A Föld egyhatoda

A Föld egyhatoda (Шестая часть мира/Шестая часть мира)
1926-os szovjet film


Rendező	Dziga Vertov
Műfaj	dokumentumfilm
Forgatókönyvíró	Dziga Vertov
Operatőr	Ivan Beljakov, Samuil Benderskij, Mikhail Kaufman, Samuil Benderskij, Jakov Tolcsan
Vágó	Dziga Vertov
Gyártás
Gyártó	Sovkino
Ország	Szovjetunió
Nyelv	orosz nincs
Játékidő	65 perc
Forgalmazás
Forgalmazó	Goskino
Bemutató	1926
Kronológia
Kapcsolódó film	Ember a felvevőgéppel
További információk
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz A Föld egyhatoda témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Föld egyhatoda (Шестая часть мира) Dziga Vertov naivul lelkes, hurráoptimista fekete-fehér dokumentumfilmje, egyfajta avantgarde „termelési film”. Bemutatja, miképp dolgoznak a Szovjetunió mindenféle népei kirgizektől a szamojédekig, hogy mezőgazdasági termékeik mellé gépeket vegyenek és önállósulhassak. Bemutatja, hogyan dolgozzák fel a növényeket, az állatokat, hogyan követik országszerte Lenin tanainak eszméit a nagyszerű jövő érdekében. Szimbolikusnak szánt képsor például, amint egy korábban takart arcú muszlim nő leveti kendőjét.

A film kezdetén látványos légifelvételeket látunk, majd jön a kötelező „vörös farok”, az ideológiai alaphang megadása (képben és feliratokban egyaránt). Az imperialisták, a kárhoztatott Tőke, a hanyatló Nyugat mondén világával állítja szembe a haladónak beállított szovjet világot. Mindezt mulatóbelsők, néger zenészek, ledér táncosnők (foxtrott!) és kikent-kifent ficsúrok, erkölcstelenséget sugalló, gramofonzenére szórakozó, danolászó társaságok felvillantásával mutatja be. Utóbbi szó szerint értendő, lévén villámgyors képváltások, „klipvágások" jellemzik a film bevezető szakaszát. A jólöltözött hölgyek-urak egy csoportja autóba száll és mulatni indul az éjszakába. Ezzel szemben a gyarmatok elnyomott bennszülöttei embertelen körülmények közt robotolnak, nyomorognak, s a nagyvárosi munkásosztály is keményen dolgozik – modern gépeket híva segítségül növeli a termelés hatékonyságát.

A változatos tájakon, égöveken, helyszíneken, igényesen fényképezett képsorok némelyikének gazdaság- és technikatörténeti, etnográfiai vonatkozásai is vannak: felvillannak a népi építészet alkotásai, a számtalan szovjet nemzetiség képviselőinek viseletei stb. Mindez futurista kavargásban, ahol mozgalmas, dinamikus képsorok szociofotó-hatású közeli portréfelvételekkel, a fizikai munka nehézségét (szenvedését) bemutató jelenetekkel váltakoznak.

A némafilmet gyakran megszakító feliratok már-már zenei ritmust adnak a filmnek. A korabeli falragaszokról, avantgarde kiadványok borítóiról ismerős ("kilógó") betűtípusok az inzerteknek egyfajta feszültséget kölcsönöznek, "tipográfiájuk" is részben eltér a szokványos némafilmek magyarázó szövegeitől. A film plakátja is nagyon elüt a korabeli szórakoztató mozialkotásokétól: egyfelől kontrasztos-sejtelmes hatású, egyszerű geometrikus, avantgarde grafikai elemekkel operál. Ugyanakkor a tükör nagy részét kitevő fekete felületet felkunkorító harsogó piros, vörös háttér szimbolikus politikai üzenettel is bír (eme szín a forradalom, a vér, a progresszió, végső soron a szovjethatalom egyik legfontosabb szimbóluma).

Vertov sokat játszik a vágások tempójával, a montázzsal, és vannak osztott képmezős megoldások, áttűnések, például az osztott filmvásznon mutatott lovaskocsi és mellette a traktor, mint az elképzelt szép jövő képe.

Érdekesség

Vertov megbízása szerint a filmnek a szocialista külkereskedelemről kellett volna szólnia. Vertovot az avantgarde szenvedély hajtotta. A forgatás költségei szép lassan megduplázódtak, ezért kirúgták a rendezőt.