A nyugati császárok listája

Német-római császár

A kétfejű sas, melyet a Habsburg császárok használtak

Utolsó II. Ferenc császár 1792. július 5. – 1806. augusztus 6.

Adatok
Megszólítás	Ő császári felsége
Első	I. Ottó
Utolsó	II. Ferenc
Házastársa	Német-római császárné

Regnálás kezdete	800. december 25.
Regnálás vége	1806. augusztus 6.

Előd	Frank császár
A Wikimédia Commons tartalmaz Német-római császár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az alábbiakban azon uralkodóknak a névsorát olvashatjuk, akik a Frank Birodalomnak vagy valamely utódállamának, a Középső Frank Királyságnak, a Nyugati Frank Királyságnak, a Keleti Frank Királyságnak, a Burgundiai Királyságnak, az Itáliai Királyságnak; továbbá a Szent Római Birodalomnak, olyan uralkodói voltak, akik elnyerték a császár címet; őket tekintjük a nyugati császároknak. Ezeket az uralkodókat - figyelemmel az általuk viselt császári címre - a középkor és az újkor római császárainak is nevezhetjük.

A császári és a királyi címekről, valamint a Szent Római Birodalom nevéről

A császári címről

A Nyugatrómai Birodalom utolsó császárát, Romulus Augustulust 476-ban lemondatta Odoaker germán hadvezér, aki ezután magát Itália királyának neveztette. A nyugati császári cím I. (Nagy) Károly frank király uralkodása alatt lett felújítva, ugyanis 800-ban, Rómában, III. (Szent) Leó pápa Nagy Károlyt császárrá koronázta. A koronázásról az Annales regni Francorum (a Frank Királyság évkönyvei) ezt a bejegyzést tartalmazzák: „Carolo augusto, a Deo coronato magno et pacifico imperatori Romanorum, vita et victoria!”. E bejegyzés szerint, Nagy Károly a „rómaiak császára” („Imperator Romanorum”) lett. A Liber Pontificalis (a „Pápák könyve”) a koronázásról viszont ezt a bejegyzést tartalmazza: „Karolo, piissimo Augusto a Deo coronato, magno et pacifico imperatore, vita et victoria!”. E bejegyzés szerint, Nagy Károly császár („imperator”), pontosabban, „imperator augustus” („fenséges császár”) lett.^[1] Az azonban biztos, hogy 801-ben keltezett okirat szerint, I. Károly császár az uralkodói címeit így viselte: „Karolus serenissimus augustus a Deo coronato magnus pacificus imperator Romanum gubernans imperium, qui et per misericordiam Dei rex Francorum et Langobardorum”, azaz: „Károly, a legkegyelmesebb, fenséges, Istentől koronázott, nagy és békeszerző császár, aki a Római Birodalmat kormányozza, és aki Isten kegyelméből a frankok és a longobárdok királya”.^[2] Nagy Károly a körültekintő megfogalmazással (a „Római Birodalmat kormányzó császár”), azt kívánta elérni, hogy – a császári címe miatt – elkerülje az összeütközést a Keletrómai (Bizánci) Birodalomnak az uralkodóival, a „római császárokkal”. 812-ben, I. Mihály bizánci császár el is ismerte Nagy Károly császári címét, az „imperator” titulust, de – egyes források szerint – Nagy Károlynak a császári címe római attribútumáról le kellett mondania.^[3] Arról azonban nem áll okirat a rendelkezésünkre, hogy a 812-es megegyezés után, Nagy Károly az uralkodói titulusait miként viselte; ezért van olyan forrásmunka, amely szerint, Nagy Károlynak a római attribútumról történt lemondása feltételezés, ami azon alapszik, hogy a közvetlen császári utódai – I. (Friuli) Berengárral bezárólag – valóban csak az "imperator augustus" ("fenséges császár") címet viselték.^[4] II. Lajos császárt a kortársai „Itália császárának” („Imperator Italiae”) is nevezték, utalva arra, hogy a Frank Birodalmat alkotó területek felosztása kapcsán, neki az Itáliai Királyság jutott.^[5]

I. (Nagy) Ottó, akit 962-ben császárrá koronáztak, 966-ban már az „imperator augustus Romanorum et Francorum”, azaz, „a rómaiak és a frankok császára” címet viselte; azonban még ebben az évben visszatért a császári koronázáskor felvett „imperator augustus” címhez.^[6]

