különösen az elülső pár) viszonylag hosszúak, bár a talajban fejlődő fajoknak rövid, erős ásólábaik vannak.

Rendszerezésük

A felsorolás nem tartalmazza az összes ismert taxont.

  • Agaocephalini nemzetség (Burmeister, 1847) - 11 nembe sorolt 45 faj
  • Cyclocephalini nemzetség (Laporte de Castelnau, 1840) - 15 nembe sorolt kb. 500 faj
  • Dynastini nemzetség (MacLeay, 1819) - 12 nembe sorolt kb. 50 faj
    • Atlaszbogár (Chalcosoma atlas) (Linnaeus, 1758)
    • Herkulesbogár (Dynastes hercules) (Linnaeus, 1758)
    • Elefántbogár (Megasoma elephas) (Fabricius, 1775)
  • Hexodontini nemzetség (Lacordaire, 1856) - 3 nembe sorolt 18 faj
  • Oryctini nemzetség (Mulsant, 1842) - 26 nembe sorolt kb. 230 faj
  • Oryctoderini nemzetség (Endrödi, 1971) - 10 nembe sorolt 30 faj
  • Pentodontini nemzetség (Mulsant, 1842) - kb. 100 nembe sorolt 600 faj
  • Phileurini nemzetség (Burmeister, 1847) - 39 nembe sorolt kb. 260 faj

Magyarországon előforduló fajok

Galéria

  • Butabogár (Pentodontini)
    Butabogár (Pentodontini)
  • Orrszarvú bogár (Oryctes nasicornis) (Oryctini)
    Orrszarvú bogár (Oryctes nasicornis) (Oryctini)
  • Keleti herkulesbogár (Dynastes tityus) (Dynastini)
    Keleti herkulesbogár (Dynastes tityus) (Dynastini)
  • Japán orrszarvúbogár (Allomyrina dichotoma) (Dynastini)
    Japán orrszarvúbogár (Allomyrina dichotoma) (Dynastini)

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Riesenkäfer című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. november 8.)
  • A taxon adatlapja a Tree Of Life projekten
  • Scarabaeidae in SYNOPSIS OF THE DESCRIBED COLEOPTERA OF THE WORLD
  • A taxon adatlapja a Biolib.cz-n
  • Merkl Ottó, Vig Károly: Bogarak a Pannon régióban. Szombathely, 2009.
  • Endrődi Sebő: Lemezescsápú bogarak - Lamellicornia in Magyarország Állatvilága. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1956.
Taxonazonosítók
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap