Alekszej Jermolajevics Evert

Alekszej Jermolajevics Evert
Született	1857. március 4. Vereja
Meghalt	1926. május 10. (69 évesen) Szovjetunió
Sírhely	Mozhaysk
Állampolgársága	orosz szovjet
Nemzetisége	orosz
Rendfokozata	tábornok
Csatái	első világháború
Kitüntetései	Knight of the Order of St. Alexander Nevsky Order of Saint Anna, 1st class Order of Saint Anna, 2nd class Order of Saint Anna, 3rd class Order of Saint Anna, 4th class Fehér Sas-rend Order of Saint Stanislaus, 1st class with swords Order of Saint Stanislaus, 2nd class with swords Szent Vlagyimir-rend 4. fokozata Order of Saint Stanislaus (House of Romanov) Szent Vlagyimir-rend 3. fokozata Order of St. Vladimir, 2nd class Gold Sword for Bravery Order of St. George, 3rd class Order of St. George, 4th class a francia Becsületrend főtisztje Croix de guerre 1914–1918 Knight Commander of the Order of the Bath Felkelő Nap érdemrend Szent Mihály és Szent György rend nagykeresztje Románia Csillaga érdemrend nagykeresztje Cross "Danube Crossing" Order of the Star of Karađorđe
Szülei	Ermolai Evert
Iskolái	General Staff Academy

Alekszej Jermolajevics Evert (oroszul: Алексей Ермолаевич Эверт; Vereja, Orosz Birodalom, 1857. március 4. – Szovjetunió, 1926. május 10.^[1]) orosz cári tábornok az első világháborúban, leginkább a Bruszilov-offenzívában játszott szerepéről ismert.^[2]

Életrajz

1876-ban lépett be a hadseregbe, miután végzett a Sándor Katonai Iskolában. 1882-ben végzett a Vezérkari Akadémián, majd a 3. gyaloghadosztály (1882–1886), a Varsói Katonai Körzet (1888–1893), valamint a 11., 4. és 5. hadtest törzsében szolgált. Az orosz–japán háború alatt az 1. mandzsúriai hadsereg törzsfőnöke volt. 1908-tól a 13. hadtest parancsnoka volt, 1912-től pedig az Irkutszki Katonai Körzeté.

Az első világháború kitörésekor, 1914 szeptemberében a Galíciában tevékenykedő 4. orosz hadsereg parancsnokává nevezték ki Anton Salza helyére. 1915 augusztusában előléptették a Nyugati Front parancsnokává.

1916 márciusában ő vezette a sikertelen offenzívát a Narocs-tónál (ma Naracs-tó), amelynek az lett volna a célja, hogy enyhítse a Verdunnél a nyugati szövetségesekre nehezedő nyomást. A támadás során az oroszok több mint százezer főt veszítettek, 12 000 katona a mocsárvidéken fagyott meg elevenen. A kudarc megtépázta parancsnoki hírnevét, így nem akart újabb offenzívában részt venni.

Április 14-én II. Miklós értekezletet tartott hadseregcsoport-parancsnokaival, amelyen megállapodtak, hogy nyáron nagy támadást indítanak északon, Mologyecsno mellett. A fő csapást a terv szerint Evert hadseregcsoportja méri, Kuropatkin Északnyugati Frontja pedig befelé fordul, és támogatja Evertet. A két parancsnok azonban csak kelletlenül egyezett bele a tervbe, annak ellenére, hogy Alekszej Bruszilov (Délnyugati Front) önként vállalta, hogy korábban a nyáron elterelő hadműveletet indít távolabb délen.

Május végén Bruszilov offenzíváját június 4-re, Evertét június 14-re tűzték ki. A Bruszilov-offenzíva sikeres megindulása után azonban a rossz időjárásra és a felkészületlenségre hivatkozva legalább négy napi halasztást kért, majd engedélyt kapott, hogy máshol, Baranavicsi mellett készítse elő az offenzívát, ami további késéshez vezetett. Amikor végül megindult a támadás, a németek gyorsan megállították. Bruszilov korai sikerei után attól tartott, hogy ha nem sikerül hasonló eredményeket elérnie, az újabb kudarc a leváltásához vezetne, ezért mondvacsinált indokokkal húzta az időt, hogy ne kelljen támadást indítania, és nem használta ki a lehetőséget. Parancsnoki beosztását szánalmas teljesítménye ellenére egészen a februári forradalomig megtarthatta.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Alexei Evert című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Hivatkozások

Külső hivatkozások

• Rövid életrajz