I. Ottó császár fia és utóda, II. (Vörös) Ottó császár, először az „imperator augustus” címet viselte, azonban 976-ból fellelhető olyan okirat, amely szerint a „Romanorum imperator augustus” („a rómaiak fenséges császára”) címet viselte.^[6]

II. Ottó császár fia és utóda, III. Ottó, már a 996-ban történt császárrá koronázásakor, felvette a "Romanorum imperator augustus" címet, és a császárrá koronázott utódai is ezt az uralkodói címet viselték, egészen a Szent Római Birodalom megszűnéséig; később az „augustus” szó elé a „semper” („mindig”) jelzőt beillesztve.^[7]

A Szent Római Birodalom nevéről

Az I. Ottó császár és utódai által uralt, 1806-ig fennállt birodalom a Szent Római Birodalom volt. A birodalom nevének a kialakulása: Mint birodalom-név, 1034-től kezdve dokumentált a „Romanum Imperium” (a „Római Birodalom”) elnevezés. 1157-ben keletkezett iratban olvasható a „Sacrum Imperium” (a „Szent Birodalom”) elnevezés, ettől kezdve egymás mellett „éltek” a „Romanum Imperium” és a „Sacrum Imperium” birodalom-nevek. 1180-ban keltezett iratban olvasható először a „Sacrum Romanum Imperium” (a „Szent Római Birodalom”) elnevezés. Ez a birodalmi név 1254-től kezdve vált általánossá; azonban a latin nyelvű elnevezésnek a német nyelvű megfelelője, a „Heiliges Römisches Reich” (rövidítve: „HRR”), csak IV. Károly császár uralkodása alatt (1346 – 1378) terjedt el. Hivatalos iratban, a birodalmi gyűlés egyik iratában, 1512-ben olvasható először a „Német Nemzet Szent Római Birodalma” (a „Heiliges Römisches Reich Deutscher Nation”) elnevezés. Azonban, a történelmi művekben és a köztudatban a „Német-Római Birodalom/Császárság” néven emlegetett államalakulatnak, a birodalom megszűnéséig, a hivatalos neve a „Szent Római Birodalom” volt, amelynek élén a császár állt. I. Ottónak a császárrá koronázása óta, csak a német uralkodók viselhették a császári címet, így elterjedt, a köznyelvben és a történeti irodalomban egyaránt, a „német-római császár” ("Römisch-deutscher Kaiser") kifejezés (magyarul a „római-német császár” lenne a pontosabb); de az uralkodói címnek a „római császár” volt a hivatalos megnevezése. Azonban, függetlenül attól, hogy mikor vált általánossá a Szent Római Birodalom elnevezés, Nagy Károlyt és valamennyi, Nagy Ottó előtti császári utódját, a Szent Római Birodalom uralkodói közé soroljuk; erre utal a császároknak a folyamatos számozása is.^[8]

A királyi címről

I. (Madarász) Henrik 919-ben történt királlyá választása kapcsán, a Salzburgi Évkönyvekbe (Salzburger Annalen) történt, latin nyelvű bejegyzésnek a német nyelvű fordítása így szól: „Die Bayern huldigten von sich aus dem Herzog Arnulf und veranlaßten ihn, König im Reich der Deutschen (in regno Teutonicorum) zu sein.”.^[9] A „veranlaßten ihn, König im Reich der Deutschen (in regno Teutonicorum) zu sein” szövegrész utal I. Henriknek (ő a szövegben „ihn”) királlyá választására. A latin nyelvű bejegyzésben olvasható "in regno Teutonicorum" ("a Teutonok királyságában") kifejezés az első említése a teutonok, azaz, a "Németek Királyságának" („Regnum Teutonicorum”). Ezért, I. Henrikkel kezdődően, a birodalom királya alatt, a „német királyt”, avagy „Németország királyát” értjük, sőt, egyes történeti munkákban, már I. Henrik elődjét, I. Konrád királyt is német – és nem keleti frank – királynak tartják.^[10]

