1919-es csehszlovák–lengyel háború
| 1919-es csehszlovák–lengyel háború | |||
 | |||
| A Csehszlovák Légió katonái Český Těšín térségében. | |||
| Dátum | 1919. január 23–30. | ||
| Helyszín | Český Těšín (lengyelül Cieszyn) és környéke. | ||
| Eredmény | Csehszlovák győzelem, Zaolzie régió nagyobbik része Csehszlovákia része lesz. | ||
| Harcoló felek | |||
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz 1919-es csehszlovák–lengyel háború témájú médiaállományokat. | |||
A csehszlovák–lengyel háború (csehül: Sedmidenní válka, azaz hétnapos háború) egy katonai konfliktus volt 1919. január 23–30. között a létrejövőben lévő Csehszlovákia és a függetlenségét frissen visszanyert Lengyelország csapatai között. A konfliktus kiváltó okának a folyamatban levő béketárgyalások számítottak, amelyben mind a két fél bejelentette igényét az addig Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó, vegyes cseh–lengyel lakosságú Zaolzie régióra (Teschen város és környéke). A kirobbant fegyveres konfliktusnak az antant hatalmak nyomására vetettek véget, de a vitás kérdés megoldására kijelölt Antant bizottság 1920 júliusában Csehszlovákia javára döntött, Zaolzie régió nagyobbik részét neki ítélve, amelynek következtében közel 140 000 lengyel nemzetiségű személy került idegen fennhatóság alá. A bizottság döntése tartósan megmérgezte a két ország közti viszonyt.
Előzmények
Az első világháború lezárása gyökeresen átrajzolta az európai politikai rendszert. A háborút követően összeomlott két európai nagyhatalom: az Osztrák–Magyar Monarchia és az Oszmán Birodalom, míg a korábban szintén jelentős politikai erőt képviselő Német és Orosz Birodalom jelentős mértékben meggyengült és belpolitikai válságba süllyedt.
1918-tól új államok létrejötte vette kezdetét a nagyhatalmak romjain, többek között megjelent a nemzetközi porondon Csehszlovákia és visszanyerte függetlenségét Lengyelország. A két ország határainak meghúzása azonban egy hosszú folyamat eredményeként történt meg, melynek következtében a csehszlovák és lengyel érdekek ütköztek Felső-Szilézia egy részére és az addig Magyarországhoz tartozó Szepes és Árva vármegye néhány településére vonatkozóan. A vitás kérdés megoldását nehezítette, hogy az észak-magyarországi területek vegyes lengyel–szlovák, míg a sziléziai térség vegyes lengyel–cseh lakosságú volt, a régió központjának számító Teschen pedig relatív német többségű (jelentős lengyel kisebbséggel).
Felső-Szilézia fontosságát tovább növelte a két ország számára, hogy a térségben jelentős kőszén-lelőhelyekre bukkantak, valamint Teschent érintette a Kassa–Oderberg (csehül: Bohumín) vasútvonal, melynek ellenőrzése kiemelt fontosságú volt a csehszlovák infrastruktúra számára.[1][2]
A két fél közötti feszültségek eredményeként 1918 telén mindkét ország kormánya jelentős számú csapaterősítést küldött a térségbe, a csehszlovák csapatok száma azonban messze meghaladta a lengyelekét, köszönhetően annak, hogy az utóbbiak 1918 novembere óta háborút vívtak függetlenedni vágyó keleti szomszédjukkal, az Ukrán Népköztársasággal.
A konfliktus
1919. január 23-án reggel 11 órakor Josef Šnejdárek, a csehszlovák csapatok parancsnoka ultimátumot adott át Franciszek Latinik lengyel főparancsnoknak, akitől követelte csapatainak két órán belül való visszavonását a Biała folyóig. Mivel a lengyelek ezt visszautasították, déli 13 órakor a csehszlovák csapatok offenzívába kezdtek Bohumín és Karviná irányába. Alig egyórás harcot követően sikeresen bevették mindkét települést, majd folytatták offenzívájukat Teschen felé, melyet azonban a lengyel csapatok január 27-én harc nélkül feladtak, visszavonva erőiket a Visztula folyóig.
Január 30-án Šnejdárek parancsba adta csapatainak a Visztulán való átkelést, a Bohumín és Jablunkov közti vasútszakasz biztosítására. Az újabb csehszlovák támadás Skoczówig vetette vissza a lengyel csapatokat, itt azonban a frontvonal megállapodott. Habár január 31-re Šnejdárek egy offenzívát tervezett a település elfoglalására, az antant nyomására végül felhagyott a hadműveletekkel és visszavonta csapatait az antant által kijelölt "zöld vonalra", a területet ideiglenesen nemzetközi ellenőrzés alá engedve.
Következmények
A két ország közti határt az Antant által kijelölt bizottság 1920 júliusában húzta meg, melynek eredményeként a Kassa–Bohumín vasútvonaltól északra fekvő területek Lengyelországhoz, a délre fekvő területek Csehszlovákiához kerültek. Teschent a vasútvonal mentén kettészakították. A térség szénbányáinak abszolút többsége is Csehszlovákia birtokába került, valamint 140 000 lengyel nemzetiségű lakos is a csehszlovák oldalon maradt.[2]
A döntés évtizedekre meghatározta a két ország viszonyát, a lengyel politikai vezetés a két világháború közti időszakban végig napirenden tartotta a déli területek megszerzésének fontosságát (melyre 1938-ban átmenetileg volt is lehetőségük, a müncheni egyezmény következményeként).
Források
- Gawrecká, Marie: Československé Slezsko mezi světovými válkami 1918–1938. Silesian University in Ostrava, 2004.
- Hannan, Kevin: Borders of Language and Identity in Teschen Silesia. New York, 1996.
Jegyzetek
- ↑ Wandycz, Piotr S. France and her Eastern Allies, 1919–1925: French-Czechoslovak-Polish Relations from the Paris Peace Conference in Locarno, January 1, 1962, University of Minnesota Press; Minnesota Archive Editions edition, 75, 158. o.. ISBN 0-8166-5886-2
- ↑ a b William Fiddian Reddaway. The Cambridge History of Poland, Vol 2. Cambridge University Press. 1971. pp. 513-514.
Kapcsolódó szócikkek
További információk
- Cseh-lengyel vita egy emlékműről a morva-sziléziai Tesínben