Azonban, 1040-ből és 1041-ből származó okiratok szerint, III. (Fekete) Henrik, még a császárrá koronázása előtt, felvette a „Romanorum Rex” (a „Rómaiak Királya”) uralkodói címet; és a „római király” titulus lett a birodalom királyainak a hivatalos uralkodói címe, addig, amíg császár nem lett belőlük; azonban nem mindegyik királyból lett császár, és nem mindegyik császár volt király, a császárrá választása előtt.^[11] II. Gyula pápának az 1508-ban megadott hozzájárulásával, a birodalom uralkodói a „Rex Germaniae”, a „Németország királya” címet is viselhették/viselték, de ez a „római király” címnek, a birodalom megszűnéséig történt fennmaradását, nem érintette. A köztudatban és a történeti irodalomban is, a birodalomnak mind az 1040 – 1508 közötti, mind az 1508 utáni királyainak a vonatkozásában, elterjedt a „német-római király” ("Römisch-deutscher König") elnevezés (magyarul a „római-német király” lenne a pontosabb); de fennmaradt a „német király” megnevezés is.

I. Napóleon francia császárnak a követelésére – aki saját magát tekintette Nagy Károly örökösének –, 1806 májusában a Szent Római Birodalom és a „római császár” cím megszűnt.

A császárok listája

A táblázat a római császároknak / a Szent Római Birodalom császárainak a nevével kezdődik, zárójelben feltüntetve az uralkodó születésének és halálozásának az évét. Ezt az adatot követik az évszámok arról, hogy az adott uralkodó, mettől meddig volt császár (társuralkodó esetén átfedések voltak, a császári cím viselését illetően). Ez után, a megjegyzésben, az adatok az egyéb, legjelentősebb uralkodói címekre, illetve a császár származására utalnak. A megjegyzésekben nincsenek kiemelve azon uralkodóknak a nevei, akik a császárok felsorolásában már szerepelnek. A tényleges uralkodás megkezdésének éve, és a koronázás éve között, gyakran eltérés volt. II. Miksával kezdődően, már csak egyszer koronázták az uralkodót, tehát nem volt már külön királyi, és külön császári koronázás ^[12].

Név	Császár	Megjegyzés
A Karoling-ház korai császárai
I. (Nagy) Károly (742-814)	800. december 25. – 814. január 28.	I. Károly, frank király (az egész Frank Birodalomban): 768-814, I. Károly, Itália (a longobárdok) királya: 774-781 és 810-812 ^[13]. III. (Kis) Pipin frank király fia.
I. (Jámbor, Kegyes) Lajos (778-840)	813. szeptember 11. – 840. június 20.	I. Lajos, frank király (az egész Frank Birodalomban): 814-833 (trónfosztva). I. (Nagy) Károly fia.
I. Lothár (795-855)	823. április 5. – 855. szeptember 29.	I. Lothár, frank király a Középső Frank Királyságban (Itália, Burgundia, Provence, és Austrasia nyugati fele): 843–855, I. Lothár, Itália királya: 818/822-855. I. (Jámbor, Kegyes) Lajos császár fia.
II. (Ifjabb) Lajos (822-875)	855. szeptember 29. – 875. augusztus 12.	II. Lajos, Itália királya: 844–875 ^[14]. I. Lothár császár fia.
II. (Kopasz) Károly (823-877)	875. december 29. – 877. október 6.	II. Károly, nyugati frank király: 843-877, II. Károly, Itália királya: 875-877. I. (Jámbor, Kegyes) Lajos császár fia.
III. (Kövér, Vastag) Károly (839-888)	881. február 12. – 888. január 23. (trónfosztva)	III. Károly, Itália királya: 879–887 (trónfosztva ), III. Károly, keleti frank király: 882–887 (trónfosztva), Károly, a nyugati frankok királya: 885-888 ^[15]. I. (Jámbor, Kegyes) Lajos császár unokája, II. (Német) Lajos keleti frank király fia..
A Spoletói-ház császárai
Spoletói Vid (Guido) (850?-894)	891. február 21. – 894. december 12.	Vid (Guido), Itália királya: 889-894. I. Guidonak, Spoleto hercegének a fia ^[16].
Spoletói Lambert (880?-898)	892. április 30. – 898. október 15.	Lambert, Itália királya: 891-898. Vid (Guido) császár fia.
A Karoling-ház késői császárai
Karintiai Arnulf (850?-899)	896. február 22. – 899. december 8.	Arnulf, keleti frank király: 887-899, Arnulf, Itália királya: 894-899. Karlmann keleti frank (bajor) királya fia, II. (Német) Lajos keleti frank király unokája.
III. (Vak) Lajos (882?-928)	901. február 22. – 905. július 21. (trónfosztva)	Lajos, Alsó-Burgundia királya: 887-928, III. Lajos, Itália királya: 900-905. III. Lajos császár anyja, Ermengarde (Irmengard), II. (Ifjabb) Lajos császár leánya volt. Van olyan feltételezés, hogy a császárnak az apja, (Vienne-i) Boso, Alsó-Burgundia királya is a Karoling-házból származott.^[17].
A Friuli-ház császára
I. (Friuli) Berengár (845?-924)	915. december – 924. április 7. (meggyilkolták)	I. Berengár, Itália királya: 888-889, és 905-924. Eberhardnak, Friuli őrgrófjának és Gizella hercegnének, I. (Jámbor, Kegyes) Lajos császár leányának a fia.
A Liudolf (Szász)-ház császárai
I. (Nagy) Ottó (912-973)	962. február 2. – 973. május 7.	Német király: 936-973, és Itália királya: 951-973 ^[18]. I. (Madarász) Henrik német király fia.
II. (Vörös) Ottó (955-983)	967. december 25. – 983. december 7.	Német király: 961-983, és Itália királya:973-983. I. Ottó császár fia.
III. Ottó (980-1002)	996. május 21. – 1002. január 23.	Német király: 983-1002, és Itália királya: 996-1002. II. Ottó császár fia, a „világ csodája”.
II. (Szent) Henrik (973-1024)	1014. február 14. – 1024. július 13.	Német király: 1002-1024, és Itália királya: 1004-1024. II. (Civakodó) Henrik bajor hercegnek a fia, I. (Szász) Henrik bajor hercegnek – I. (Nagy) Ottó császár öccsének – az unokája, I. (Madarász) Henrik német király dédunokája.^[19]
A Száli-ház császárai
II. (Idősebb) Konrád (990-1039)	1027. március 26. – 1039. június 4.	Német király: 1024-1039, és Itália királya: 1027-1039. Liutgardnak, I. (Nagy) Ottó császár leányának a dédunokája, és Speyeri Henriknek, Wormsgau grófjának a fia.^[20]
III. (Fekete) Henrik (1017-1056)	1046. december 25. – 1056. október 5.	Német király: 1028-1040, római király: 1040-1056. II. Konrád császár fia.
IV. Henrik (1050-1106)	1084. április 1. – 1106. augusztus 7. (lemondott)	Római király: 1054-1105 (lemondott). III. Henrik császár fia.
V. Henrik (1086-1125)	1111. április 13. – 1125. május 23.	Római király: 1099-1125. IV. Henrik császár fia.
A Hohenstauf-, a Supplinburg- és a Welf-házak császárai
II. (Szász) Lothár (1075-1137)	1133. június 4. – 1137. december 4.	Római király: 1125-1137. Gerhardnak, Supplinburg grófjának a fia ^[21].
I. (Barbarossa, Rőtszakállú) Frigyes (1122-1190)	1155. június 18. – 1190. június 10.	Római király: 1152-1190. Ágnes hercegnének, IV. Henrik császár leányának az unokája, II. (Félszemű) Frigyesnek, Svábföld hercegének a fia.
VI. Henrik (1165-1197)	1191. április 14. – 1197. szeptember 28.	Római király: 1169-1197. I. Henrik, Szicília királya: 1194-1197. I. Frigyes császár fia.
IV. (Braunschweigi) Ottó (1176-1218)	1209. október 21. – 1215. július 5.	Római király: 1198/1208-1215 (elmozdították, de a császári címről soha nem mondott le). Gertrúd hercegnénak, II. (Szász) Lothár császár leányának az unokája, III. (Oroszlán) Henriknek, Szászország hercegének (XII. Henrik, Bajorország hercege) a fia.
II. Frigyes (1194-1250)	1220. november 22. – 1250. december 13.	Római király: 1212-1250. I. Frigyes, Szicília királya: 1197-1250. I. Frigyes, Jeruzsálem királya: 1225-1228. VI. Henrik császár fia.
A Luxemburg- és a Wittelsbach-házak császárai
VII. (Luxemburgi) Henrik (1276-1313)	1312. június 29. – 1313. augusztus 24.	Római király: 1309-1313. VI. Henriknek, Luxemburg grófjának a fia.
IV. (Bajor) Lajos (1282-1347)	1328. január 17. – 1348. október 11.	Római király: 1314-1347. II. (Szigorú) Lajosnak, Bajorország hercegének (később Felső-Bajorország hercegének) a fia.
IV. Károly (1316-1378)	1355. április 5. – 1378. november 29.	Római király: 1346-1378. I. Károly, Csehország királya: 1346-1378. VII. Henrik császárnak az unokája, Luxemburgi Jánosnak, Csehország királyának a fia.
Zsigmond (1368-1437)	1433. május 31. – 1437. december 9.	Római király: 1411-1437. (I.) Zsigmond, Csehország királya: 1419-1437. (I.) Zsigmond, Magyarország királya: 1387-1437 ^[22]. IV. Károly császár fia.
A Habsburg-ház császárai
III. (Habsburg) Frigyes (1415-1493)	1452. március 16. – 1493. augusztus 19.	Római király: 1440-1493. I. (Vas) Ernőnek, Ausztria (Belső-Ausztria) hercegének a fia ^[23].
I. Miksa (1459-1519)	1508. február 4. – 1519. január 12.	Római király: 1486-1519. III. Frigyes császár fia.
V. Károly (1500-1558)	1530. február 24. – 1556. augusztus 27. (lemondott)	Római király: 1519-1531 (lemondott), I. Károly, Spanyolország királya: 1516-1556 (lemondott). I. Miksa császár unokája, I. (Szép) Fülöpnek, Kasztília és León királyának a fia.
I. Ferdinánd (1503-1564)	1556. augusztus 27. – 1564. július 25.	Római király: 1531-1562. I. Ferdinánd, Csehország királya: 1526-1564, I. Ferdinánd, Magyarország királya: 1526-1564. V. Károly császár öccse.
II. Miksa (1527-1576)	1564. július 25. – 1576. október 12.	Római király: 1562-1575. I. Miksa, Csehország királya: 1564-1576. I. Miksa, Magyarország királya: 1564-1576. I. Ferdinánd császár fia.
II. Rudolf (1552-1612)	1576. október 12. – 1612. január 20.	Római király: 1575-től. II. Rudolf, Csehország királya: 1576-1611 (lemondatva), (I.) Rudolf, Magyarország királya: 1576-1608 (lemondatva). II. Miksa császár fia.^[24]
Mátyás (1557-1619)	1612. június 13. – 1619. március 20.	II. Mátyás, Csehország királya: 1611-1619, II. Mátyás, Magyarország királya: 1608-1619. II. Rudolf császár öccse.
II. Ferdinánd (1578-1637)	1619. augusztus 28. – 1637. február 15.	II. Ferdinánd, Csehország királya: 1619-1637. II. Ferdinánd, Magyarország királya: 1619-1637. I. Ferdinánd császárnak az unokája, II. (Stájer) Károlynak, Belső-Ausztria főhercegének a fia.
III. Ferdinánd (1608-1657)	1637. február 15. – 1657. április 2.	Római király: 1636-tól. III. Ferdinánd, Csehország királya: 1637-1657. III. Ferdinánd, Magyarország királya: 1637-1657. II. Ferdinánd császár fia.
I. Lipót (1640-1705)	1658. július 15. – 1705. május 5.	I. Lipót, Csehország királya: 1657-1705. I. Lipót, Magyarország királya: 1657-1705. III. Ferdinánd császár fia.
I. József (1678-1711)	1705. május 5. – 1711. április 17.	Római király: 1690-től. I. József, Csehország királya: 1705-1711. I. József, Magyarország királya: 1705-1711. I. Lipót császár fia.
VI. Károly (1685-1740)	1711. október 12. – 1740. október 20.	II. Károly, Csehország királya: 1711-1740. III. Károly, Magyarország királya: 1711-1740. I. József császár öccse.
A Wittelsbach-ház császára
VII. (Bajor) Károly (1697-1745)	1742. január 24. – 1745. január 20.	(III.) Károly Albert, Csehország királya: 1741-1743 ^[25]. Károly Albert, Bajorország választófejedelme: 1726-1745. II. Miksa Emánuelnek, Bajorország választófejedelmének a fia.
A Habsburg–Lotaringiai-ház császárai
I. (Lotaringiai) Ferenc (1708-1765)	1745. szeptember 13. – 1765. augusztus 18.	Lotaringiai Ferenc István herceg, I. Lipót lotaringiai hercegnek a fia, Mária Teréziának, Ausztria uralkodó főhercegnőjének, Csehország királynőjének, és Magyarország királynőjének (VI. Károly császár leányának) a férje volt.
II. József (1741-1790)	1765. augusztus 18. – 1790. február 20.	Római király: 1764-től. II. József, Csehország királya: 1780-1790. II. József, Magyarország királya: 1780-1790. I. Ferenc császárnak és Mária Terézia királynőnek a fia.
II. Lipót (1747-1792)	1790. szeptember 30. – 1792. március 1.	II. Lipót, Csehország királya: 1790-1792, II. Lipót, Magyarország királya: 1790-1792. II. József császár öccse.
II. Ferenc (1768-1835)	1792. július 5. – 1806. augusztus 6. (lemondott)	I. Ferenc, Ausztria császára: 1804-1835. I. Ferenc, Csehország királya: 1792-1835. I. Ferenc, Magyarország királya: 1792-1835. II. Lipót császár fia.

Jegyzetek

↑ Jürgen Strothmann: Das Augustusnomen Karls des Großen und das karolingische Imperium [1] - hozzáférés: 2024. február 10.
↑ Peter Classen: Romanum gubernans imperium. Zur Vorgeschichte der Kaisertitulatur Karls des Großen [2]; Die Titel der merowingischen und karolingischen Herrscher [3] – hozzáférés: 2024. február 10. – A 801-ben keltezett okiratból, nem lehet kiragadni az „imperator Romanum gubernans imperium” szövegrészt, ugyanis a kiragadott szövegrész önálló bemutatása ("kezelése") ellentétes az okiratnak a teljes szövegével: A szövegrész kiragadása azt jelentené, hogy Nagy Károly titulusa "a birodalmat kormányzó római császár” lett volna, ez téves; az okirat egésze alapján, egyértelmű, hogy Nagy Károly uralkodói címe a "Római Birodalmat kormányzó császár" volt.
↑ A római attribútumról történt lemondásnak a tényként való állítására, lásd: Siegfried Epperlein: Nagy Károly, Gondolat, Budapest, 1982; és Hóman Bálint, Szekfű Gyula, Kerényi Károly: Egyetemes történet, Második könyv, Ötödik fejezet, A császárság felújítása [4] - hozzáférés: 2024. február 10.
↑ Arra nézve, hogy a római attribútumról történt lemondás feltételezés, lásd: Thomas Frenz: GESCHICHTE DES BYZANTINISCHEN (OSTRÖMISCHEN) REICHES – GRIECHENLAND, BALKAN, TÜRKEI, 9. KAPITEL: DAS ZWEI-KAISER-PROBLEM [5] – hozzáférés: 2024. február 10.
↑ Harald Zimmermann: Imperatores Italiae [6] – hozzáférés: 2024. február 10.
↑ ^a ^b Karl Zeumer: Heiliges Römisches Reich deutscher Nation. Eine Studie über den Reichstitel, Weimar, 1910 [7] – hozzáférés: 2024. február 10.
↑ Karl Zeumer: Heiliges Römisches Reich deutscher Nation. Eine Studie über den Reichstitel, Weimar, 1910 [8]; The Holy Roman Empire and Germany [9] Archiválva 2024. február 16-i dátummal a Wayback Machine-ben – hozzáférés: 2024. február 10.
↑ Günter Naumann: Deutsche Geschichte. Das Alte Reich (962 – 1806), marixverlag, Wiesbaden, 2016; Jürgen Petersohn: Rom und der Reichstitel „Sacrum Romanum Imperium”, Franz Steiner Verlag, Stuttgart, 1994 [10]; Karl Zeumer: Heiliges Römisches Reich deutscher Nation. Eine Studie über den Reichstitel, Weimar, 1910 [11] – hozzáférés: 2024. február 10.
↑ Walter Schlesinger: Die Königserhebung Heinrichs 1. zu Fritzlar im Jahre 919 [12] - hozzáférés: 2024. február 10.
↑ Lásd, például: Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Az Első Birodalom – Császárok, királyok, választófejedelmek, Unicus Műhely, 2019
↑ Helmut Beumann: Der Deutsche König als „Romanorum Rex”, Franz Steiner Verlag Gmbh, Wiesbaden, 1981 [13]; Karl Zeumer: Heiliges Römisches Reich deutscher Nation. Eine Studie über den Reichstitel, Weimar, 1910 [14] – hozzáférés: 2024. február 10.; Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Az Első Birodalom – Császárok, királyok, választófejedelmek, Unicus Műhely, 2019
↑ Lásd: Gerhard Hartmann – Karl Rudolf Schnith: Die Kaiser. 1200 Jahre europäische Geschichte. Verlag Styria, Graz – Wien – Köln, 1996. 522. oldal.
↑ A Wikipédia I. (Nagy) Károlyról szóló, magyar nyelvű szócikke, az uralkodót Itália királyaként (is) megjelöli. Az idegen nyelvű forrásokban, viszont a legkülönbözőbb megnevezések olvashatóak. A Wikipédia német nyelvű szócikke szerint, I. (Nagy) Károly, a fia, Pipin, és az unokája, Bernárd, longobárd királyok voltak; míg I. Lothár császár, és a fia, II. (Ifjabb) Lajos császár, még a longobárdok királyai, de már Itália királyai is, az Itália királya uralkodói címet, II. Lajos, az apjától kapta, 839/840 körül. A Wikipédia olasz nyelvű szócikke szerint is, Nagy Károly, Pipin és Bernárd még longobárd királyok voltak, de I. Lothár, és II. Lajos, már Itália királyai, azonban – formálisan – még ők is a longobárdok királyai. Lényegében véve, ez a német és olasz álláspont tükröződik a Wikipédia angol nyelvű szócikkében. A Wikipédia francia nyelvű szócikke szerint, Nagy Károly, Pipin, és Bernárd a longobárdok királyai voltak. A Wikipédia magyar nyelvű, a longobárd királyokról szóló szócikke, Nagy Károlyt, és a többi Karoling-házi uralkodót, már nem említi a longobárdok királyaként. A külső források változatos képet mutatnak. Van, ahol csak I. Lothár volt Itália királya, és Nagy Károlyt még nem említik így. Van, ahol Nagy Károly már Itália királya, de van, ahol csak a fia, Pipin, lesz Itália királya.
↑ I. (Jámbor, Kegyes) Lajos, mint római császár, Itália felett is uralkodott, ezért Ifjabb Lajos II. Lajosként Itália királya.
↑ Kövér (Vastag) Károly, III. Károly néven (és nem II. Károly néven) a keleti frankok királya, mert előbb lett – III. Károly néven –, római császár (881), mint valamennyi keleti franknak (a Keleti Frank Birodalom/Királyság valamennyi tartományának) a királya (882), a császár cím a királyi címnél magasabb uralkodói rang volt. Kövér (Vastag) Károly, mint a nyugati frankok királya, nincs számozva a nyugati frank királyok között. Lásd a források között megjelölt műveket.
↑ Van olyan feltélezés, hogy Guido császárnak a nagyanyja, Theodrada, I. (Nagy) Károly császárnak az unokája, és Pipin itáliai királynak a leánya volt. Lásd: "Pépin I d'Italie", e weblapon: [15] – hozzáférés: 2022. március 22.
↑ [16] – hozzáférés: 2022. március 22.
↑ I. Ottó császárral kezdődően, az Itália királyává lett uralkodóknak a számozására, a németországi számozásuk az irányadó.
↑ I. (Madarász) Henrik német királyból nem lett császár, de Szent Henrik II. Henrik néven volt a birodalom császára.
↑ I. (Frank) Konrád keleti frank királyból nem lett császár, de Konrád császár II. Konrád néven volt a birodalom császára.
↑ Szász Lothár császárt gyakran III. Lothár császárként említik; noha ő – helyesen megjelölve –, II. Lothár császár; ugyanis csak a Karoling-házi I. Lothár volt császár, akinek a kisebbik fia, II. Lothár, az apjától Lotaringiát örökölte, ő „csak” Lotaringia királya volt, és nem császár. Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Az Első Birodalom – Császárok, királyok, választófejedelmek, Unicus Műhely, 2019., 108. oldal és 312. oldal. Szász Lothár császár síremlékének a felirata: "Lotharivs II": [17] - hozzáférés: 2022. április 2.
↑ Magyarország királya egyúttal Horvátország királya is volt.
↑ Vas Ernő herceg, a Habsburg-házon belül kialakult, családi számozásra figyelemmel, I. – és nem II. – Ernő herceg volt. (Vas Ernő hercegnek az Ernő keresztnevű fiát számozták II. Ernő néven.) Ezt nem érintette az sem, hogy a Babenberg-házból, volt már Ernő keresztnevű őrgrófja Ostmarknak (azaz, Ausztriának). Lásd: Walter Pohl – Karl Vocelka: A Habsburgok, egy európai dinasztia története, családfa. Gulliver Kiadó, Budapest, 1995.
↑ I. (Habsburg) Rudolf római királyból, II. Rudolf császár őséből, nem lett császár; de Rudolf császár II. Rudolf néven volt a birodalom császára.
↑ Van olyan forrás, ahol Károly Albert császár III. Károly néven Csehország királya, van ahol - számozás nélkül - Károly Albert néven király.

Források

[18] - hozzáférés: 2022. március 22.
[19] - hozzáférés: 2022. március 22.
[20] - hozzáférés: 2022. március 22.
[21] - hozzáférés: 2022. március 22.
[22] - hozzáférés: 2022. március 22.
[23] - hozzáférés: 2022. március 22.
[24] - hozzáférés: 2022. március 22.
Helmut Beumann: Der Deutsche König als „Romanorum Rex”, Franz Steiner Verlag Gmbh, Wiesbaden, 1981 [25] - hozzáférés: 2024. február 10.
Peter Classen: Romanum gubernans imperium. Zur Vorgeschichte der Kaisertitulatur Karls des Großen [26] - hozzáférés: 2024. február 10.
Die Titel der merowingischen und karolingischen Herrscher [27] - hozzáférés: 2024. február 10.
Siegfried Epperlein: Nagy Károly, Gondolat, Budapest, 1982
Thomas Frenz: GESCHICHTE DES BYZANTINISCHEN (OSTRÖMISCHEN) REICHES – GRIECHENLAND, BALKAN, TÜRKEI [28] - hozzáférés: 2024. február 10.
Ferdinand Gregorovius: Geschichte der Stadt Rom im Mittelalter. Vom V. bis zum XVI. Jahrhundert [29] - hozzáférés: 2022. március 22.
Gerhard Hartmann – Karl Rudolf Schnith: Die Kaiser. 1200 Jahre europäische Geschichte. Verlag Styria, Graz – Wien – Köln, 1996
Hóman Bálint, Szekfű Gyula, Kerényi Károly: Egyetemes történet, Második könyv, Ötödik fejezet, A császárság felújítása [30] - hozzáférés: 2024. február 10.
Jörg Jarnut: Ludwig der Fromme, Lothar I. und das Regnum Italiae [31] - hozzáférés: 2024. február 10.
Walter Mohr: Von der "Francia Orientalis" zum "Regnum Teutonicum" [32] - hozzáférés: 2024. február 10.
John E. Morby: A világ királyai és királynői, Maecenas, Budapest, 1991
Günter Naumann: Deutsche Geschichte. Das Alte Reich (962 – 1806), marixverlag, Wiesbaden, 2016
Jürgen Petersohn: Rom und der Reichstitel „Sacrum Romanum Imperium”, Franz Steiner Verlag, Stuttgart, 1994 [33] - hozzáférés: 2024. február 10.
Walter Pohl – Karl Vocelka: A Habsburgok, egy európai dinasztia története, Gulliver Kiadó, Budapest, 1995
Dr. Sára János: A Habsburgok és Magyarország, Athenaeum 2000 Kiadó, Budapest, 2001
Walter Schlesinger: Die Königserhebung Heinrichs 1. zu Fritzlar im Jahre 919 [34] - hozzáférés: 2024. február 10.
Jürgen Strothmann: Das Augustusnomen Karls des Großen und das karolingische Imperium [35] - hozzáférés: 2024. február 10.
The Holy Roman Empire and Germany [36] Archiválva 2024. február 16-i dátummal a Wayback Machine-ben - hozzáférés: 2024. február 10.
Stephan Vajda: Felix Austria. Eine Geschichte Österreichs. Verlag Carl Ueberreuter, Wien, 1980
Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok, Maecenas, Budapest, 1998
Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Az Első Birodalom – Császárok, királyok, választófejedelmek, Unicus Műhely, 2019
Karl Zeumer: Heiliges Römisches Reich deutscher Nation. Eine Studie über den Reichstitel, Weimar, 1910 [37] - hozzáférés: 2024. február 10.
Harald Zimmermann: Imperatores Italiae [38] - hozzáférés: 2024. február 10.